Minden bajom akkor kezd�d�tt, amikor Aprilchen el�sz�r megmutatta a Viv�n azt a klipet. Teljesen od�ig volt az�rt a band��rt, �s szinte er�szakkal r�ngatott a t�v� el�, hogy mondjak v�lem�nyt az � „nagy szerelm�r�l”, egy borzas haj�, festett szem�, enyh�n buzis k�lsej� sr�cr�l…

April szinte mindenben az ellent�tem, de nagyon szeretem �t, az egyik legjobb bar�tn�m. � kedves, mosolyg�s, bar�ts�gos l�ny, �s neki k�sz�nhet� a bar�ts�gunk. �n vil�g�letemben mindig megv�rtam, hogy m�sok l�pjenek fel�m, egyszer�en hozz� vagyok szokva, hogy nem nekem kell megtennem az els� l�p�st. Nem mintha nem lenne el�g �nbizalmam a kezdem�nyez�shez, csak �ppen nem �rzem sz�ks�g�t. A gimn�zium els� �v�ben, m�g valamikor szeptemberben, az elit mag�niskola udvar�n �ltem, �s fens�bbs�gesen, k�v�l�ll�k�nt n�zegettem a k�r�l�ttem zajl� �letet. Egyszer csak azt vettem �szre, hogy valaki lehuppan mell�m a padra.

- Szia, April Siegler vagyok – csacsogta, �n meg csak n�ztem, mint a moziban. Azt�n kelletlen�l a kezem ny�jtottam fel�, hiszen az elemi udvariass�got el�g alaposan bel�m nevelt�k.

- Engel von Roth.

- �r�l�k, hogy megismerhetlek, Engel – mosolygott kedvesen. – Tudod, a l�nyokkal arra gondoltunk, hogy nem lenne-e kedved csatlakozni hozz�nk.

El�g �rtetlen�l �s tal�n k�tked�en n�zhettem r�, mert folytatta:

- Napok �ta figyel�nk t�ged, �s mindig egyed�l vagy.

- Nem kell velem j�t�konykodni! – csattantam fel. – Nagyon j�l elvagyok �n �gy is.

- Jaj, f�lre�rted, nem sajn�latb�l h�vtalak. Egyszer�en csak… szimpatikus volt�l, �s gondoltam… - itt t�tov�n abbahagyta, �s besz�d helyett r�mmosolygott. – Ne k�resd m�r magad, gyere!

- Rendben – adtam meg magam, de azt�n megtorpantam. – April…

- A bar�taimnak csak Aprilchen - v�gott a szavamba, �s ezzel egy�tt a tiltakoz�somat �s a kifog�saimat is elv�gta. Megragadta a kezem, �s maga ut�n h�zott. Az udvar egyik sark�ban �ll� l�nycsapat fel� vezetett, �s m�r messzir�l kiab�lt nekik:

- Idehoztam! –k�zben vetett r�m egy bocs�natk�r� pillant�st, �s halkan odasz�lt: - Bocsi, de mindenki nagyon k�v�ncsi volt m�r r�d.

- De mi�rt? – k�rdeztem vissza ugyanolyan halkan.

- Mert… olyan titokzatosnak t�nsz. �s mag�nyosnak.

- �n nem vagyok mag�nyos! – tiltakoztam most m�r rendes hanger�vel.

- Ok�, nyugi – csit�tott. Ek�zben oda�rt�nk a k�v�ncsian figyel� kis csapathoz.

- Csajok, � itt Engel – mutatott be k�s�r�m, �n meg elmormoltam egy „Hali”-t, majd a l�nyok sorban bemutatkoztak, �s mindenkivel kezetfogtam.

- Isabelle Martins.

- Norah Alexander.

- Sabrina Paolini.

- Jeanett Petersen.

- Wickey Harris.

- Kristina Karskie. Tina.

Miut�n mindenki bemutatkozott, Aprilchen kezdett besz�lni.

- Arra gondoltunk, hogy suli ut�n elj�hetn�l vel�nk a Caf� Royal-ba, mert mi szinte minden d�lut�n ott l�gunk. A sz�leinknek sem lehet kifog�sa ellene, mert el�g j� hely, �s legal�bb nem kell otthon lenn�nk.

Ebb�l az utols� mondat�b�l r�j�hettem, hogy �k is �pp�gy szenvednek att�l a k�zegt�l, amiben �lnek, mint �ltal�ban az �sszes arisztokrata csemete. Hi�ba a p�nz, a gazdags�g, ha a sz�l�k odafigyel�se hi�nyzik. Ismertem j�l a t�neteket, b�r �n m�g soha nem �reztem �gy, mert ap�m mindig foglalkozott velem, m�g akkor is, ha csak az �zleteibe, �s a vil�g dolgaiba avatott be. Legal�bb nem �reztem magam elhanyagolva.

- Rendben, veletek megyek – egyeztem bele, nem tudva, hogy ezzel megpecs�teltem a sorsom. Beker�ltem a legmen�bb csajok k�z�.