M�snap reggel iszonyatos fejf�j�ssal �bredtem, azt se tudtam, hogy hol vagyok. A szememet se b�rtam kinyitni, csak annyit �rz�keltem, hogy valaki szorosan �t�lel.

- Tom… - suttogtam f�l�lomban, �s k�zelebb f�szkel�dtem. De ahogyan �t�leltem, r�j�ttem, hogy valami nem stimmel. Nagy nehezen kinyitottam a szemem, �s ugrottam egyet ijedtemben. Mellettem David fek�dt, �s �gy �lelt, mint egy pl�ssmacit. Mit keres az �gyamban? Ben�ztem a takar� al�, �s megk�nnyebb�ltem, amikor l�ttam, hogy mindketten fel vagyunk �lt�zve. Pr�b�ltam �sszerakni az el�z� d�lut�n �s este zavaros eml�keit, onnant�l kezdve, hogy felj�tt�nk a szob�ba. Valamit �nnepelt�nk, de mit is? Ja persze, azt, hogy P�rizsban vagyunk. T�nyleg, m�r amikor felj�tt�nk, el�gg� be voltunk cs�pve, de �gy r�mlik, hogy ez nem akad�lyozott meg abban, hogy m�g egy pezsg�t kibontsunk. Valami olyan k�p is volt az agyamban, hogy az �gyon ugr�lunk, azt�n p�rn�kkal dob�ljuk egym�st. Itt azt�n ad�ssz�net, nem tudom, hogy mi t�rt�nt.

- David! – l�ktem oldalba.

- Mi van? – mordult fel.

- Sz�veskedj�l felpislogni, ha lehet!

- Anyu, csak m�g �t percet…

- David! – kiab�ltam r�. Erre megrezzent, �s kinyitotta a szem�t. Szemreh�ny� pillant�ssal n�zett r�m.

- Mit akarsz?

- Mi t�rt�nt az este? Eml�kszel valamire? Ugye nem…?

- Hm? – pislogott r�m rendk�v�l �rtelmesen.

- Ugye semmi nem t�rt�nt k�z�tt�nk r�szegen?

- Nem tom…

- David, szedd m�r �ssze magad! – ripakodtam r�.

- Nyugi m�r, nem vagyunk meztelenek, nem? Nem hinn�m, hogy r�szegen k�pesek lett�nk volna ut�na rendesen fel�lt�zni…

- Ok�, akkor j�. H�ny �ra?

David nagy nehezen oldalra fordult, hogy megn�zze az id�t a telefonj�n.

- Basszus, m�r d�l van!

- �s? – k�rdeztem �rtetlen�l.

- D�lut�n n�gyre kell bemenn�nk az �gyn�ks�ghez! Mozdulj m�r! – sz�lt r�m idegesen, �s kipattant az �gyb�l, valamint azzal a lend�lettel engem is a padl�ra bor�tott.

- Addig m�g van n�gy �ra – fogtam a fejemet ny�sz�tve.

- De neked m�g fodr�szhoz is el kell menned! M�r otthon megmondtam, hogy festesd vissza valami norm�lis sz�nre!

- J�l van, ne hisztizz m�r!

- Akkor �lt�zz, �s ir�ny a fodr�sz!

- Ok�, megyek m�r – t�p�szkodtam fel a f�ldr�l, �s �lt�zni kezdtem. M�r majdnem k�sz voltam, amikor megsz�lalt a telefonom. R�n�ztem a kijelz�re, azt�n kinyomtam, �s azzal a lend�lettel ki is kapcsoltam a k�sz�l�ket.

Isabelle k�romkodott egy sort, azt�n lecsapta az �gyra a telefonj�t.

- Basszus, ha megtal�llak, meg�llek, esk�sz�m! Nem �rdekel, hogy a testv�rem vagy, kiny�rlak! – kiab�lt az �res szob�ban, �s �sszegy�rte a kez�ben szorongatott levelet. D�h�s volt, csal�dott, ki�br�ndult. �gy �rezte, cserbenhagytam. Amikor f�l �r�val azel�tt Bill �s Tom a kez�be nyomt�k a b�cs�levelemet, mondv�n, hogy abb�l majd megtud mindent, egy vil�g omlott �ssze benne.

- Isabelle, figyelj, nem is tudom, hogyan mondjam el… - kezdte Bill.

- Petra elment – mondta ki Tom, nem hagyv�n Billnek id�t a tiszteletk�r�kre.

- Mi?

- Ezt a levelet hagyta neked – adta oda neki Tom az irom�nyomat. Isabelle t�tov�n ny�lt �rte, azt�n mikor megkapta, �gy sz�lt a fi�khoz:

- Hagyjatok magamra, l�gyszi!

A fi�k �rt�n b�lintottak, �s otthagyt�k. Isabelle d�h�sen �s hitetlenkedve t�pte fel a levelet, �s olvasni kezdett.

Dr�ga kish�gom!

Bocs�ss meg, hogy magadra hagylak, de el kell mennem. Itt �gy �rzem, megfulladok. Kell a v�ltoz�s, hogy �j dolgokat csin�ljak, �j emberekkel ismerkedjek meg, �j helyeket l�ssak. Daviddal vagyok, � majd vigy�z r�m. �s ha m�r jobban leszek, visszaj�v�k. A t�bbiek biztosan sz�vesen l�tnak t�ged tov�bbra is, ha lehet, maradj vel�k. �s k�rlek, vigy�zz helyettem is a fi�kra, mert nagyon fontosak nekem. Szeretlek!

Petra

Ez volt az a pont, amikor Isabelle kiborult. El�vette a telefonj�t, �s h�vni akart, de ugyeb�r nem vettem fel. A nagy gonddal, k�nnyekkel megfogalmazott b�cs�lev�l pedig a szemetesben landolt…