Szeg�ny kis Tomcik�m m�g mindig el�g pocs�kul �rezhette mag�t, hiszen a l�za alig ment valamivel lejjebb. De legal�bb a feje nem f�jt annyira.

- Hogy vagy kicsim? – k�rdeztem t�le.

- Szarul – mondta rekedten, fanyar vigyorral.

- Nyugi, majd a gy�gyszerek rendbe hoznak.

- Meg te – fogta meg a kezem, �n meg odahajoltam, hogy megcs�koljam, de elh�zta a fej�t. �rtetlen�l meredtem r�.

- Mi�rt nem hagyod, hogy megcs�koljalak?

- Nem akarom, hogy te is megbetegedj…

- De kis buta vagy… Engem most ez nem �rdekel.

- De �rdekeljen csak. V�g�lis egy h�t m�lva itt a sz�linapod, nem akarom, hogy akkor legy�l beteg – suttogta.

- Basszus, t�nyleg! El is felejtettem…

- Nem csoda, ha ennyi id�s lenn�k, lehet hogy �n is el akarn�m felejteni…

Kiny�jtottam a nyelvem.

- J�l van, az�rt l�tom, hogy jobban vagy, ha ilyen szemtelen tudsz lenni… De m�r megmondtam, hogy ha ennyire zavar, hogy ilyen v�n vagyok, akkor minek j�rsz velem?

- Mert szeretlek – mondta mag�t�l �rtet�d�en, mire �n nem zavartattam magam tov�bb, �s megcs�koltam.

- Ha megbetegszem, majd befekszem mell�d ide, azt�n ellesz�nk valahogy… - jegyeztem meg. Azt�n �gy d�nt�ttem, hogy meg se v�rom az esetleges betegs�get, ink�bb egyb�l bef�szkel�dtem mell�. Halkan besz�lgett�nk, am�g �jra el nem aludt, a kezemet fogva. A k�vetkez� p�r nap gyorsan elrep�lt, �s Tom szerencs�re szinte teljesen fel�p�lt. Nem is volt hajland� tov�bb az �gyban maradni, a sz�linapom el�tti nap ragaszkodott hozz�, hogy el kell mennie valahova. Gyan�tottam, hogy valami meglepet�sre k�sz�l, �s nem pr�b�ltam visszatartani. A sz�linapom reggel�n finom cs�kokkal �bresztett.

- J� reggelt hercegn� – s�gta a f�lembe, de �n csak a m�sik oldalamra fordultam, �s aludtam tov�bb. Erre Tom elkezdte �nekelni a Happy birthday-t, amire persze egyb�l kipattant a szemem.

- Mit kell ekkora felhajt�st csin�lni abb�l, hogy v�n�l�k? – morogtam, mert m�g �lmos voltam.

- Ne legy�l m�r ilyen harap�s, ink�bb gyere! – mondta, �s leh�zta r�lam a takar�t. M�g mindig morogva kim�sztam az �gyb�l, �s k�vettem a f�ldszintre, ahol m�r Isabelle �s Bill v�rtak minket. Odacsoszogtam Isabelle-hez, �s megpusziltam, hiszen neki is aznap volt a sz�linapja. V�rakoz�an n�zt�nk a fi�kra.

- Boldog sz�linapot, csajok! – mondt�k egyszerre, �s mindkett�nket meg�lelgettek, �s megpusziltak. Vagyis �n persze Tomt�l cs�kot kaptam, �s Bill is ilyen sz�nd�kkal hajolt fel�m, de m�g id�ben f�lreh�ztam a fejem. Azt�n sz�ltak, hogy maradjunk a nappaliban, �s nagy kuncog�sok k�zepette kimentek valami�rt. Hamarosan meg is l�ttuk, hogy mi�rt. Amikor visszaj�ttek, mindkett�j�k karj�ban egy-egy k�ly�kkutya volt. Mi nem jutottunk sz�hoz.

- Tudtuk, hogy szerettetek volna kuty�t – mondta kedvesen Tom. – �gy gondoltuk, ide�lis aj�nd�k lesz.

Azt�n minden tov�bbi n�lk�l a kezembe nyomta a fic�nkol� kis gomb�cot. Bill Isabelle-nek adta oda a m�sikat. Lepillantottam a karomban tartott kutyusra, �s teljesen el�rz�keny�ltem. Olyan aranyos volt! Pont az a fajta, milyet mindig is szerettem volna. Westie. Egy pici feh�r sz�rgombolyag…

- K�sz�n�m - mondtam, �s kuty�st�l Tom karj�ba vetettem magam. – Neked is k�sz�n�m – pillantottam Billre.

- Sz�vesen – v�laszolt�k egyszerre.

- Majd ha felment�nk, kapsz m�g valamit – s�gta Tom a f�lembe. R�mosolyogtam, �s megcs�koltam.

- Adjunk nekik nevet – javasolta Isa, aki szemmel l�that�lag ugyan�gy el volt ragadtatva az aj�nd�kt�l, mint �n.