A doki el�g hamar oda�rt, �s Bill gyorsan felvezette Tom szob�j�ba.

- J� napot! – k�sz�nt az orvos, aki egy k�z�pkor�, szimpatikusnak t�n� f�rfi volt.

- J� napot! – �lltam fel kezet fogni vele.

- Teh�t mi a probl�ma? – n�zett Tomra, aki nem tudott v�laszolni, hiszen a magas l�zt�l nem volt teljesen mag�n�l.

- Azt mondta, hogy f�j a torka meg mindene, �s a l�za is el�g magas.

- Pontosan mennyi?

- 39, 2- t m�rtem az el�bb.

- Igen, ez val�ban el�g magas. L�zcsillap�t�t kapott?

- Nem, m�g nem. Hiszen nem is volt mag�n�l.

- Rendben, megvizsg�lom.

Megn�zte a tork�t, megm�rte a pulzus�t, �s meghallgatta.

- El�g cs�nya torokgyullad�s – jelentette ki v�g�l. – �rok fel antibiotikumot, �s l�zcsillap�t�t. Igyon sok folyad�kot, �s egy h�t m�lva nem lesz semmi baja. Ja, �s mindenki vigy�zzon, hogy ne kapj�k el t�le, mert akkor menni fog az oda-vissza fert�z�s.

Meg�rta a receptet, �s a kezembe nyomta, �s elindult az ajt� fel�.

- Kik�s�rem – ment oda Bill, �s visszasz�lt nekem. – �s elmegyek a gy�gyszert�rba is.

- Ok�. Viszontl�t�sra! – k�sz�ntem a dokinak. Mikor lementek a l�pcs�n, mentem vissza Tomhoz.

- Kicsim, hogy �rzed magad? – sz�longattam.

- Szomjas vagyok – suttogta rekedt hangon.

- Csin�lok neked egy te�t – �lltam fel, de megfogta a kezem.

- Ne hagyj itt – k�rte.

- De akkor nem tudok neked te�t hozni…

- J�, de akkor siess – engedett el.

Gyorsan csin�ltam neki egy meleg te�t.

- Na itt a te�d, gyere, pr�b�lj meg fel�lni.

Szeg�nyk�m nagyon pocs�kul �rezhette mag�t, �s alig b�rt fel�lni annyira, hogy meg tudjam itatni a te�val. Ut�na szinte visszazuhant a p�rn�k k�z�, �s egyb�l elaludt, de a kezemet nem engedte volna el. Hamarosan megj�tt Bill is a gy�gyszerekkel, �s fel kellett �bresztenem Tomot, hogy be tudja venni �ket. Ut�na j�l betakargattam a kis hercegem, �s mikor m�r elaludt, kiosontam a szob�b�l. Akkor esett le, hogy aznap m�g nem is ettem semmit, amikor a konyh�ba menet kicsit megsz�d�ltem. Gyorsan csin�ltam magamnak egy szendvicset, �s azt ettem, amikor Bill is megjelent, �s le�lt mell�m.

- Most t�nyleg ennyi volt? – n�zett r�m nagy szemekkel.

- Jaj Bill, musz�j ezt most megbesz�lni? Tom betegen fekszik, ne haragudj, most csak r� tudok gondolni.

- Ok�, de k�rlek, ne mondd, hogy itt a v�ge. Gondolkodj m�g ezen.

- Te akartad, hogy d�ntsek gyorsan…

- Tudom, csak… Na mindegy, majd m�g megbesz�lj�k. Csak annyit k�rek, hogy ne gondolj erre �gy, mintha m�r v�gleg le lenne z�rva.

- Rendben Bill, gondolkozok m�g ezen, de most hagyjuk. Am�gy l�ttad az �js�got?

- M�g nem. Mi van benne?

- Gustav megcsalta Sabrin�t…

- Mi???

- J�l hallottad. Voltunk Isabelle-lel n�luk, �s el�g durva volt. De azt hiszem, v�g�l Gutti kapott m�g egy es�lyt.

- H�la az �gnek… �k annyira �sszeillenek.

- Igen, ez igaz. Aranyosak egy�tt. �s van m�g valami…

- Mi az?

- Ink�bb nem pletyk�lok…

- De undok vagy – ny�jtotta ki a nyelv�t.

- Ez van – vontam meg a v�llam. – Megyek, megn�zem Tomot.