Túl sok szeretet a zene iránt

Túl sok legyőzhetetlen határ

Oly sok gondolat, és a szavak nem érnek véget

Nem hiszem, hogy hamarosan vége lesz

Mi mindig megmaradunk

Az örökkévalóságnak írunk

Tudom, hogy mindig megmaradunk valahol

Érezzük, hogy nem állunk készen a végre

Soha nem halunk meg

Örökké őrizni fogtok

Újra megtartotok,

Ha mi már nem tudjuk magunkat tartani

Befejezitek a mondatainkat az örökkévalóságnak

Most már nem félek előre nézni

Mert már tudom, hogy nem fogunk csak úgy elmenni

Mi mindig megmaradunk…

Tudom, hogy valami megmarad,

Egy kis rész belőlem

Teljesen biztos vagyok magamban

Ez megmarad belőled mindig, mindig.

Mindig megmaradunk…

Soha nem halunk meg…