- Mi lenne? Nem neked kell most kiadni a feladatot, hadd döntse el Dorina – vágtam oda neki ingerülten. Dorina csak kapkodta a fejét kettőnk között. Bill sokatmondón nézett rá, szinte utasította a szemével. Dorina most rám nézett, én pedig alig észrevehetően megráztam a fejem. Nem mert egyikünk javára sem dönteni.

- Na jó, döntse el a sors. Megint pörgetek, és akire mutat, azt csókolod meg – találta fel végül magát. Bill odasétált, leült Jenny és Andreas közé a körbe, és várt. Dorina megfogta az üveget, és pörgetett. Mindenki feszülten figyelt, érezték, hogy ez fontos pillanat. Az üveg lassan megállt, de mintha tétovázott volna Andreas és Bill között. Aztán felszisszentem, mert végül mégis Billre fordult. Dermedt csend, majd Dorina megköszörülte a torkát.

- Hát akkor… csókold meg Billt.

Tomra néztem, ő pedig picit megszorította a kezemet. Felálltam, Billhez mentem, és gyorsan nyomtam egy puszit a szájára.

- Héé, rendes csókról volt szó! – tiltakozott Dorina, mire vetettem rá egy gyilkos pillantást. A hátamban éreztem Tom tekintetét, amikor visszahajoltam Billhez, hogy teljesítsem a feladatot. Ő magához húzott, és szenvedélyesen megcsókolt. Igazából nem akartam viszonozni, mégis megtettem. Hát nem kellett volna. Bill ezen úgy felbátorodott, hogy a keze a derekamról elindult lefelé.

- Fejezd ezt be! – mondtam, miután ellöktem magamtól.

- Mit? – nézett rám ártatlanul.

- Ne próbálj megint elcsábítani! Tommal vagyok, mert őt szeretem! Te meg én befejeztük.

- Lehet, hogy az idióta testvéremmel vagy, de attól még engem legalább annyira szeretsz, ha nem jobban… - vágta az arcomba. Hallottam, hogy Tom felhördül a hátam mögött.

- Bill, elég legyen!

- Megmondtam, hogy próbálhatsz elfelejteni, de nem fog menni! – mondta, és egész közel hajolt. Eközben a többiek néma csendben ülve élvezték az előadást, csak Tom mocorgott a háttérben. Tisztán éreztem, hogy mennyire ideges. Aztán amikor Bill szája ismét vészes közelségbe került az enyémmel, felugrott.

- Bill, most már tényleg fejezd be!

- Vagy mi lesz? – nézett rá szemtelen vigyorral Bill. Tom fenyegetően közelebb lépett, mire Bill is felállt, és egész közelről nézett farkasszemet. Aztán Tom egy váratlan mozdulattal behúzott egyet Billnek. Ő egyből visszaütött, és egy szempillantással később már a földön hemperegve ütötték egymást.

- Fejezzétek be! – kiáltottam, mert nem látszott, hogy bárki csinálni akarna valamit. – Georg, Gusti, segítsetek!

Ők nagy nehezen leszedték egymásról a két srácot, akik még mindig gyűlölködve méregették egymást. Hát tessék, ez lett belőle. Ez az egész az én hibám. Miattam van, hogy az ikrek, akiknek a legszorosabb a kapcsolatuk, akik bármit megtennének egymásért, most így néznek egymásra. Haragudtam rájuk, és magamra.

- Köszi szépen, hogy így elcsesztétek a szülinapomat a gyerekes hülyeségeitekkel! Komolyan olyanok vagytok, mint az óvodások! Szét akartok tépni, megöltök a féltékenységetekkel! Tom, megmondtam, hogy téged szeretlek, és hozzád akarok menni! Bill, téged is szerettelek, és még most is szeretlek, de már nem úgy, mint régen, és ezt te cseszted el! – osztottam ki őket, aztán felvettem a kabátomat, becsaptam magam mögött az ajtót, és otthagytam az egész társaságot.