Az elk�vetkez� napok is nyomott hangulatban teltek, eg�szen addig, am�g a bennem lev� szomor�s�g �t nem adta a hely�t valami m�rhetetlen d�hnek �s keser�s�gnek. M�ig sem �rtem, hogy a fi�k, �s mindenki m�s hogyan volt k�pes elviselni engem ezekben a hetekben - mert egyszer�en ki�llhatatlanul viselkedtem. M�s magyar�zatot nem tal�lok, mint azt, hogy sokkal jobban szerettek m�g ekkor is, mint azt valaha k�pzeltem volna. Teljes sz�vemmel �s lelkemmel gy�szoltam a meg nem sz�letett kisbab�mat, �s vele egy�tt mintha minden rem�nyemet is elvesztettem volna. K�ls�leg is megv�ltoztam: lefogytam, a b�r�m s�padt volt, �s csak fekete cuccokat voltam hajland� hordani. A fi�k r�vettek, hogy n�ha menjek ki a leveg�re, �s az egyik s�t�m alkalm�val egy drog�ri�ban vettem egy doboz fekete hajfest�ket. Szerencs�re a fi�k nem voltak otthon, �gy nyugodtan befesthettem az addig sz�k�sbarna hajamat. Mikor v�geztem, a t�k�rbe n�zve szinte megijedtem att�l, amit benne l�ttam. A betegesen s�padt b�r�m �les kontrasztban volt a fekete hajammal, ami gy�szf�tyolk�nt vette k�r�l az arcomat. Megvontam a v�llam – �gysem akarok m�r tetszeni senkinek. Mikor a fi�k hazaj�ttek, �n szok�s szerint a szob�m s�t�tj�ben a plafont b�mulva hevertem az �gyon.

- Szia kicsim! – nyitott be Bill. Tom szorosan m�g�tte. Lassan fel�ltem, �s odafordultam.

- Te j� �g, mit m�velt�l a hajaddal? – ki�ltott fel Tom.

- Nem tetszik? – k�rdeztem flegm�n.

- Te mindenhogyan gy�ny�r� vagy – mondta kedvesen Tom.

- �gy van. Csak… fura – f�zte hozz� Bill.

- Nem �rdekel – vontam meg a v�llam, �s ezzel r�szemr�l a t�ma le volt z�rva. Szerencs�re a fi�k sem er�ltett�k a besz�lget�st, ez alatt a p�r nap alatt megtanult�k, mikor �rdemes hozz�m sz�lni, �s mikor nem. M�s is megv�ltozott: olyat tettem, amire azel�tt nem is gondoltam volna. Egyik nap, amikor egyed�l voltam otthon, a f�rd�szob�ban egy haszn�laton k�v�li borotvapeng�re bukkantam. Elgondolkodva n�zegettem. Azt�n, el�sz�r csak pr�bak�ppen, egy kicsit v�gigh�ztam a csukl�mon. Felszisszentem, de azt�n �rdekl�d�ssel szeml�ltem az el�sziv�rg� v�kony v�rcs�kot. Most kicsit er�sebben nyomtam r�, �s eg�sz sok v�r buggyant el� az �j sebb�l. �sszeszor�tottam a fogam, �s �jra v�gtam. Eg�szen addig ism�telgettem ezt, am�g a f�rd�szoba feh�r j�r�lapja tele nem lett v�r�s v�rcseppekkel. Hirtelen elfogott a sz�d�l�s, �s meg kellett kapaszkodnom, hogy el ne essek. Amikor elm�lt a rosszull�t, el�gedetten n�ztem a feh�r csukl�mat cs�koz� v�r�s vonalakat, amelyekb�l m�g mindig sziv�rgott a v�r. Felmostam a v�rt a padl�r�l, �s a peng�t biztos helyre rejtettem. R�j�ttem, hogy el kell takarnom a v�g�sokat, ez�rt Tom szob�j�ba mentem, �s el�vettem az egyik csukl�szor�t�j�t. Eg�szen j�l passzolt az �j st�lusomhoz, �s rem�ltem, hogy nem veszik �szre, mi�rt hordom. Szerencs�re nem is vett�k �szre. Mikor haza�rtek a st�di�b�l – mivel akkoriban �jjel-nappal az �j albumon dolgoztak -, megk�rdeztem Tomot, hogy nem baj-e, hogy k�lcs�nvettem a csukl�p�ntj�t, mert megtetszett.

