- Gyere már Engel, ne kéresd magad! – húzott maga után nevetve Aprilchen.

- Jaj, de mégis mit akarsz mutatni? – nyafogtam, pedig nem szokásom.

- Muszáj látnod ezt a srácot… – mondta barátnőm álmodozva, nagy szemeket meresztve.

- Miféle srácot? – sóhajtottam.

- Hát őt – mutatott a tévé felé, amint felértünk a szobába.

- Ezért rángattál ide? – kérdeztem kicsi mérgesen, mert éppen egy videoklip ment, amiben egy kissé lányos külsejű srác énekelt. – Azt hittem, valami érdekeset akarsz mutatni.

- Most miért vagy ilyen? – nézett rám megbántva April. – Legalább hallgasd meg ezt a számot! Annyira szép!

- Jó, nem bánom, hangosítsd fel – adtam meg magam, mert láttam, hogy ez mennyire fontos neki. Megszokhattam már tőle ezt a gyerekes lelkesedést, és igazából nem bántam, mert bár tudtam, hogy én erre nem lennék képes, azért el kellett ismernem, hogy hozzá jól illik. Annyira aranyos, álmodozó és kedves lány volt. Minden különbözőségünk dacára imádtam. Őt is, és a többieket is. Az első naptól fogva remekül kijöttünk egymással, pedig mi aztán tényleg különböztünk egymástól. Ahányan voltunk, annyiféle különböző természet, különböző vérmérséklet. Csak a hátterünk volt ugyanaz. Szemtelenül gazdagok, és előkelőek voltunk mindannyian. Mi voltunk a legjobbak. Természetesnek vettünk mindent, amit kaptunk, és nem foglalkoztunk másokkal. És valamilyen módon, bár mindenki egyformán számított közöttünk, mégis én lettem a királynő. Annak ellenére, hogy én kerültem utoljára a bandába, mégis elismerték a fölényem, amivel nem éltem vissza soha. Ők is elkezdtek Jégkirálynőként emlegetni, de puszta szeretetből. Hiszen ez a kör meg tudta becsülni a hűvös higgadtságot. Idáig jutottam az álmodozásban, az elmúlt két és fél év végiggondolásában, mialatt Aprilchen felhangosította a tévét. „Komm und rette mich…” – énekelte a srác, April pedig le nem vette volna a szemét a képernyőről. Volt valami abban a hangban, valami olyan beleérzés, valami olyan fájdalom, hogy muszáj volt az ábrándozásból kiragadva magam, nekem is a tévére néznem. Kezdtem érteni, hogy mit lát Aprilchen a srácban. De ekkor váltott a kép, és… jött a villámcsapás.