- Bill… � hazament – mondtam lehajtott fejjel.

- Mi t�rt�nt? – n�zett r�m komolyan.

- Semmi – hazudtam. K�rd�n n�zett r�m. – Majd k�s�bb elmondom – adtam meg magam.

- Ok�.

Az eb�d h�tralev� r�sz�t nagy nevet�sek k�zepette, b�k�sen t�lt�tt�k el. Isa �s �n egy hatalmas tort�t is kaptunk a v�g�n, amit egy�tt v�gtunk fel. M�r d�lut�n f�l n�gy volt, mire szedel�zk�dni kezdt�nk, �s hazaindultunk. Elk�sz�nt�nk mindenkit�l, megk�sz�nt�k az aj�nd�kokat, �s h�rmasban indultunk el, pont az ellenkez� ir�nyba, mint a t�bbiek.

- Akkor este – sz�lt ut�nuk m�g Tom.

- Mi lesz este? – n�zett r� Isabelle �rdekl�dve.

- Semmi – v�gta r� Tom vigyorogva.

- Nem mondod, hogy egy bulit is szerveztetek est�re… - l�ktem finoman oldalba.

- �n semmi ilyesmit nem mondtam…

- Nem is kellett mondanod, most m�r �gyis tudom – ny�jtottam ki r� a nyelvem. – De Tom…

- Igen?

- Nem kellett volna.

- Tudom kicsim, de szerettem volna, ha ez a nap egy sz�p eml�k marad neked.

- De h�t m�r �gy is az marad – n�ztem a gy�r�mre. Isabelle kicsit lemaradt m�g�tt�nk.

- Biztos? – n�zett r�m agg�dva. – F�ltem, hogy Bill esetleg… hogy elrontja ezt az eg�szet.

- Nem ronthat el semmit. Szeretlek.

- Tudod, att�l is f�ltem, hogy esetleg nemet mondasz miatta.

Enn�l a mondatn�l olyan k�pet v�gott, hogy musz�j volt nevetnem rajta, mire szemreh�ny� pillant�st vetett r�m.

- Tom, te komolyan azt hitted, hogy nemet tudok neked mondani?

- Igen – ismerte be lehajtott fejjel. – Na j�, csak egy kicsit. Azt�n eszembe jutott, hogy m�giscsak �n vagyok a nagy Tom Kaulitz… - vigyorodott el.

- Na ez az… Ki tudna nemet mondani a nagy Tom Kaulitznak? – jegyeztem meg sz�npadias s�hajjal �s enyhe g�nnyal.

- H�t m�r tudom, hogy te nem – h�zott mag�hoz. – M�g meg se �nnepelt�k rendesen az eljegyz�s�nket.

- V�rj csak am�g haza�r�nk…

Erre nem is kellett sokat v�rnunk, Isabelle-r�l is elfeledkezve, szinte szaladtunk haz�ig. Tom gyorsan bel�kte a bej�rati ajt�t, �s m�r nekem is esett, a nyakamat kezdte cs�kolgatni.

- Tom, v�rj m�r! – pr�b�ltam nevetve le�ll�tani. – Legal�bb menj�nk fel a szob�ba.

- Nem tudok addig v�rni… Most akarlak…

- De �n nem – l�ktem el magamt�l finoman. – Nem itt…

Felszaladtam a l�pcs�n, Tom meg persze ut�nam. A szob�ba �rve gyorsan kulcsra z�rta az ajt�t. �n addigra m�r ledobtam magam az �gyra, �s v�rakoz�n n�ztem r�. Lassan j�tt fel�m, menet k�zben ledobta mag�r�l a hatalmas p�l�t. Let�rdelt mell�m, �s cs�kol�zni kezdt�nk, k�zben l�gyan simogatott. Hamar leker�lt r�lam az �j ruha, mik�zben �n a nadr�gja gombj�val �gyeskedtem. Pillanatok alatt mindketten meztelenek voltunk, �gy simultunk egym�shoz. Most nem h�ztuk sok�ig az id�t az el�j�t�kkal, vadak voltunk, szenved�lyesek �s hihetetlen�l boldogok. Hiszen az eljegyz�s�nket �nnepelt�k. Tom egyre gyorsabban mozgott, �s nem kellett sok, hogy a cs�csra �rve f�radtan d�lj�n r�m. Kis ideig m�g �gy maradtunk, azt�n leg�rd�lt r�lam, �n pedig szorosan mell�f�szkel�dtem. A v�ll�ra hajtottam a fejem, � megfogta a kezem – azt amelyiken a gy�r� volt -, �s elszund�tottunk.