2. rsz
Engel 2007.03.16. 16:58
- Gyere mr Engel, ne kresd magad! – hzott maga utn nevetve Aprilchen.
- Jaj, de mgis mit akarsz mutatni? – nyafogtam, pedig nem szoksom.
- Muszj ltnod ezt a srcot… – mondta bartnm lmodozva, nagy szemeket meresztve.
- Mifle srcot? – shajtottam.
- Ht t – mutatott a tv fel, amint felrtnk a szobba.
- Ezrt rngattl ide? – krdeztem kicsi mrgesen, mert ppen egy videoklip ment, amiben egy kiss lnyos klsej src nekelt. – Azt hittem, valami rdekeset akarsz mutatni.
- Most mirt vagy ilyen? – nzett rm megbntva April. – Legalbb hallgasd meg ezt a szmot! Annyira szp!
- J, nem bnom, hangostsd fel – adtam meg magam, mert lttam, hogy ez mennyire fontos neki. Megszokhattam mr tle ezt a gyerekes lelkesedst, s igazbl nem bntam, mert br tudtam, hogy n erre nem lennk kpes, azrt el kellett ismernem, hogy hozz jl illik. Annyira aranyos, lmodoz s kedves lny volt. Minden klnbzsgnk dacra imdtam. t is, s a tbbieket is. Az els naptl fogva remekl kijttnk egymssal, pedig mi aztn tnyleg klnbztnk egymstl. Ahnyan voltunk, annyifle klnbz termszet, klnbz vrmrsklet. Csak a htternk volt ugyanaz. Szemtelenl gazdagok, s elkelek voltunk mindannyian. Mi voltunk a legjobbak. Termszetesnek vettnk mindent, amit kaptunk, s nem foglalkoztunk msokkal. s valamilyen mdon, br mindenki egyformn szmtott kzttnk, mgis n lettem a kirlyn. Annak ellenre, hogy n kerltem utoljra a bandba, mgis elismertk a flnyem, amivel nem ltem vissza soha. k is elkezdtek Jgkirlynknt emlegetni, de puszta szeretetbl. Hiszen ez a kr meg tudta becslni a hvs higgadtsgot. Idig jutottam az lmodozsban, az elmlt kt s fl v vgiggondolsban, mialatt Aprilchen felhangostotta a tvt. „Komm und rette mich…” – nekelte a src, April pedig le nem vette volna a szemt a kpernyrl. Volt valami abban a hangban, valami olyan belerzs, valami olyan fjdalom, hogy muszj volt az brndozsbl kiragadva magam, nekem is a tvre nznem. Kezdtem rteni, hogy mit lt Aprilchen a srcban. De ekkor vltott a kp, s… jtt a villmcsaps.
|