Kicsit f�lve l�ptem be a h�zba, mert tudtam, hogy apa m�r otthon van. Alighogy becsuktam magam m�g�tt az ajt�t, �sszerezzentem.

- Engel, gyere be k�rlek! – sz�lt ki ap�m a dolgoz�szob�b�l.

- Megyek – s�hajtottam. Lehajtott fejjel �lltam meg az ajt�ban.

- Gyere k�zelebb, nem eszlek meg – mosolyodott el apa. Be�vakodtam a szob�ba, �s le�ltem az �r�asztallal szemben egy k�nyelmes karossz�kbe. Egy darabig csak m�regett�k egym�st, azt�n elsz�ntam magam a menteget�z�sre.

- Apa…

- Besz�ltem Aprilchennel – szak�tott f�lbe. – Nem haragszom r�d.

- Nem? – lep�dtem meg. – De hisz mindig azt mondtad, hogy…

- A te korodban teljesen norm�lis dolog, hogy tetszik egy fi�. Igaz�b�l csod�lkozom is, hogy csak most j�tt el ez az id�szak az �letedben. �s az, hogy egy szt�r tetszik, hogy �t idealiz�lod… Ebben sincs semmi k�l�n�s. De � is csak ugyanolyan ember mint ak�rki m�s, sok hib�val.

Tov�bbra is lehajtott fejjel hallgattam apa mondand�j�t. � azt hiszi, hogy �n csak az�rt szeretem Tomot, mert t�k�letesnek l�tom! De nincs igaza, mert �n �t mag�t szeretem! Ek�zben apa tov�bb besz�lt:

- Hidd el kicsim, ha megismered, �szreveszed, hogy � se szent, �s hogy ugyanolyan kev�ss� �rdemes a szerelmedre, mint ak�rmelyik m�sik ember.

- De apa, hiszen lehet�s�gem sincs arra, hogy megismerjem! – fakadtam ki hirtelen. Erre vetett r�m egy tal�nyos pillant�st, �s �gy sz�lt:

- Gyere velem!

Engedelmesen k�vettem ap�t, aki az alagsorba viv� l�pcs� fel� vezetett. Nem mertem megk�rdezni, hogy hova megy�nk. Nem sokszor j�rtam itt lent, igaz�b�l kicsit f�ltem ett�l a helyt�l, magam sem tudom megmondani, hogy mi�rt. Olyan balj�slat� volt! Apa olyan hirtelen �llt meg az egyik ajt� el�tt, hogy �n, aki szorosan m�g�tte mentem, bele�tk�ztem.

- Mi�rt j�tt�nk le ide? – k�rdeztem meg v�gre, mik�zben �sszefontam magam el�tt a karjaimat, mert bizony hideg volt idelent.

- Kisl�nyom, meg kell l�tnod, hogy kicsoda val�j�ban a te „nagy szerelmed”, hogy bel�sd, nem �rdemli meg az �rz�seidet!

- Ezt… hogy �rted? – dadogtam egyre rosszabb el��rzettel. V�lasz helyett csak el�vett egy kulcsot a zseb�b�l, a z�rba illesztette, �s lassan elford�totta. Egyre jobban f�ltem. V�rakoz� tekintetemt�l k�s�rve bel�kte az ajt�t. A szob�ban f�lhom�ly uralkodott, eleinte nem is l�ttam rendesen. Azt�n �szrevettem egy �gyat a sarokban, egy mozdulatlanul fekv� alakkal. A sz�vem �r�lten kalap�lt. Hitetlenkedve n�ztem ap�mra. � lassan b�lintott, �s finoman megl�k�tt, hogy elinduljak. Remeg� l�bakkal mentem az �gy fel�, �s b�r a lelkem m�ly�n m�r tudtam, hogy mit fogok ott l�tni, amikor megpillantottam, nem tudtam visszafojtani egy halk sikolyt. A kezemet a sz�m el� kaptam, �s nagy leveg�ket vettem, hogy el ne �juljak. Forgott velem a szoba. A l�baim m�r nem b�rtak el, lerogytam az �gy sz�l�re, �s csak n�ztem �t. Mert az, aki az �gyon fek�dt, nem volt m�s, mint Tom Kaulitz. Hogy aludt-e vagy eszm�letlen volt, nem tudtam meg�llap�tani. Lassan, f�lve, remegve felemeltem a kezem, �s let�r�ltem a sz�ja sark�b�l sziv�rg� v�rt.