Fell�legeztem, ahogy bez�rult m�g�ttem az ajt�. �gy �reztem, hogy ezzel minden nyomaszt� eml�ket is h�trahagyhatok. Er�szakkal z�rtam ki a fejemb�l azoknak a k�p�t, akiket szerettem, �s akik szerettek. Az �ton a rept�r fel� nem n�ztem a t�jat, a v�rost, az embereket. Nem akartam magammal vinni a k�peket a sz�vemben. A rep�l�t�ren David m�r v�rt. Vele volt a bar�tn�je is, �s �ppen k�nnyes b�cs�t vettek egym�st�l. F�lve mentem oda, nem akartam zavarni a meghitt pillanatot. Mikor elszakadtak egym�st�l, ugyanazt a tekintetet l�ttam a szem�kben, ami oly vil�gosan fejezi ki az �sszetartoz�st. Kicsit irigyeltem is �ket, hiszen az � kapcsolatunkban nincs s�r�l�s, nincs vesztes�g. R�gebben Tom �s �n is ilyen tekintettel tudtunk a m�sikra n�zni. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy a mi szerelm�nk sokkal m�lyebb� v�lt az egy�tt �t�lt b�natt�l. Bill m�r m�s eset volt. �t ugyanannyira �s ugyan�gy szerettem most is, mint az els� percben, nem v�ltozott semmi. De nem volt meg az a k�l�nleges kapocs k�zt�nk, ami Tommal. Megr�ztam a fejem, hogy el�zzem ezeket a gondolatokat, �s ink�bb David�khoz fordultam.

- J� reggelt! – k�sz�ntem nekik mosolyogva.

- Felk�sz�lt�l az �tra? – k�rdezte David.

- Persze – v�gtam r�.

- Vigy�zz Davidra, j�? – k�rte Jenny, mik�zben meg�lelt b�cs�z�ul.

- Te meg vigy�zz a fi�kra, k�rlek! – s�gtam a f�l�be, mire b�lintott.

- Mehet�nk? – n�zett r�m David.

- Menj�nk! Szia Jenny!

- Viszl�t szerelmem! – k�sz�nt el David Jennyt�l. Megcs�kolt�k egym�st, mialatt �n tapintatosan elfordultam, azt�n elindultunk.

- Vigy�zzatok magatokra! – sz�lt m�g ut�nunk a l�ny. Visszafordultunk, integett�nk neki,  azt�n elt�nt a szem�nk el�l, ahogy belekeveredt�nk a t�megbe. L�ttam Davidon, hogy elszomorodott, az�rt meg�rintettem a karj�t, mire r�mn�zett.

- Ne l�gy szomor�! Nemsok�ra megint tal�lkozhattok.

- Tudom, csak hi�nyozni fog. Tal�n nem k�ne elmennem.

- Te mondtad, hogy tal�n ez �leted nagy lehet�s�ge, nem? Sz�val fejezd be sz�pen a riny�l�st, �s mes�lj a munk�r�l!

- Majd a g�pen, most hagyj egy kicsit! – k�rte David, mire �n s�rt�d�tten elfordultam, �s megfogadtam, hogy ezent�l nem is sz�lok hozz�. De mire a g�pen �lt�nk, elp�rolgott a haragom, �s � is felvidult egy kicsit. Lust�n h�trad�ltem az �l�sben, �s lassan �lomba szender�lve hallgattam, ahogyan David halk, l�gy hangon mes�l arr�l, hogy mit fogunk csin�lni P�rizsban.

Ezalatt a Kaulitz-h�zban:

Tom cs�rtetett v�gig a bej�rati ajt�ig vezet� �ton, mert otthon hagyta a mobiltelefonj�t. Amikor be akart menni, meglepetten tapasztalta, hogy z�rva van. El��sta a kulcs�t, mik�zben az j�rt a fej�ben, hogy hol lehetek. Nem gondolt semmi rosszra, azt hitte, tal�n boltba mentem. �lm�ban sem sz�m�tott arra, ami a konyhaasztalon fogadta. Amikor megl�tta a n�gy levelet, valami hom�lyos rossz �rz�s ker�tette a hatalm�ba. Lassan, szinte f�lve ment oda a bor�t�kok�rt, �s nagy s�haj k�s�ret�ben vette fel azt, amin az � neve �llt. Remeg� k�zzel bontotta fel, �s amikor elolvasta az els� sort, le kellett �lnie az egyik sz�kre. Ez �llt benne:

Legdr�g�bb Tom!

Bocs�ss meg nekem, de el kellett mennem. Tudom, hogy Te meg fogod �rteni, hogy mi�rt teszem. Egyszer�en nem b�rom elviselni azt, hogy itt minden a vesztes�gemre eml�keztet. Tudom, hogy Neked is f�j, de Te mindig sokkal er�sebb volt�l n�lam. Tal�n ez�rt is szeretlek annyira: mert Veled mindig biztons�gban voltam. De Te sem tudt�l megv�deni att�l, ami t�rt�nt. Ne �rtsd f�lre, nem hib�ztatlak ez�rt, err�l senki nem tehet, csak… nagyon f�j. Sz�ks�gem van arra, hogy ne legyen id�m a t�rt�ntekre gondolni; leveg�v�ltoz�s kell. Kaptam egy olyan aj�nlatot, amit nem utas�thattam vissza. Ne agg�dj miattam, David is velem van. De visszaj�v�k. Ha m�r nem f�j annyira, akkor visszaj�v�k, mert nem tudom elk�pzelni az �letem N�lk�led. �s tudnod kell, hogy legyek b�rhol, �s t�rt�nj�k b�rmi, �n mindig szeretni foglak.