Nem tudom, mennyi id� telhetett el, tal�n �r�k is, de mi nem sz�ltunk egym�shoz, csak �lt�nk egym�s mellett az �gyra kuporodva. K�zben bes�t�tedett. Az agyamban sebesen p�r�gtek a gondolatok. Nem akartam elhinni, hogy mindez igaz, hogy val�ban megt�rt�nt.

- Az ap�m meg�r�lt – suttogtam magam el�, amikor m�r nem b�rtam tov�bb magamban tartani. Tom felkapta a fej�t, de h�la a s�t�tnek, nem l�thatta az arcomon v�gigg�rd�l� k�nnycseppet.

- Mi�rt mondta, hogy a te hib�d, hogy itt vagyok? – k�rdezte, de most el�sz�r nem �reztem a hangj�ban a d�h�t. Nem akartam elmondani neki, �gy csak �ltem tov�bb a n�mas�gban.

- T�nyleg az �n hib�m, nagyon sajn�lom – pr�seltem ki v�g�l magamb�l, b�r nem a k�rd�sre v�laszolva.

- Jogom van tudni – jegyezte meg, de most sem d�h�sen. Megint nem v�laszoltam. Nem akartam m�st, csak elt�nni innen, meg nem t�rt�ntt� tenni az eg�szet. Nem akartam vele besz�lni, nem vallhattam be amit �rzek. F�leg, hogy kiss� megzavarodtam, �s nem voltam biztos az �rz�seimben. Kavargott bennem a szerelem, a f�lelem, d�h, csal�dotts�g, bizonytalans�g…

- Sz�lalj m�r meg! – mondta v�g�l kicsit inger�lten.

- Tom, �n f�lek – szaladt ki a sz�mon. Magam sem tudtam, hogy mi�rt, de rossz el��rzetem volt. Valami azt s�gta, hogy ebb�l a helyzetb�l nem lesz egyszer� a ki�t.

- �n is – vallotta be nagyon halkan, szinte alig �rtettem mit mond. Az �nv�d ism�t elemi er�vel csapott le r�m. Felh�ztam a l�baimat, �s �tkarolva �ket igyekeztem min�l kisebbre �sszeh�zni magam. M�r olyan s�t�t volt, hogy az orromig sem l�ttam. Azt�n hallottam, hogy Tom mocorog mellettem, �s k�zelebb h�z�dik hozz�m. R�vid ideig t�tov�zott, azt�n �reztem, hogy �tkarol, �s mag�hoz h�z. A v�ll�ra hajtottam a fejemet, besz�vtam az illat�t, �s megengedtem magamnak azt a gyenges�get, amit csak nagyon ritk�n. Eg�szen hozz�b�jtam, �s kit�rt bel�lem a s�r�s. Tom a h�tamat simogatva v�rta, hogy lecsillapodjak. Mikor ez megt�rt�nt, szipogva elh�z�dtam t�le, �s a k�nnyeimet maszatoltam az arcomon. Tudtam, hogy m�snap b�nni fogom a kit�r�sem, de azzal vigasztaltam magam, hogy ezen r��rek majd reggel b�nk�dni. �s arra is r��rek m�g, hogy visszavegyem a h�v�s Engel von Roth, a J�gkir�lyn� szerep�t.

- Aludjunk – javasolta Tom.

- De csak egy �gy van.

- �g�rem, nem cs�b�talak el – mondta, �s b�r nem l�ttam, de a hangj�b�l �reztem, hogy mosolyog.

- Nem is tudn�l – v�gtam vissza, mik�zben felszegtem a fejem, egy pillanatra visszatal�lva �nmagamhoz.

- Dehogynem… - jegyezte meg roppant szer�nyen. Tudtam, hogy igaza van.

- Tal�n m�giscsak jobb lenne, ha a f�ld�n aludn�l – vetettem oda neki, gondolv�n, hogy a legjobb v�dekez�s a t�mad�s.

- Ne is �lmodj r�la. Ha m�r k�nytelen vagyok a „vend�gszereteteteket” �lvezni, akkor minimum j�r annyi, hogy az �gyon aludjak – mondta enyhe g�nnyal. – Esetleg aludhatn�l te ott…

- Igazi gentleman vagy Tom Kaulitz… morogtam.

- Na igen, vagyok annyira �riember, hogy megengedjem, hogy mellettem aludj az �gyon.

- Oda ne rohanjak… Gondolom azt v�rod, hogy t�rden �llva rebegjek h�l�t…

- Ha m�r �gy eml�ted… b�r t�rden �llva jobb dolgokat is tudn�l csin�lni – mondta vigyorogva. Ebben a pillanatban ut�ltam.

- Jaj, fogd be! – mondtam, �s elny�ltam az �gyon. � se v�rt sok�ig, �s bef�szkel�d�tt m�g�m, egyb�l �tkarolva a derekam.

- El a kezekkel! – csattantam fel.

- Csak �gy f�r�nk el – v�dekezett �rtatlannak sz�nt hangon. Olyan f�radts�g t�rt r�m, hogy nem volt er�m ellenkezni, ink�bb engedtem a gyeng�d �lel�snek. Nyomott egy puszit a nyakamra, azt�n kis id� eltelt�vel m�r azt hallottam, hogy �temesen szuszog m�g�ttem. A kez�re cs�sztattam a kezem, �s kicsit k�zelebb f�szkel�dtem hozz�. Erre � �lm�ban m�g szorosabban �lelt, �s hamarosan m�r �n is aludtam. B�r csak k�t idegen voltunk, akik valahogy egym�s mell� ker�ltek, m�gis �gy kapaszkodtunk egym�sba, mint a haj�t�r�ttek.