Egyik�k sem sz�lt semmit, amikor megl�ttak minket a konyh�ban. A l�nyok el voltak foglalva azzal, hogy Billt megtarts�k, � meg csak n�zett r�m nagy szemekkel. Tom egyb�l felugrott seg�teni, �s egy�ttes er�vel t�mogatt�k be Billt a szob�j�ba, ahol lefektett�k. �n magamra maradtam a k�nz� gondolataimmal. Csak r�vid ideig b�rtam a bevillan� k�pek folyamatos ostrom�t, ink�bb felmentem az emeletre, ledob�ltam magamr�l a ruh�imat, �s be�lltam a zuhany al�. Csak folyattam magamra a meleg vizet, az arcomon meg a k�nnyek patakzottak. Nekid�ltem a falnak, �s szorosan lehunytam a szemem. Kis id� ut�n simogat�st �reztem az arcomon. Kinyitottam a szemem, �s l�ttam, hogy Tom �ll mellettem. Visszanyeltem a k�nnyeim, �s megk�rdeztem:

- Lefektett�tek? Hogy van?

- H�t el�g sokat ivott, de az�rt nem v�szes. Holnap persze minden baja lesz, de t�l�li.

- Az j� – pr�seltem ki magamb�l nagy nehezen m�g egy mosolyt is.

Tom �t�lelt, �s �n a nyak�ba f�rtam az arcom.

- Hogyan romolhatott el ennyire minden? – szakadt ki bel�lem a k�rd�s.

- Nem tudom – s�hajtotta. – De ne agg�dj, minden rendbe j�n.

Nem b�rtam tov�bb, �s �nmagamat is meglepve kifakadtam.

- Az lenne a legjobb, ha meghaln�k!

Egy percre dermedt csend ereszkedett r�nk, nem mertem Tomra n�zni, �s � is mozdulatlanul �llt. Azt�n kaptam egy pofont.

- Ezt nem akarom m�g egyszer hallani! – kiab�lt velem Tom. – Eszedbe se jusson, komolyan mondom!!!

M�g soha nem l�ttam ilyen d�h�snek. �s tudtam, hogy elvb�l nem �tne meg egy l�nyt, �s hogy nagyon ki kellene hozni a sodr�b�l ahhoz, hogy ezt m�gis megtegye. H�t ezek szerint nekem siker�lt. Igaz�n haragudni se tudtam r� �rte, mert �reztem, hogy ez m�r kij�rt nekem, v�g�lis �n csesztem el mindent, m�gis tudtam, hogy a pofont nem az�rt kaptam. Tom egyszer�en megijedt att�l az eshet�s�gt�l, hogy elvesz�thet. Remegve �lltam, az arcomat fogva, �s m�g mindig nem mertem a szem�be n�zni. Egy kis id�re megint az a dermedts�g k�vetkezett, val�sz�n�leg � is felm�rte, hogy mit csin�lt. Azt�n megfogta az arcom, �s gyeng�d er�szakkal k�nyszer�tett, hogy r�n�zzek.

- Ne haragudj, kicsim! – k�rte, mik�zben szomor� szemekkel n�zett r�m. – Nem tudom, hogy mi �t�tt bel�m.

Annyira l�tszott rajta, hogy megb�nta, hogy t�nyleg nem tudtam haragudni r�. Pislogtam r� nagy szemekkel, de m�g nem sz�laltam meg, hagytam, hadd k�ny�r�gj�n.

- Hercegn�m, bocs�ss meg!

M�g mindig nem sz�ltam, �s l�ttam rajta az elkesered�st.

- Annyira szeretlek, k�rlek, ne haragudj! – folytatta tov�bb. M�r nem akartam tov�bb k�nozni, ez�rt lassan kiny�jtottam fel� a kezem, �s magamhoz h�ztam. Felemeltem a fejem, �s egy l�gy cs�kot leheltem az ajk�ra.

- Ez azt jelenti, hogy nem haragszol? – k�rdezte rem�nykedve.

- Tom, szeretlek, �s tudom, hogy mi�rt kaptam azt a pofont, �s hidd el, nem igaz�n gondoltam komolyan, amit mondtam. Csak egy pillanatra �gy t�nt, sokkal egyszer�bb lenne…

- De te nem szereted az egyszer� megold�sokat, nem igaz? – vetett r�m egy halv�ny mosolyt.

- H�t nem igaz�n – ismertem el �n is mosolyogva, �s �t�leltem. Gyeng�den puszilgatni kezdte az arcomat, ott, ahol meg�t�tt. Lassan haladt a sz�m fel�, hogy v�g�l egy cs�kban egyes�lj�nk.

- Gyere – fogta meg a kezem, �s kih�zott a zuhanyf�lk�b�l. �gy vizesen az �gyhoz vezetett, �s led�nt�tt r�. A gyeng�d szeretkez�s ut�n, amikor egym�s mellett fek�dt�nk, r�mosolyogtam.

- Minden rendbe j�n, ugye?

- H�t persze. De tenn�nk kell �rte.

- Tudom – s�hajtottam. – El�sz�r is, kib�k�l�k Isabelle-lel.