- Ez most komoly? – suttogtam magam el�.

- Teljesen – n�zett r�m nagy szemekkel Tom. – Tudod, hogy szeretlek.

- De Tom, m�g csak tizenh�t �ves vagy! �s �n meg huszonegy. Ez m�g… nagyon korai, f�leg neked!

- Ezt hadd d�ntsem el �n! Tudom, hogy mit akarok! T�ged, �r�kre!

- De… - pr�b�ltam tov�bbi kifog�sokat keresni, de l�tva Tom �llhatatos tekintet�t, amib�l sug�rzott a szerelem, k�nnyek gy�ltek a szemembe. � odany�lt, �s let�r�lte �ket.

- Csak nem fogsz b�gni, amikor �ppen megk�rem a kezed… - jegyezte meg egy huncut f�lmosoly k�s�ret�ben, �s erre nekem is musz�j volt mosolyognom. Csak n�zt�k egym�st, �s v�g�l mindketten nevetni kezdt�nk.

- De ha ez most l�nyk�r�s, akkor nem k�ne mondanod is valamit? – k�rdeztem m�g mindig nevetve.

- Igazad van – mondta, megpr�b�lva komolys�got er�ltetni mag�ra, kev�s sikerrel. Azt�n valamelyest �sszeszedte mag�t, �s let�rdelt el�m. �n is pr�b�ltam visszafojtani a nevet�st, de nem siker�lt. Nem Tomot nevettem ki, ezt � is nagyon j�l tudta, egyszer�en csak annyira boldog voltam, hogy nem b�rtam komoly maradni.

- Na j�, szedd �ssze magad! – sz�lt r�m vigyorogva, mik�zben m�g mindig el�ttem t�rdelt. A nevet�st�l fulladozva b�lintottam.

- Ok�, mondjad…

- Teh�t: Petra, hozz�m j�ssz feles�g�l?

- H�t… nem is tudom… - h�ztam az agy�t.

- Mi az, hogy nem tudod? – j�tszotta a s�rt�d�ttet. – Na j�, akkor megyek, �s megk�rek valaki m�st, ha m�r megvettem a gy�r�t… - mondta, �s m�r �llt volna fel.

- H�, v�rj, nekem kell az a gy�r�!

- K�s� b�nat… - vigyorgott, �s az ajt� fel� indult.

- Tom! – sz�ltam ut�na, mire visszafordult.

- Mi van? – k�rdezte.

- Elvenn�l feles�g�l? – pislogtam r� �rtatlanul.

- Ok�, nem b�nom… - egyezett bele nagy nehezen, azt�n megint mindketten vigyorogni kezdt�nk.

- Ilyen l�nyk�r�st se l�tott m�g a vil�g… Hol a romantika? – jegyeztem meg nevetve, de igaz�b�l nem b�ntam, hogy �gy t�rt�nt. Ez valahogy jobban illett hozz�nk. De csak eddig b�rtuk a h�ly�sked�st, hiszen tudtuk, hogy ez milyen komoly dolog. Lassan egym�s fel� indultunk, azt�n b�tortalanul meg�lltunk egym�s el�tt. Tom a kezem ut�n ny�lt, �s az ujjamra h�zta a csillog� gy�m�ntgy�r�t. A f�ny fel� tartottam a kezem, �s gy�ny�rk�dtem a ragyog�sban, azt�n Tom fel� fordultam. Lassan k�zeledtek egym�s fel� az ajkaink, �s v�g�l olyan cs�kot v�ltottunk, amilyet m�g soha. Hiszen m�r jegyesek voltunk.

- Nem �lmodom? – k�rdeztem halkan, mik�zben Tomhoz b�jva hallgattam a sz�vver�s�t.

- Ha te �lmodsz, akkor ugyanazt �lmodjuk mindketten, �s �n nem akarok fel�bredni – v�laszolta kedvesen.

- Mikor akarod az esk�v�t?

- H�t… mit sz�ln�l a sz�linapomhoz?

- Az m�r csak kilenc h�nap! Nem lesz korai? �s mit fognak sz�lni a rajong�k? �s mit fog sz�lni… - itt elhallgattam, nem akartam tov�bbgondolni.

- Bill? – fejezte be helyettem Tom. N�m�n b�lintottam. – Egy kis id�re ne gondolj most Billre. Ez a te napod. A mi napunk.

- Ok�, igyekszem csak r�nk koncentr�lni… De te is tehetn�l valamit ez �gyben – mondtam huncut mosollyal.

- Megl�tom, mit tehetek… - �lelt m�g szorosabban mag�hoz Tom, azt�n m�r nem besz�lt�nk. L�gyan cs�kolt, szenved�llyel, szerelemmel telve. Leh�zta a ruh�m cipz�rj�t, �s az �gyra fektetett. Nem sietett, r��r�sen simogatta v�gig minden porcik�mat. De a meghitt pillanatokat hangos d�r�mb�l�s zavarta meg.

- J�tt�k m�r? – kiab�lt be Isabelle, mik�zben m�g mindig kopogott.

- Basszus, az eb�d… - ny�gt�nk fel egyszerre, azt�n vetett�nk egym�sra egy sajn�lkoz� tekintetet, �s megad�an kezdt�k el igazgatni a ruh�inkat.

- Megy�nk m�r, pillanat! – sz�lt ki Tom.

- Fejezd be a d�r�mb�l�st! – tettem m�g hozz� morcosan.

- Hogy n�zek ki? – k�rdeztem, miut�n megigaz�tottam a ruh�m, �s a hajam.

- Gy�ny�r� vagy – mosolygott Tom.

- K�szi, de most arra gondoltam, hogy rendben van-e rajtam minden…

- T�k�letes – mondta, miut�n alaposan szem�gyre vett.

- Akkor menj�nk – mondtam, �s a kez�t fogva magam ut�n h�ztam.