- Persze, hordd csak nyugodtan – mosolyogott r�m, �s �n szomor�an ismertem fel, hogy ebben a mosolyban m�r nincs meg a r�gi vid�ms�g. Igen, Tom is megv�ltozott. Sokkal szomor�bb, �s sokkal feln�ttebb lett. N�ha megijesztett, hogy mennyire. Nem akartam, hogy ennyire megszenvedje a t�rt�nteket, mert m�g mindig nagyon szerettem. Ezzel szemben Billen egy�ltal�n nem l�tszott, hogy megviselte volna a baba elveszt�se, �s �n haragudtam r� emiatt. Szinte �szrev�tlen�l meggy�l�ltem �rte. Legal�bbis a felsz�nen, mert legbel�l �t is ugyanannyira szerettem m�g. De m�rhetetlen�l d�h�tett, hogy neki nem f�j. Tom is tudta ezt, �s egyik nap, amikor el�bb j�tt haza a st�di�b�l, mint Bill, egy dalsz�veget hozott mag�val. Sz� n�lk�l a kezembe nyomta, �s �n k�v�ncsian olvastam el. A vesztes�g f�jdalm�r�l sz�lt, �s minden sor�b�l s�t�tt a szomor�s�g. Ekkor �rtettem meg, hogy Bill is szenved, hogy � is gy�szol, csak nem mutatja ki. Ett�l kezdve nem tudtam r� haragudni, �s valamivel kedvesebb is voltam hozz�, b�r nehezemre esett b�rkivel is kedvesnek lenni. M�g Tomot sem t�rtem sok�ig magam mellett. �gy ment ez egy h�napon kereszt�l, am�g meg nem �rkezett Isabelle. M�r eggyel t�bb ember volt, akivel undok lehettem, de � ezt nem t�rte sz� n�lk�l, �s valah�nyszor bunk� voltam, alaposan helyretett. �ppen r� volt sz�ks�gem, mert ki tudja, hogy meddig viseltek volna el a t�bbiek…

- Hagyj�l m�r b�k�n! – t�madtam le egyik reggel, amikor felvetette, hogy csin�lhatn�k m�r valamit, ahelyett, hogy eg�sz nap az �gyban fetrengen�k.

- Nem hagylak! Kapj�l m�r a fejedhez! Nem veszed �szre, hogy m�r mindenkinek az agy�ra m�sz?

- Nem �rdekel senki!

- Bill �s Tom sem �rdekel? Hamarosan �ket is elvesz�ted, ha nem fejezed be ezt a viselked�st! �k se t�rnek a v�gtelens�gig! Elviselhetetlen vagy! �s hallottam, hogyan b�nt�l szeg�ny Laur�val is…

- Ne emlegesd nekem azt a r.bancot! Gy�l�l�m!

- Mi�rt, mert � nem vesz�tette el a gyerek�t? – k�rdezte Isabelle v�ratlanul halkan, de kem�nyen.

- Igen! – fakadtam ki. – Milyen jogon sz�lhet Billnek gyereket, amikor �n nem?

- Elfelejted, hogy � sem Billnek sz�li a gyereket, mert Bill nem is foglalkozik vele… Sz�vesebben lenn�l te is ilyen helyzetben? Ha Andreas nem szeretn�, teljesen egyed�l lenne!

- Te meg elfelejted, hogy �n is ilyen helyzetben voltam, am�g te nem sz�lt�l a fi�knak! – v�gtam vissza hidegen.

- Igen, de azt te akartad!

- Igen, de ha te nem sz�lsz a fi�knak, �k nem j�nnek el Magyarorsz�gra, �s akkor tal�n a bab�t se vesztettem volna el! – vittem be a v�gs� �t�st. Isabelle nem sz�lt semmit, csak mereven b�mult r�m egy percig, azt�n sarkonfordult, �s otthagyott. Ez volt az els� komoly veszeked�sem a h�gommal, de m�g ez sem hatott meg igaz�n. Hallottam, hogy csap�dik ut�na a bej�rati ajt�, �s tudtam, hogy egyed�l maradtam a h�zban. A f�rd�szob�ba mentem, �s el�vettem a peng�t. �ppen v�gni akartam, amikor hallottam, hogy csengetnek. �tkoz�dva tettem le a peng�t, felh�ztam a csukl�szor�t�t, �s lev�nszorogtam ajt�t nyitni. Az ajt�ban…