Csak egy villan�s volt, �s v�ltott a k�p, de az �letemet �r�kre megv�ltoztatta. Egy pillanat, �s minden m�s lett hirtelen. Ez a szerelem?

- April… - suttogtam. – Ki ez a sr�c?

- Melyik? – n�zett r�m �rtetlen�l.

- A raszt�s…

- Ja, � Tom, Bill ikertes�ja – v�laszolta mag�t�l �rtet�d�en. Csak egy sz� jutott el a tudatomig. Tom. Csod�latos, melegbarna szemp�r, s�t�tsz�ke, hossz� rasztatincsek, t�k�letes arcvon�sok. M�r �n is megbabon�zva meredtem a k�perny�re, lestem minden m�sodpercet, hogy l�thassam �t. Olyan izgatott lettem, �n, a mindig h�v�s Engel von Roth, hogy Aprilchen kez�t kezdtem szorongatni, amit � nem tudott mire v�lni, de a klip v�g�ig nem sz�lt.

- Mi t�rt�nt veled, Engel? – k�rdezte kedvesen. Hogyan mondjam el neki? Hiszen �n sem �rtettem eg�sz pontosan, hogy mi �t�tt bel�m.

- Nem tudom… - vallottam be �n, teljesen �szint�n. Tudtam, hogy April el�tt nem kell megj�tszanom magam. – De az a sr�c… Tom…

- Tetszik neked? – mosolygott bar�tn�m.

- Dehogy! – tiltakoztam reflexszer�en, azt�n l�tva Aprilchen k�tked� pillant�s�t, egy s�hajjal megadtam magam. – Igen. Tal�n. Nem is tudom… �gy �sszezavarodtam!

- Ok�, meg�rtelek. �n is mindig megzavarodok, ha l�tom Billt – vigyorgott. – Annyira �des sr�c, nem?

- Ki? Ja, persze. T�nyleg aranyos – mondtam �lmodozva, mert a gondolataim m�g mindig Tom k�r�l forogtak. – Kik �k tulajdonk�ppen? Mit tudsz r�luk?

- Tokio Hotel a nev�k. K�b� vel�nk egyid�sek. Nagyon j� sz�maik vannak, �s megvan a koncert dvd-j�k. Meg akarod n�zni?

- Persze – mondtam moh�n, azt�n kiss� elsz�gyellve magam, visszafogottabban mondtam: - K�v�ncsi vagyok r�juk.

- J�, mindj�rt beteszem. Vagy v�rj, ne h�vjuk �t a t�bbieket is?

- V�g�lis mi�rt ne… - vontam meg a v�llam. Gyorsan felh�vtunk mindenkit, �s sorban meg is �rkeztek a csajok. El�sz�r Norah, azt�n Isabelle, Jeanette, Tina, Sabrina, �s v�g�l Wickey. Letelepedt�nk a Siegler-h�z hatalmas nappalij�ban, �s v�rtuk, hogy elkezd�dj�n a m�sor. Aprilchen kiv�tel�vel senki nem ismerte a Tokio Hotelt, de mindenki k�v�ncsi volt r�juk, h�la April �lland� lelkesed�s�nek. Amikor elkezd�d�tt a koncertfelv�tel, az addig csicserg� l�nycsapat elhallgatott. Percek alatt megtal�lta mindenki a kedvenc�t, �s r�tapadtunk a t�v�re. Nem is sz�ltunk, am�g April ki nem kapcsolta a v�g�n a t�v�t. Ut�na is hallgattunk m�g egy darabig, azt�n v�g�l Norah t�rte meg a csendet.

- Basszus, ez nagyon j� volt!

K�rben egyet�rt� b�logat�sok. Azt�n hirtelen mindenki elkezdett egyszerre besz�lni.

- A dobos nagyon aranyos – s�hajtotta Sabrina. – �t hogy h�vj�k?

- Gustav – v�laszolta April.

- �s az �nekes?

- � Bill. A raszt�s Tom. A m�sik git�ros Georg.

- Aha, sz�val Georg… Bej�n neked, mi Jeane? L�ttam, hogyan csillogott a szemed, amikor �t mutatt�k – vigyorgott Norah.

- Ja, csorgattad a ny�lad… – tette hozz� Wickey.

- Kapj�tok be – v�gott vissza Jeanette a szok�sos finom modor�ban. – Nekem Bill kell…

- Nekem is – mondta Norah.

- Nekem is – csatlakozott Tina.

- �n maradok Gustavn�l – mondta Sabrina.

- April?

- Egy�rtelm�en Bill.

- Isabelle?

- H�t, nekem Tom j�n be legink�bb.

- Wickey?

- H�t… tal�n Bill.

- Engel? Te nagyon hallgatsz ott a sarokban – n�zett r�m Isabelle.

"Ok�, csak �lmodozok, m�r azt se szabad???"

- Jaj, hagyjatok m�r, nekem egyik se kell ezek k�z�l! – csattantam fel, magamat is meglepve. L�ttam Aprilchen k�rd� tekintet�t, de nem sz�vhattam vissza, ami kiszaladt a sz�mon, b�r magam sem �rtem mi�rt mondtam.