Nem tudom, mennyi id� telhetett el mire magamhoz t�rtem. Amikor kinyitottam a szemem, ap�m agg�d� arc�t l�ttam magam f�l� hajolni.

- J�l vagy, kicsim?

Nem is m�ltattam v�laszra. A szememmel egyb�l Tomot kerestem. A szoba m�sik fel�n �llt, m�g�tte a test�rrel, aki h�tracsavarva tartotta a karj�t. � pr�b�lt kiszabadulni, de persze a gorill�val szemben es�lytelen volt.

- Engedd el! – csattantam fel. A pasi tan�cstalanul ap�mra n�zett.

- Nem engedi el – mondta ap�m higgadtan.

- Egy�bk�nt ki ez a k�tajt�s szekr�ny? – �rdekl�dtem.

- Martinnak h�vj�k. �s mondjuk �gy, hogy a szem�lyi test�r�m.

- Pfff… Nem is tudtam, hogy sz�ks�ged van ilyesmire… De persze �rthet�, az alvil�g nyilv�n vesz�lyes… - mondtam g�nyosan, amit ap�m nem igaz�n d�jazott.

- Fogd vissza magad, vagy a kis szerelmed b�nja – fenyegetett meg. Tom szerencs�re nem hallotta a megjegyz�st, el volt foglalva Martinnal.

- Ha b�rmi baja esik, azt soha nem bocs�tom meg neked!

- Ugyan, dehogynem… - legyintett. – � csak egy fi�, egy kis senki hozz�d k�pest, �n viszont �r�kk� az ap�d maradok…

- Apa, komolyan mondtam, hogy ne merd b�ntani! Engedd el!

- Na igen, �n is �ppen ezt akartam mondani! – sz�lt k�zbe Tom, aki nyilv�n hallotta az utols� mondatom. Ap�m fel�llt mell�lem, �s odas�t�lt el�.

- Te csak hallgass! – mondta neki fenyeget�en. – M�g nem is sz�moltunk az�rt, hogy meg merted cs�kolni a l�nyomat!

- Ha j�l tudom, az nem b�n... – mondta laz�n Tom. Lehet, hogy megijesztette a helyzet, amibe ker�lt, de ez nem l�tszott rajta, nagyon b�tran tartotta mag�t.

- Lehet, hogy m�s esetben nem az, de � nem ak�rki. Sz�val… - intett Martinnak, aki lekevert egy nagy pofont Tomnak. � felszisszent, de talpon maradt. M�g a m�sodik ut�n is, amikor ism�t v�rezni kezdett a sz�ja. A harmadikt�l nekiesett a falnak.

- El�g! –ki�ltottam k�nnyez� szemmel. – � nem csin�lt semmit. �n cs�koltam meg.

Erre apa is, meg Tom is nagy szemeket meresztett r�m. Pedig nem is hazudtam t�l nagyot, hiszen el�sz�r val�ban �n cs�koltam meg, csakhogy ap�m nem azt l�tta, hanem amikor Tom kezdem�nyezett.

- Hogy mit csin�lt�l? Nem hiszem el, hogy k�pes volt�l te megcs�kolni egy fi�t. Ne hazudj a v�delm�ben!

- Pedig �gy volt – mondtam nyugodtan. Erre ap�m pofonv�gott ENGEM! Az arcomhoz kaptam, �s megvet�en n�ztem r�. Nem s�rtam. Engem senki nem l�that s�rni. Kezdtem komolyan hinni, hogy az ap�m meg�r�lt. Tomra n�ztem, �s arra gondoltam, hogy az �n hib�mb�l most mindketten itt vagyunk egy �r�lt mark�ban. M�r nem k�telkedtem abban, hogy ap�m kem�nyen b�ntet az�rt, mert szerelmes mertem lenni.

- Most pedig velem j�ssz! – mondta apa, megfogta a karomat, �s maga ut�n kezdett h�zni.

- Nem megyek sehova – makacsoltam meg magam, �s kiszabadultam a szor�t�s�b�l.

- Akkor maradj csak itt – n�zett r�m megvet�en, majd Tomhoz fordult. – Jobb ha tudod, hogy az � hib�ja, hogy itt vagy – mutatott r�m, azt�n egy nagy csattan�ssal bev�gta maga m�g�tt az ajt�t. Nem n�ztem Tomra, csak odas�t�ltam az �gyhoz, �s lerogytam r�. Mindketten hallgattunk.

- Mi�rt csin�ltad ezt? – k�rdezte egy kis id� ut�n.

- Mit?

- Mi�rt mondtad, hogy te cs�kolt�l meg? �s el�tte is megv�dt�l…

- Mert k�l�nben agyonvert volna az az idi�ta, nem r�mlik?

- De �gy meg t�ged pofozott meg az ap�d…

- T�l�lem.

Megint hallgattunk egy darabig.

- Te j�l vagy? – n�ztem r� p�r perccel k�s�bb. – Megint v�rzik a sz�d.

- Semmis�g.

- Gyere ide, le�polom.

Erre elvigyorodott, de gyorsan lelomboztam.

- Nem �gy, ahogyan te gondolod – mondtam. Odaj�tt, le�lt mell�m, �s �n lemostam a v�rt, aznap m�r m�sodszorra. Szeg�nyk�mnek az arca feldagadt, �s a sz�ja is rendesen fel volt repedve. �n se ny�jthattam szebb l�tv�nyt, �reztem, hogy a k�t pofont�l az �n arcom is feldagadt.

- K�sz�n�m – mondta halkan Tom, mikor befejeztem az �pol�st. Odahajolt, �s adott egy puszit az arcomra.