Nyugodtan �s boldogan �ltem Tom �gya mellett, a kez�t fogva, amikor bej�tt az orvos. Szemreh�ny� pillant�ssal n�zett r�m.

- Kisasszony, ez az intenz�v oszt�ly! Nem szabadna itt lennie.

- Tudom, de…

- K�rem, engedje meg, hogy itt maradjon – mondta Tom. – � a legjobb gy�gym�d nekem.

Mindketten olyan k�ny�rg�n n�zt�nk a dokira, hogy megadta mag�t.

- Rendben, itt maradhat. De ne f�rassza ki a beteget!

- K�sz�n�m! – mondtam h�l�san.

- Mikor mehetek haza? – ny�g�sk�d�tt Tom.

- Ma m�g megfigyel�s alatt tartjuk, de holnap, ha minden rendben lesz, hazamehet.

- Ok� – s�hajtotta Tom. – De a bar�tn�m velem maradhat az �jjel, ugye?

- Ez ellenkezik a k�rh�zi szab�lyzattal. Sajn�lom, de este nyolckor a t�bbi l�togat�val egy�tt el kell hagynia a k�rh�zat.

Erre Tom olyan k�pet v�gott, mint akit�l elvett�k a kedvenc j�t�k�t. Az orvos kiment, �s �n igyekeztem megvigasztalni a hercegem.

- Nyugi kicsim, kora reggel itt leszek. Am�gy is van m�g estig id�.

- J�l van. Sz�ln�l Billnek, hogy m�r jobban vagyok?

- Aha – mondtam nem t�l nagy lelkesed�ssel, amit Tom �szre is vett.

- Mi a baj?

- Bill �s Isabelle ut�lnak – mondtam szomor�an. – Vagyis tal�n Bill nem annyira, de a testv�rem ki nem �llhat!

- Bill biztos nem ut�l. Szeret t�ged. A h�god pedig… majd megnyugszik. D�h�s �s csal�dott volt, hogy elment�l. T�rt�nt p�r dolog itt, majd elmondom.

- Bill is csak c�lozgatott arra, hogy mik t�rt�ntek, de nem mondott semmi konkr�tat. Mondd el most! – k�rtem, mik�zben a nyomat�k kedv��rt l�gy puszikat adtam az arc�ra.

- J�l van, de �g�rd meg, hogy nem balh�zol emiatt.

- Ezt �gy nem �g�rhetem meg, de majd igyekszem nyugodt maradni.

- Ok�. Sz�val Isabelle… kikezdett velem, �s nem kicsit.

- De ugye nem…? – n�ztem r� elkerekedett szemekkel.

- Jaj, dehogy! Tudod, hogy csak t�ged szeretlek!

- Akkor j�. De m�gis hogy jutott esz�be?

- Tal�n csak bossz�b�l – vonta meg a v�ll�t Tom.

- Nem… hiszen r�g�ta tetszel neki… Azt hiszem, szeret t�ged… �s konkr�tan mit csin�lt?

- Egyik �jjel arra �bredtem, hogy bem�szik mell�m az �gyba.

- De rem�lem, elk�ldted!

- Persze, hogy elk�ldtem! De azt hiszem, aznap �jjel… Billel aludt.

- Mi???

- Ez a m�sik dolog, amit el kell mondanom. Bill, azt hiszem, t�ged l�tott benne, �s… r�nyomult.

- H�t ezt nem hiszem el! Azt hittem, szeret!

- Nyugi, �gy is van. De mivel Isa ugyan�gy n�z ki, tal�n �gy gondolta, mindegy.

- De teljesen m�sok vagyunk!

- Tudom, de Bill igaz�b�l mindig bizonytalan volt. � nem l�tja annyira a k�l�nbs�geket. Gondolom, amikor Isabelle-re n�z, az az ill�zi�ja van, hogy t�ged l�t.

- �s ezek szerint Isabelle… engedett neki?

- H�t nem tudom… De az tuti, hogy legal�bb egyszer egy�tt aludtak.

- Ez nem lehet igaz! – kapkodtam leveg� ut�n. Hogy erre kelljen hazaj�nn�m! A szerelmem k�rh�zban, a m�sik pasim meg megcsal a saj�t h�gommal! H�t kellett nekem elmennem?

- Ne agg�dj, minden rendbe j�n! – vigasztalt Tom kedvesen.

- Mi�rt is mentem el? Minden rendben volt, am�g itt voltam.

- Ez nem igaz – mondta komolyan Tom. – Te nem volt�l rendben. �s igaz�b�l �n sem, s�t Bill se. Mindh�rman szenvedt�nk, �s kellett valami, ami kiz�kkent abb�l az �llapotb�l. J�l tetted, hogy l�pni mert�l. Sz�ks�ged volt erre. Mert l�tom rajtad, hogy m�r jobban vagy.

- De mit �r mindez, ha ezt �rtem el vele?

- Isabelle �s Bill… nos, ez el fog m�lni. �n meggy�gyulok, �s t�bb� nem leszek ilyen h�lye. Te pedig �jra a r�gi leszel. �s egyszer… majd ha m�r t�nyleg k�szen lesz�nk r�, akkor… lesz egy kisbab�nk.

H�t kimondta a kulcssz�t. Minden amiatt t�rt�nt, hogy elvet�ltem, �s m�g mindig nagyon f�jt. Senkinek nem mondtam, hogy mennyire szeretn�m, ha lehetne egy gyerekem Tomt�l, de � tudta, hogy erre v�gyom a legjobban. Hirtelen k�peket l�ttam magam el�tt, egy boldog j�v� k�peit, k�t kisgyereket, akik a j�tsz�t�ren hint�znak, de l�ttam azt is, hogy ezek a boldog k�pek mennyire egy hajsz�lon m�lnak, �s hogy s�t�t �rny borul a megval�sul�sra. Neh�z lesz, de tal�n, ha kitartunk, egyszer t�nyleg boldogok lesz�nk. K�nnyes szemmel mosolyogtam Tomra, aki v�laszul csak megszor�totta a kezemet.