M�g akkor is az �gyban voltunk, amikor Tom haza�rt. Hallottuk az ajt�csap�d�st, azt�n Tom hangj�t.

- Hah�! Van itthon valaki?

Bill v�laszra nyitotta a sz�j�t, de gyorsan odatettem a tenyerem.

- Maradj cs�ndben! El�bb �lt�zz�nk fel! – suttogtam. A tenyeremt�l m�g mindig nem tudott besz�lni, �gy csak b�lintott. Magunkra kapkodtuk a ruh�inkat – nem mintha bujk�lnunk kellett volna, csak nem akartam f�jdalmat okozni Tomnak. Miut�n rendbe hoztuk magunkat, lement�nk a l�pcs�n Tomhoz, aki �ppen a konyh�ban matatott.

- Szia �des! – adtam neki egy puszit.

- Nem is tudtam, hogy itt vagytok.

- Nem hallottuk, hogy megj�tt�l – f�llentettem.

- Aha – vigyorgott. – Gondolhattam volna…

L�ttam rajta, hogy tudja, mit csin�ltunk. Odahajoltam, �s a f�l�be s�gtam:

- A holnap este a ti�d!

Erre m�g sz�lesebben vigyorgott. Megfogtam Bill kez�t, �s magam ut�n h�ztam, vissza a szob�ba. Az �jszaka h�tralev� r�sz�t nagyj�b�l ugyanazzal t�lt�tt�k, �gy reggel, amikor Billnek indulnia kellett a st�di�ba, bizony j� sok alapoz�val kellett eltakarnia a fekete karik�kat a szeme alatt. �tunatkoztam az eg�sz napot. Csomagolnom kellett volna, de nem tehettem, mert akkor lebuktam volna. Nem volt lelkiismeret-furdal�som, ami�rt �gy k�sz�ltem lel�pni. Tudtam, hogy ha maradok, abba belebolondulok. Megvontam a v�llam a gondolatra, hogy esetleg f�jdalmat okozok azoknak, akik szeretnek. Feldobott a gondoltat, hogy csak saj�t magammal kell foglalkoznom. Tom azt �g�rte, hogy kor�n hazaj�n, �gy megf�r�dtem, j� sok�ig �ztattam magam az illatos, habos v�zben, azt�n fel�lt�ztem – hasonl� cuccot v�lasztottam, mint el�z� nap. Fekete, kiv�gott fels�, r�vid szoknya – tudtam, hogy Tom szereti a miniszokny�s l�nyokat. Leheletnyi smink, egy kicsi parf�m, �s k�sz is voltam. Nem volt m�s dolgom, mint Tomra v�rni. Szerencs�re hamar haza�rt, �s �n szaladtam el� az ajt�hoz.

- Hello hercegn�! – k�sz�nt mosolyogva, mire �n megpusziltam a sz�j�t. Vele most m�s taktik�val j�tszottam, mint el�z� este Billel. Nem t�madtam le, megv�rtam, am�g � kezdem�nyez.

- Milyen volt a napod? – k�rdeztem.

- T�rhet�. Nekem persze mindent csak egyszer kell felj�tszani, de a t�bbiek… - vigyorgott.

- Te kis egoista – nevettem rajta. – De t�ged mindenki �gy szeret…

- Te is? – h�zott k�zelebb mag�hoz.

- F�leg �n – mosolyogtam a szem�be n�zve.

- Akkor j� – nyugodott meg l�tv�nyos s�hajjal. – Mir�l is volt sz� az est�vel kapcsolatban?

- H�t… mit szeretn�l? – k�rdeztem, megnyalva a sz�mat.

- T�ged – �rkezett a v�lasz egyb�l.

- Pontosabban? – adtam az �rtatlant.

- Gyere, megmutatom – fogta meg a kezem, �s mag�val h�zott a szob�j�ba. Meg�lltunk az �gy mellett, �s l�gyan megcs�kolt. Remegni kezdett a l�bam, mint mindig, ha �gy cs�kolt. Lassan simogatni kezdte a h�tamat, beny�lva a fels�m al�. Viszonoztam az �rint�st, �s lassan levettem r�la a p�l�j�t. Led�nt�tt az �gyra, mik�zben m�g mindig cs�kol�ztunk. �reztem, hogy � is remeg. Megszak�tottam a cs�kot, �s a szem�be n�ztem.

- Szeretlek – mondtam komolyan.

- �n is szeretlek – v�laszolta. – Hi�nyozt�l.

L�ttam a f�jdalmat a szem�ben, �s hirtelen b�ntudat kezdett gy�t�rni, ami�rt annyira mag�ra hagytam.

- Most itt vagyok veled – mondtam.

- Mindig itt leszel? – n�zett r�m olyan tekintettel, hogy belesajdult a sz�vem. Az elhagyott kisgyerekek pillant�sa volt ez.

- Ezt nem �g�rhetem – v�laszoltam. – De mindig szeretni foglak, ak�rhol leszek.

Nem mondott semmit, de l�ttam, hogy nem �ri be ezzel a v�lasszal. De nem tudtam hazudni neki. Nem mondhattam, hogy itt leszek, amikor tudtam, hogy m�snap itthagyok mindent. Kerestem a tekintet�t, de makacsul lehajtotta a fej�t.

- Tom, n�zz r�m! – k�rtem halkan. – Ne gondolkozz most ilyeneken. Leb die Sekunde, eml�kszel?

Erre v�gre felemelte a fej�t, �s elmosolyodott.

- Ok�, igazad van – mondta, �s azt�n m�r nem besz�lt�nk. Nem voltak szavak, amiket elmondhattunk volna, besz�lt helyett�nk minden cs�k, minden �rint�s. �reztem, hogy szeret, �s rem�ltem, hogy � is �rzi, hogy mennyire fontos nekem. A szeretkez�s ut�n sz�tlanul fek�dt�nk egym�s karj�ban, hozz�b�jva hallgattam a sz�vver�s�t. Egy mag�nyos k�nnycsepp sz�k�tt a szemembe, �s miel�tt b�rmit tehettem volna ellene, v�gigg�rd�lt az arcomon. Tom szerencs�re nem vette �szre, mert nem tudtam volna megmagyar�zni. Eg�sz �jjel a karj�ban tartott. Reggel, amikor elment a st�di�ba, utolj�ra megcs�kolt. Bill is �gy tett, �s �n mosolyogva integettem ut�nuk. Isabelle r�gt�n a fi�k ut�n l�pett le, nyilv�n Laur�hoz, de nem k�rdeztem. M�g mindig haragban voltunk. H�v�sen megpuszilt b�cs�k�ppen, �s otthagyott. Egy pillanatig n�ztem ut�na, azt�n a szob�mba mentem, �s gyorsan csomagolni kezdtem. Beledob�ltam mindent egy b�r�ndbe, azt�n le�ltem az �r�asztalhoz, �s neki�lltam leveleket �rni. Isabelle-nek, Tomnak �s Billnek �rtam, meg egyet a t�bbieknek. Mikor k�sz voltam, a leveleket a konyhaasztalon hagytam, felmentem a cuccok�rt. M�r kor�bban rendeltem taxit, ami meg is �rkezett. Fogtam a b�r�nd�t, �s vissza sem n�zve kil�ptem a h�zb�l. Amikor �nz� �s buta m�don becsuktam magam m�g�tt az ajt�t, nem tudhattam, hogy milyen z�rzavart hagyok magam ut�n.