- Jaj apa, én nem sírok! Csak belement valami a szemembe – tiltakoztam elszántan.

- Engel! – olyan szigorúan csengett a hangja, hogy összerezzentem.

- Apa, hidd el, nincs semmi baj! – mondtam már valamivel erőtlenebbül.

- Ugye nem egy fiú miatt vagy ilyen?

- Dehogy! Tudod, hogy nem foglalkozok fiúkkal! – hazudtam gyenge hangon.

- Helyes, ez maradjon is így!

- Igen apa – válaszoltam lehajtott fejjel.

- Nem azért mondom ezt, hogy boldogtalan legyél, éppen ellenkezőleg! Tudod, hogy a szerelem csak fájdalmat okoz…

- Tudom apa – mondtam, még mindig a padlót bámulva. Pedig honnan is tudhattam volna? Hiszen eddig csak apám beszélt róla, én magam még soha nem éreztem, egészen mostanáig.

- Rendben, kislányom – állt fel apa. – De figyelmeztetlek, hogy ha tényleg egy fiú miatt vagy ilyen, azt úgyis meg fogom tudni. Most mennem kell, fontos tárgyalásom lesz.

- Szia apa!

Apa kiment, én pedig megkönnyebbülve dőltem vissza a párnáimra. Ezt megúsztam. De kérdéses, hogy meddig tudom még titkolni. És mi az, hogy úgyis megtudja? Aprilchen! A Siegler családdal nagyon jóban vagyunk, barátság és üzleti kapcsolat egyaránt van köztünk. Apa bármikor megkérdezheti Aprilt, hogy tud-e valamit rólam. Beszélnem kell vele! De mindegy, ráér a suliban is, addig nem lehet baj. Felöltöztem, reggeliztem, aztán elindultam a suliba. Szerencsére egyből megláttam Aprilchent.

- Szia! – mentem oda hozzá. A szokásos két puszi után megkérdeztem. – Ugye nem beszéltél mostanában az apámmal?

- De, ma reggel felhívott – válaszolta ártatlanul. Basszus!

- És miről beszéltetek? – kérdeztem, nyugalmat erőltetve magamra.

- Rólad kérdezett. Aggódott, hogy nem történt-e mostanában valami, mert megváltoztál.

- Tehát mégse hitt nekem… - motyogtam. Láttam April kérdő tekintetét. – Mit mondtál neki?

- Csak azt, hogy tetszik neked egy srác…

- A francba, de miért? Csak te tudtad, hogy tetszik, miért kellett elárulnod? Azt is elmondtad, hogy ki?

- Ne haragudj, nem tudtam, hogy titok… - pislogott rám bűntudatosan barátnőm. Nem hatott meg az ártatlan pillantás.

- Mit gondolsz, miért tagadtam le még a csajok előtt is?

- De miért olyan nagy baj, hogy megtudta az apád?

- Mert nem lehetek szerelmes! – vágtam oda dühösen.

- De…

- Ne mondj semmit! – fojtottam belé a szót, és otthagytam. Most mi lesz? Haragudtam Aprilchenre, amiért elárult, haragudtam apámra, amiért kémkedik utánam, és haragudtam magamra is, amiért ilyen ostoba vagyok.

- Hello Engel, mizújs? – jött oda Norah és Jeanette.

- Semmi jó – morogtam nem túl barátságosan. Eközben megjött Tina, Isa, Wick és Sabrina is. Csak Aprilchen hiányzott a nagy csapatból. A többiek élénk beszélgetésbe merültek, én viszont nem bírtam elviselni a fecsegést, és észrevétlenül otthagytam őket.