- Mit csináljak Billel? – kérdeztem elgondolkodva, miközben éppen a ruhámat rángattam magamra.

- Nem tudom kicsim…

- De mégis? A te ikertesód, neked kéne tudni, hogyan fogadtathatnám el vele a helyzetet.

- Muszáj feltétlenül tenned valamit? Nem várhatnánk meg, amíg magától elfogadja?

- Nem – válaszoltam röviden.

- Oké – sóhajtott fel. – Majd kitalálok valamit.

- Köszi – mosolyogtam fel rá. – Felhúznád a cipzáram?

- Nem lehetne, hogy…?

- Erre megint csak az a válaszom, hogy nem – nevettem. – Szóval felfelé húzd.

- Pedig olyan jó lenne, ha… - suttogta halkan, és a nyakamba csókolt.

- Ti szerveztétek nekünk a bulit… Szóval az a minimum, ha lemegyek, és kiélvezem az ünneplést…

- Ha itt maradnánk, mást is élvezhetnél…

- Majd a buli után – ígértem mosolyogva. – Na gyere, menjünk.

- Jó, de a buli után nem úszod meg.

- Nem is akarom – vigyorogtam.

- De remélem, nem akarsz sokáig maradni – súgta, miközben lefelé mentünk a lépcsőn.

- Tom, fejezd már be – nevettem. – Addig maradunk lent, amíg jólesik. Nem lehetsz ennyire kanos.

- Pedig de – mondta vigyorogva, és a kezemet odavezette a gatyájához.

- Viselkedj már – szóltam rá halkan, de mosolyogva, hiszen nem tudtam haragudni rá. Közben leértünk, és a nappaliban már elég nagy tömeg fogadott minket. Ott volt mindenki, aki az ebédnél, de rengeteg más ember is, akiket nem is ismertem. Látszott, hogy tényleg egy nagyszabású bulit akartak összehozni nekünk, de én jobban örültem volna, ha csak a barátaink vannak jelen. Egy Isabelle-re vetett pillantás után megállapítottam, hogy ő is pontosan így érez, és úgy gondoltam, annyit igazán megengedhetek magamnak, hogy én döntsem el, kivel akarok ünnepelni. Figyelő tekintetektől követve a szoba közepére sétáltam, és megköszörültem a torkom, hogy mindenki rám figyeljen.

- Sziasztok! Köszönöm mindenkinek, hogy eljöttetek! – kezdtem. – Nem akarok senkit megbántani, de szeretném, ha azok, akiket nem ismerek, elmennének.

Döbbent csend, aztán lassan szedelőzködni kezdtek az ismeretlenek. Szemrehányó tekintetek kereszttüzében álltam, de nem zavart. Öt perc múlva már csak barátokkal voltam körülvéve. Gustav, Sabrina, Georg, Dorina, David, Jenny, Laura, Andreas, Isabelle, Angel, és Tom voltak a szobában. Egy darabig ők is furcsán néztek rám, aztán kitört belőlük a nevetés.

- Hát ezt jól elintézted – vigyorgott Gusti.

- Lesheted, hogy mikor rendezünk nektek bulit – tette hozzá mosolyogva Georg.

- Nem kell nekem nagy buli, elég ha ti itt vagytok nekem.

- Oké, és most mi legyen? – kérdezte Angel.

- Kajáljunk – mondta Tom.

- Inkább piáljunk – szólt közbe Georg.

- Nézzünk dvd-t.

- Hallgassunk zenét.

- Táncoljunk – javasolta Angel.

- Vagy játsszunk valamit – mondta Isabelle.

- Oké, szerintem ebben a sorrendben jó is lesz – szóltam közbe, mielőtt egymásnak estek volna a különböző javaslatok tulajdonosai. Ebben meg is egyeztünk, és először mindenki a büféasztalokhoz vonult, felpakoltunk kaját és piát, aztán elkezdtünk valami hülye horrorfilmet nézni, amit persze a fiúk választottak ki. Nem tudott lekötni a filmben zajló véres mészárlás, inkább Tomra fordítottam a figyelmem, aki viszont a képernyőre meredt. Egy fotelt foglaltunk el ketten, a többiek a többi fotelben, a kanapén, és a szőnyegen terpeszkedtek. Tulajdonképpen az ölében ültem, de keresztben, tehát a lábam a fotel karfájánál lógott. Felé fordultam, és apró puszikat nyomtam a nyakára. Elmosolyodott, de még mindig a filmet bámulta. Becsúsztattam a kezem a pólója alá, és finoman a pociját kezdtem simogatni. Nagy nehezen levette a szemét a tévéről, és a nyakamhoz hajolt. Adott rá egy csókot, aztán vigyorogva a fülembe súgta:

- Mi az, akarsz valamit?

Válasz helyett csak megcsókoltam. Miközben visszacsókolt, a keze a szoknyám alá csúszott, és egyből megtalálta a legérzékenyebb pontomat. Felnyögtem, de aztán ijedten felkaptam a fejem, és körülnéztem. Szerencsére mindenkit a film kötött le, és a nyögést talán az egyik ijesztőbb jelenet hatásának tudhatták be. Tom ügyes ujjai nagyon gyorsan a csúcsra juttattak, és azt, hogy az utolsó pillanatban ne sikoltsak, csak úgy tudtam megakadályozni, hogy a szájába haraptam. Kicsit felszisszent, de aztán elmosolyodott. Engesztelésül, és köszönetképpen kapott még egy nagy, finom puszit a szájára. A filmnek is hamar vége lett, és a közben elfogyasztott nagy piamennyiség hatására valaki kitalálta, hogy üvegezzünk. Leültünk körben, és David pörgetett. Eleinte mindenki visszafogottabb volt, és nem nagyon szivattuk egymást, de aztán egyre jobban belelendültünk. Dorina pörgetett, és az üveg rám mutatott.

- Na jó, akkor csókolj meg valakit… mondjuk…

- Mondjuk engem – hallatszott az ajtó felől. Mindannyian odakaptuk a fejünket, hiszen nem is hallottuk a bejárati ajtó nyitódását. Bill lazán a falnak támaszkodott, és mosolygott.

- Na mi lesz? – kérdezte.