- J�l van, ne harapd le a fej�nket! Ha nem tetszik, h�t nem tetszik – mondta Isabelle.

- Bocsi, nem akartam �gy r�tokt�madni, csak… nem �rtem, hogy mi�rt kell ennyire �radozni r�luk! Egyik�k se a j�isten, hanem ugyanolyan emberek, mint mi!

- H���t…

- Mi van? Ne mondj�tok m�r, hogy most bel�j�kz�gtatok! – mondtam egy g�nyos nevet�s k�s�ret�ben, de amint k�r�ln�ztem, l�ttam az �lmodoz� arcokat, �s tudtam, hogy ez most igenis szerelem volt els� l�t�sra. Csak rem�lni tudtam, hogy rajtam nem l�tszik, amit �rzek, hogy sikeresen tudtam letagadni a vill�mcsap�s hat�s�t. Aprilchen volt az egyetlen, akinek nem hazudhattam, hiszen � l�tta az els� reakci�mat. Viszont �neki arr�l is lehettek sejt�sei, hogy mi�rt tagadok makacsul, �s nem fog el�rulni.

- Na j�, �lmodozzatok csak, �n most hazamegyek – �lltam fel. April is felugrott.

- Kik�s�rlek – aj�nlkozott egyb�l.

- Ok�. Na sziasztok csajok, k�s�bb tal�lkozunk.

- Mi�rt csin�ltad? – n�zett r�m kifel� menet k�rd�n April.

- Mert… jaj, nem tudom, hagyj�l m�r!

- J�l van, de nincs abban semmi rossz, ha tetszik egy sr�c!

„M�g hogy nincsen benne rossz? Na persze, ap�mnak nem �ppen ez a v�lem�nye… �s �n nem akarok szenvedni a szerelemt�l… Nem, nem �rzek semmit!”

- Tudom, de… nekem nem tetszik! Nem foglalkozok a sr�cokkal, semmi �rtelme. Vannak fontosabb dolgok is…

- A szerelemn�l nincs fontosabb – jegyezte meg halkan Aprilchen. R�n�ztem, �s l�ttam, hogy mennyire komolyan gondolja, amit mondott.

- Tudom, hogy ez neked mennyire fontos – mondtam neki ugyanolyan halkan. – De �n m�s vagyok. Na j�, most megyek, te meg menj csak vissza cs�p�gni a t�bbiekhez.

- Rendben. Este felh�vsz?

- Persze. Na szia! – adtam neki k�t puszit, �s kimentem a kocsimhoz. Haz�ig v�gig csak Tom j�rt a fejemben.

A k�vetkez� h�nap ezzel a kett�ss�ggel telt el. Ha magamban voltam, akkor Tomra gondoltam, Tomr�l �lmodtam, csak Tom l�tezett sz�momra. Ha a t�bbiekkel tal�lkoztam, makacsul tagadtam, hogy b�rmit jelentene sz�momra a Tokio Hotel. A t�bbiek ny�ltan ebben a l�zban �gtek, szinte nem is volt m�s t�m�juk. Ek�zben �n is egyre m�lyebbre s�llyedtem ebben a k�bulatban, amir�l csak Aprilchen tudott. �jjelente Tom miatt s�rtam. Otthon is annyira megv�ltoztam, hogy ap�m is sejteni kezdett valamit. Tal�n a csillog�st l�tta a szememben, tal�n a k�nnyek nyom�t reggelente az arcomon, vagy egyszer�en csak apak�nt �rezte, hogy valami t�rt�nik velem. �gy j�tt el az a reggel, amikor s�rva tal�lt az �gyamban, �s tudtam, hogy most v�ge a j�t�knak.