Szemreh�ny�an ap�mra n�ztem, nem tudtam felfogni, hogy ezt hogy tehette.

- Mi�rt? – k�rdeztem h�v�sen, �rzelemmentes hangon.

- Ez a legegyszer�bb m�dja, hogy k�zelebbr�l megismerd, �s ki�br�ndulj bel�le – v�laszolta ugyanolyan h�v�sen. – Azt hittem �r�lni fogsz, hogy itt van.

- Ezt nem gondolhatod komolyan – fakadtam ki d�h�sen. – Apa! Te eg�sz egyszer�en elraboltattad! Nem f�lsz?

- Ne but�skodj, senki nem fogja megtudni, hogy itt van – legyintett laz�n.

- M�gis meddig akarod itt tartani?

- Am�g sz�ks�ges. �s ne is k�rd, hogy engedjem el, mert egyenl�re m�g nem fogom. Megvannak vele a terveim.

Ezek ut�n olyan hidegen, szinte ut�lattal n�ztem ap�mra, hogy j�form�n magamat is megleptem vele. De nem hatotta meg, szenvtelen�l n�zett vissza r�m, azt�n az �gyon fekv� Tom fel� mutatott.

- Pr�b�ld meg mag�hoz t�r�teni, itt hagylak vele egy id�re. Ne is pr�b�ld elengedni, r�tok z�rom az ajt�t – mondta, �s t�vozott.

- Menj csak… - sz�ltam ut�na d�h�sen. Vettem p�r nagyobb leveg�t, hogy lehiggadjak, azt�n a teljes figyelmemet Tomnak szenteltem. Az �gy sz�l�n �lve el�sz�r csak a kez�t simogattam remeg� ujjakkal, azt�n az arc�ra t�rtem �t, �lveztem a selymes b�r�nek �rint�s�t. Az �gy mellett �ll� kis szekr�nyk�n volt v�z, megnedves�tettem vele egy kend�t, �s lemostam a sz�ja sark�b�l a r�sz�radt v�rt. Az ujjaimat v�gigh�ztam az ajkain is, kirajzolva a t�k�letes �vet. Olyan gy�ny�r�nek l�ttam! Az arc�ra borultak a hossz� szempill�k, ahogyan csukott szemmel pihegett a p�rn�n. A haja sz�tter�lt k�r�l�tte, egyik tincs�t a kezembe vettem, �s elgondolkodva j�tszottam vele. Hogy tehette ezt apa? H�t m�gis igaz lenne a sok ocsm�nys�g, amit �sszehordanak r�la? Kapcsolatban �ll a maffi�val? Eg�szen eddig mereven elutas�tottam minden eff�le felt�telez�st, de most – �rthet� m�don – megcsappant a bizalmam ir�nta. Tom felny�g�tt, �n pedig gyorsan odakaptam a fejem, de m�g mindig nem t�rt mag�hoz. T�madt egy el�g ostoba �tletem, le is szidtam magam �rte. Mi lenne, ha Csipker�zsik�t, vagy ink�bb Csipkej�zsik�t j�tszan�nk? H�tha egy cs�kt�l mag�hoz t�r! Nem tudtam ellen�llni a k�s�rt�snek, hozz�hajoltam, �s eg�szen puh�n hozz��rintettem a sz�j�hoz az ajkamat. M�g soha nem cs�koltam meg senkit. Furcsa �rz�s volt, de m�gis bizserget�. A k�s�rlet olyan j�l siker�lt, hogy kipattantak a szemei, �s egyetlen r�pke pillanatra viszonozta a cs�kot, de azt�n ell�k�tt mag�t�l, olyan hevesen, hogy a padl�n tal�ltam magam.

- Ki a fene vagy, �s hol vagyok? – k�rdezte d�h�sen, �s megpr�b�lt fel�lni, de f�jhatott a feje az �t�st�l, �s biztosan megsz�d�lt, mert visszahanyatlott a p�rn�ra. De ez nem akad�lyozta meg abban, hogy ellens�gesen m�regessen, f�leg miut�n felm�rte a kis cellaszer� szob�t is. K�nnyek gy�ltek a szemembe, de nem engedhettem, hogy s�rni l�sson. �sszeszedtem a b�szkes�gem maradv�nyait, �s seg�ts�g�l h�vtam a bel�m nevelt tart�st. Lassan, kim�rt mozdulatokkal �lltam fel a padl�r�l, egy pillanat alatt elt�ntettem a szemembe gy�lt k�nnyeket.

- Engel von Roth vagyok – mutatkoztam be hidegen, mire � csak nagy szemeket meresztett r�m.