Isabelle �s �n megd�bbenve �s r�szv�ttel n�zt�nk Sabrin�ra. H�t ez azt�n a kem�ny helyzet! Mi lesz most?

- De… ez mennyire biztos? – k�rdezte kiss� habozva Isa.

- M�g nem csin�ltam tesztet, de el�gg� val�sz�n�nek t�nik. M�r k�t hete k�sik, �s reggelente el�g rosszul vagyok.

- �rtem. Az�rt meg kellene csin�lnod a tesztet, nem?

- De, persze… Csak most… Nem tudom, mi lesz… Hogyan sz�ljek �gy gyereket?

- Nyugodj meg, majdcsak lesz valahogy. Hozok egy tesztet – mondtam, �s siettem a gy�gyszert�rba. Megvettem, ami kellett, �s mentem vissza. Odaadtam Sabrin�nak a cuccot, aki f�l�sen pislogott r�nk.

- Menj m�r! – unszolta gyeng�den Isa.

- Csak pisilsz egyet, azt�n h�rom perc m�r m�lva tudjuk, hogy mi van – tettem hozz�.

- Ok� – mondta Sabrina, �s egy s�haj k�s�ret�ben bevonult a mosd�ba. Mi addig izgatottan v�rtunk. Mikor kij�tt, az arca k�nnyes volt, �s a kez�t a has�n nyugtatta.

- Na? – ugrottunk fel.

- Terhes vagyok – v�laszolta elhal� hangon.

- Basszus – �ltem vissza.

- Mi lesz most? – n�zett r�nk seg�lyk�r�n Sabrina.

- El�sz�r besz�lned kell Gustavval, addig ne gondolkozz ezen.

- L�tni se akarom!

- Sabrina, ezt nem gondolhatod komolyan! Tudod, hogy tiszt�znotok kell a helyzetet!

- Igen, tudom – s�hajtotta. – De ha most a szemem el� ker�l, kiny�rom!

Ebben a pillanatban l�pett be az ajt�n Gustav. L�that�lag m�g nem tudta, hogy mi van, mert sz�les mosollyal k�sz�nt r�nk. Isabelle-lel egym�sra n�zt�nk, �s lassan az ajt� fel� kezdt�nk h�z�dni, miel�tt a vihar kit�rne. Tudtuk, hogy ez nem tartozik r�nk. Az�rt az ajt� el�tt �llva persze hallgat�ztunk… Gustav nem �rtette, hogy mi ez a dermedt csend.

- Mi az, kicsim? – ment oda Sabrin�hoz, �s meg akarta �lelni, de � nem hagyta mag�t.

- Gustav, hagyj b�k�n! Ne �rj hozz�m!

- Mi a baj? – pislogott r� �rtetlen�l.

- H�t ez! – v�gta hozz� az �js�got. Gustav lapozni kezdte, �s pillanatok alatt elfeh�redett.

- Kicsim… ez… �n… - hebegett.

- Igen? Hallgatlak…

- Ez nem jelentett nekem semmit, csak…

- Csak egy kaland volt? Gustav, �ssze akartunk h�zasodni! �s te megcsalt�l ezzel a kis…

- Sabrina, ez csak egy botl�s volt! Sajn�lom, ne haragudj, bocs�ss meg nekem!

- Nem, Gustav. V�gezt�nk! Most elmegyek.

- Hova m�sz? Nem lehet �gy v�ge! Egy ilyen ostobas�g miatt nem akarlak elveszteni!

- Tal�n gondolt�l volna erre, miel�tt az �gyadba vitted azt a kis ribit! Egy�bk�nt meg nem mintha r�d tartozna, de hazamegyek Spanyolorsz�gba.

- Ne hagyj el, k�rlek! M�g mindig el akarlak venni, mert szeretlek!

- De �n m�r nem akarok hozz�dmenni! �s nem akarom, hogy a gyerekemnek ilyen apja legyen! – szaladt ki Sabrina sz�j�n. Megint az a dermedt csend.

- Te… terhes vagy? – sz�lalt meg Gustav halk, remeg� hangon.

- Igen, de ez nem a te dolgod!

- Mi az, hogy nem az �n dolgom? Ha j�l tudom, ketten kellett�nk hozz�! Nem mehetsz el, meg kell bocs�tanod nekem!

- Mi az, hogy kell? Nekem nem kell semmit tennem! Nem sz�l�k gyereket olyannak, aki nem b�r h�s�ges maradni hozz�m.

- Kicsim, szeretlek!

- �n m�r nem – v�gta oda Sabrina a v�gs� �t�st, b�r tudtuk, hogy ez nem igaz.

- Dehogynem – v�gott vissza Gustav, azt�n megint csend. Belest�nk a r�snyire nyitott ajt�n, �s azt l�ttuk, hogy Gustav mag�hoz szor�tja Sabrin�t, �s vadul cs�kolja. Sabrina eleinte ellenkezett, el akarta l�kni mag�t�l, de persze Gutti er�sebb volt. Azt�n lassan megadta mag�t, �s odaad�an simult a szerelme karj�ba. Isabelle-lel egym�sra kacsintottunk, �s halkan kilop�ztunk a h�zb�l. Hazas�t�ltunk, �s els� utam persze Tomhoz vezetett, aki m�g mindig aludt. �gy gondoltam, hogy ideje lenne m�r fel�brednie, ez�rt az �gya mell� �lve sz�l�tgatni kezdtem.

- Tomcika, �breszt�! – suttogtam neki. Csak morgott valamit, �s aludt tov�bb. V�gigsim�tottam a homlok�t, �s megijesztett, amit �reztem. M�r nagyon meleg volt, biztos voltam benne, hogy l�zas. Kiszaladtam a l�zm�r��rt, �s nagy nehezen a h�na al� cs�sztattam. V�rtam p�r percet azt�n kivettem. 39, 2-t mutatott!

- A francba! – szaladt ki a sz�mon. – Tom, �bredj fel! F�j valamid? Ne csin�ld m�r, kelj fel!

- Mi van? – motyogta f�lig �nk�v�letben.

- Tom, mit �rzel, mi f�j?

- A fejem… a torkom… mindenem…

- Kih�vom az orvost – �lltam fel, �s �tmentem Billhez, aki �ppen �lt�z�tt. S�rt�d�tten elfordult, amikor megl�tott, nem akart r�mn�zni.

- Bill, megmondan�d a h�ziorvosotok sz�m�t? Tom beteg.

- Mi a baja? – ijedt meg � is kicsit.

- L�zas, �s f�j a torka meg mindene. Biztos mandulagyullad�s.

- Menj vissza hozz�, majd �n h�vom az orvost!

- K�szi! – mondom h�l�san, �s szaladtam vissza Tomhoz. Le�ltem az �gya sz�l�re, �s a kez�t fogtam, meg a fej�t simogattam, am�g ki nem �rt az orvos.