|
6. rsz
Engel 2007.04.08. 16:20
A suliban egsz nap kerltem Aprilchen, de a tbbiek trsasgt is. Ideges voltam amiatt, hogy mit fogok kapni aptl, ha hazamegyek, mert afell ktsgem sem lehetett, hogy nem fogja sz nlkl hagyni. Sem a hazugsg tnyt, sem pedig azt, amit el akartam titkolni elle. Csak remlni tudtam, hogy valahogyan kimagyarzhatom magam. Az utols ra utn mr csak n maradtam a teremben, s pakolsztam a cuccaimat, amikor megllt mellettem valaki. Kelletlenl nztem fel.
- Te meg mit akarsz?
- Csak bocsnatot szeretnk krni. Nem tudtam, hogy az apd ennyire allergis erre a tmra. Tnyleg sajnlom.
- Nem tudhattad... – mondtam halkan. – Senki nem tudja.
- De mirt, mi trtnt?
- Az egsz anym miatt van. Apm imdta t az els perctl kezdve. Nagyon boldog volt vele, ltszlag minden tkletes volt. De aztn egy napon anym elment. Egy sz nlkl, csak egy levelet hagyott, hogy beleszeretett valaki msba, s apmat mr nem szereti. Apa teljesen sszetrt. Attl a naptl kezdve csak nekem s az zletnek l. Mita az eszemet tudom, mindig azt tantotta, hogy a szerelem csak fjdalmat okoz az embernek. s mivel nem akarja, hogy szenvedjek, minden erejvel igyekezett arra nevelni, hogy ne foglalkozzak a szerelemmel, az rzelmekkel. Ht ennyi lenne…
Aprilchen nmn llt mellettem, a szemei knnyesek voltak.
- Mirt nem mondtad ezt el eddig?
- Ez nem olyan dolog, amirl csak gy elcseveg az ember… - suttogtam, mikzben az n szemem is knnyes lett.
- De nekem elmondhattad volna – lelt t bartnm.
- Nem akartam, hogy sajnljanak emiatt. Senki nem tudta eddig. Krlek, te se mondd el senkinek!
- Persze, hogy nem mondom! Ksznm, hogy elmondtad, s ne haragudj rm!
- Ok, felejtsk el! Elbb-utbb gyis kiderlt volna.
- De azt ugye tudod, hogy a szerelem nem bn?
- Persze, elmletben tudom, de mgis…
- Szereted t, igaz?
Sokig vrtam a vlasszal, lehajtott fejjel a cipmet tanulmnyoztam.
- Engel! – nzett rm vrakozn April.
- Igen, szeretem.
Ht kimondtam. Azt, ami mr hnapok ta nmn, titokban, bntudatosan a lelkem mlyn fogalmazdott meg. De nem bntam meg, hogy bevallottam, hogy megerstettem Aprilchent abban, amit mr gyis tudott. Mgis, egy kicsit megijedtem a kitrulkozstl, ezrt felpattantam, s gyorsan elkszntem bartnmtl.
- Mennem kell, majd beszlnk! Szia!
s mire Aprilchen egyltaln szhoz juthatott volna, n mr vgigsiettem a folyosn, bevgdtam a kocsimba, s szguldottam hazafel. De ami otthon fogadott, az minden kpzeletemet fellmlta…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
