- Mi�rt, szerinted mi lesz ezut�n? Te m�gis hogy k�pzelted el? Am�g nem voltam itt, a testv�rem remek�l p�tolt, most meg hogy m�r itt vagyok, visszat�rn�l hozz�m?

- Nem tudom! – mondta k�ts�gbeesetten Bill. – Csak azt tudom, hogy szeretlek! Bocs�ss meg nekem!

- Nem tudom, hogy menni fog-e. Gondolkoznom kell rajta.

- De m�gis mennyit?

- Egy h�t m�lva v�laszt adok, rendben?

- Rendben – mondta Bill lemond� s�hajjal. Isabelle ek�zben a h�tt�rben �llt n�m�n, de �reztem a bel�le �rad� csal�dotts�got.

- Most megyek, �s lefekszem – mondtam nekik h�v�sen, �s bevonultam Tom szob�j�ba. Lefek�dtem az �gyra, magamhoz szor�tottam a p�rn�j�t, amib�l az � illata �radt, �s egyb�l elaludtam. �jjel r�luk �lmodtam. Tom kez�t fogva s�t�ltam, �s Bill a t�volb�l f�jdalmas arccal figyelt minket. �reztem a bel�le �rad� vesztes�get, �s hogy n�m�n is szinte ki�lt fel�m, hogy ne hagyjam el. Reggel �sszezavarodva �bredtem, de azt�n eszembe jutott, hogy Tomot ma kiengedik a k�rh�zb�l, �s ett�l sz�rnyakat kaptam. Elfelejtettem Billt, Isabelle-t, �s minden m�st, gyorsan elk�sz�ltem, �s rohantam Tomhoz. M�r �bren volt, �s amikor bel�ptem a szob�j�ba, felragyogott az arca.

- Hercegn�, de j�, hogy itt vagy! Annyira hi�nyozt�l! – mondta, mint egy durc�s kisgyerek, �s k�zben mag�hoz h�zott.

- Te is nekem, kicsim! Ugye kiengednek?

- M�g nem volt itt az orvos, de rem�lem, hogy hazamehetek. Szeretn�k veled…

- Na mit szeretn�l? – mosolyogtam r� �rtatlanul.

- Tudod te azt – vigyorgott, mik�zben a fenekem simogatta.

- Nem tudom – adtam a h�ly�t vigyorogva.

- Na, sz�val, ha otthon lesz�nk v�gre, akkor…

- Akkor mi lesz?

- Gyere ide, megmutatom!

Mosolyogva hajoltam hozz�, �s hagytam, hogy lassan v�gigsim�tsa az ajkaimat a sz�j�val. Ek�zben a keze felcs�szott a h�tamon, �s finoman simogatott. A meghitt pillanatot zavart k�h�csel�s zavarta meg, mire egyb�l sz�trebbent�nk.

- Eln�z�st a zavar�s�rt – mosolygott az orvos. – De szeretn�m megvizsg�lni a beteget.

- Persze – mosolyogtam vissza. – Itt maradhatok?

- H�t… v�g�lis mi�rt ne?

- K�sz�nj�k – mondtuk egyszerre Tommal.

- Nos, �gy l�tom, minden rendben van – mondta a doki a vizsg�lat v�gezt�vel. – Hazamehet.

Tom �s �n �r�mujjong�sban t�rt�nk ki.

- K�ld�k egy n�v�rt, hogy elt�vol�tsa az inf�zi�t, azt�n megkapja a z�r�jelent�st, �s elmehet.

- K�sz�nj�k – vigyorogtunk r�, amit kedvesen viszonzott, azt�n elhagyta a szob�t. R�viddel ezut�n j�tt egy id�sebb, morcosnak t�n� �pol�n�, �s elkezdte kir�ngatni a t�t Tom karj�b�l.

- A��� – szisszent fel a raszt�s. – Nem lehetne finomabban?

- Ne legyen m�r ennyire gyerekes! – f�rmedt r� a n�v�r, �s m�g jobban r�ngatta a t�t. L�ttam Tomon, hogy m�r a nyelv�n van valami visszav�g�s, de nem akartam konfliktust, �gy ink�bb megfogtam a m�sik kez�t, �s halkan csit�tgatni kezdtem.

- Mindj�rt kint lesz, kicsim! Legy�l b�tor nagyfi�! – mosolyogtam r�.

- De f�j… - n�zett r�m szenved� arccal.

- Ok�, akkor majd ha hazamegy�nk, sz�pen beb�jsz az �gyba, �s pihensz – nevettem el magam, mert a pihen�s sz�ra elh�zta a sz�j�t. Gondolom, az �gyr�l ink�bb m�sra asszoci�lt…

- Annyira nem f�j – szor�totta �ssze a fogait, mikor az �pol�n� egy hat�rozott mozdulattal kih�zta v�gre a t�t.

- Te vagy az �n h�s�m… - vigyorogtam r�, mire nagy nehezen � is elmosolyodott. – Gyere, menj�nk haza!

Otthon azt�n persze sz� sem lehetett pihen�sr�l… Mikor haza�rt�nk, Tom egyb�l a szob�j�ba r�ngatott, �s az �gyra l�k�tt.

- Lass�ts m�r! – k�rtem nevetve. – Hov� sietsz ennyire? Rengeteg id�nk van…

- De annyira hi�nyozt�l – mondta, �s ugyanolyan hevesen folytatta. Ler�ngatta r�lam a ruh�kat, perceken bel�l meztelen voltam. �gy n�zett v�gig rajtam, mintha m�g soha nem l�tott volna puc�ran, amire �n meg is k�rdeztem:

- Mit b�mulsz ennyire?

- M�r szinte el is felejtettem, hogy milyen sz�p vagy – �rkezett a v�lasz, amibe �n bele is pirultam. �gy cs�kolt meg, hogy att�l �n is beindultam, �s gyorsan leseg�tettem a ruh�it. Minden �rint�s�be �s cs�kj�ba beleborzongtam. Eml�keztem ugyan, hogy mennyire j� vele, de az eml�kek meg sem k�zel�thett�k a val�s�got. Ism�t �rezhettem a szerelm�t, a t�r�d�s�t, �s ez v�gtelen�l j� volt. Mikor v�gre magamban �reztem, el kellett fojtanom egy sikolyt, hiszen Bill �s Isabelle is valahol a h�zban voltak, csak mi nem t�r�dt�nk vel�k. M�g nem mondtam Tomnak a veszeked�st, de most nem is gondoltam r�. Majd k�s�bb elmondom. Most csak �lvezni akartam az �rz�st, hogy vele lehetek. Miel�tt a cs�csra �rtem volna, kinyitottam a szemem, Tom is �gy tett, �s k�nyszer�tett�k magunkat, hogy v�gig egym�s szem�be n�zz�nk, amikor el�lvez�nk. Ut�na Tom lihegve leg�rd�lt r�lam, �s mag�hoz h�zott.

- Szeretlek – suttogta, amit m�r �gyis tudtam.

- �n is szeretlek – s�gtam vissza, azt�n m�r nem besz�lt�nk, csak n�m�n fek�dt�nk egym�s mellett.