T�z �ve m�r…

�

Csak egy �jszaka volt. Egy var�zslatos, m�mor�t� �jszaka. Az a fajta �jszaka, amit soha nem felejtesz el, amire hetven�vesen is mosolyogva eml�kszel vissza. Olyan �jszaka, amikor az illatok beissz�k magukat a b�r�d al�, minden apr� neszhez egy-egy eml�k t�rsul, minden �rint�s �r�k marad. Amikor tudod, t�rt�njen b�rmi a j�v�ben, ezek az �rz�sek, hangulatok, a f�nyek apr� j�t�ka a falon, minden s�haj �s rezzen�s veled marad.

�

Akkor is tudtam, hogy csak ennyi lesz. Nem k�rhettem, �s nem is v�rhattam �r�k szerelmet. De �gy is, erk�lcsi fenntart�sok n�lk�l, boldogan adtam oda magam annak, akit szerettem, �s akit m�ig szeretek. A l�ba el� helyeztem mindenemet. Mindenem, amim csak van. �s soha, egy pillanatig se b�ntam meg…

�

Lust�n elter�l�k a kanap�n, �s s�tk�rezem a d�lut�ni napf�nyben. Mint egy cica ny�jt�zkodom, �s eml�kezek… �m a b�k�s �lmodoz�somat egy v�konyka hang zavarja meg, �s egy p�tt�m t�nd�rke m�ris az �lemben terem.

- Mami! – n�z r�m nagy szemekkel. – Elmegy�nk s�t�lni? Olyan sz�pen s�t a nap!

- Persze kicsim – mosolygok r�. – Menj, �s �lt�zz �t.

Komoly k�ppel b�lint, �s vonul a szob�j�ba. Nem k�rdezi, hogy mit vegyen fel. Most lesz t�z �ves, de �t�ves kora �ta �n�ll� �zl�ssel b�r. A hat�rozotts�ga mindig megmosolyogtat. Most is, nem telik bele t�z perc, el�gedett arccal trappol ki a szob�j�b�l, �s �n nem tudok visszafojtani egy mosolyt.

- L�tom a kedvencedet vetted fel – jegyzem meg mosolyogva.

- Nan� – v�gja r� vigyorogva. Jaj, ez a vigyor is annyira eml�keztet R�… Mint annyi minden a kisl�nyomon. N�zem �t, n�zem az �des kis pofij�t, a huncutul csillog� mogyor�barna szemp�rt, amiben mintha csak az � szemeit l�tn�m, a kis pisze orrocsk�t, a folyton mosolyg�, cseresznyepiros sz�jat, �s a sz�szi f�rt�ket, amiket a kisasszony a kedvenc sapk�ja al� gy�m�sz�lt. Hirtelen el�raszt a szeretet ir�nta, �rzem, hogy magamhoz kell szor�tanom, hogy realiz�ljam, val�ban l�tezik. Felkapom a f�ldr�l, �s addig �lelem, am�g f�szkel�dni nem kezd a karjaimban.

- Mami, megfojtasz – mondja halkan.

- Jaj, ne haragudj - teszem le. Nem k�rdezi mi�rt tettem, jobban ismer mindenkin�l. Most teljes komolys�ggal igazgatni kezdi mag�n a ruh�t, �s nekem megint mosolyognom kell, amikor eszembe jut a nap, amikor ezeket a cuccokat vett�k. A gyerekruha-�zletben egyb�l a fodros szokny�csk�k, r�zsasz�n cuccok fel� terelgettem �t, de m�r akkor is m�sfel� tekintgetett. Egyszercsak magam mell� pillantottam, �s nem l�ttam sehol. Persze egyb�l r�mj�tt a sz�vbaj, azt�n megk�nnyebb�lve fedeztem fel csemet�met k�t sorral arr�bb, amint �h�tatosan b�mulja a h�rom-n�gy sz�mmal nagyobb p�l�kat, �s l�g�s gaty�kat. Kit�rt bel�lem a nevet�s, � pedig nagy szemekkel k�ny�r�gni kezdett, hogy a buta l�nyos ruh�k helyett ink�bb ilyeneket vegy�nk. Nem voltam el�julva az �tlett�l, de soha nem tudtam ellen�llni neki. �tszellem�lt arccal vonult be a pr�baf�lk�be, kez�ben a v�lasztott darabokkal. Miut�n kifizettem a ruh�kat, ki nem engedte volna a kez�b�l a szerzem�nyeit. Az�ta amikor csak teheti, ezeket hordja, �s az elmaradhatatlan sapi mindig ott figyel a buksij�n.

- Mehet�nk? – z�kkent ki az eml�kez�sb�l. B�lintok, megragadom a kez�t, �s nekiindulunk a parknak. Fagyit vesz�nk, �s azt nyalogatjuk, mik�zben j�kat nevet�nk a m�sikon, mert a fagyi bizony olvad, cs�p�g, �s egyik�nk se marad ragacs n�lk�l. Azt�n hint�zunk, �s a sz�llel versenyezve szaladunk v�gig a park f�i k�z�tt. Lihegve �r�nk ki az �tra.

- Akarsz kirakatokat n�zegetni? – k�rdezem meg t�le, b�r tudom a v�laszt.

- Persze – feleli boldogan.

- Na, akkor gyere.

Ism�t k�zenfogom, �s csak s�t�lunk, t�tjuk a sz�nkat, b�muljuk a sok sz�ps�get a kirakatokban. Egy hangszerbolt k�vetkezik, �s kisl�nyom megbabon�zva ragad le a kirakat el�tt. Csillog� szemekkel l�p k�zelebb. �n nem l�tom, hogy mi k�ti le ennyire a figyelm�t, de vannak sejt�seim. De nem, ennyire nem lehet az apja l�nya! �n is k�zelebb megyek, �s tudom, nem t�vedtem. Egy csillog�-villog�, fekete Gibson git�r vir�t a k�z�ppontban.

- Menj�nk be! – r�ngatja a kezemet.

- Ok� – mondom megad� s�hajjal.

- Seg�thetek? – k�rdezi kedvesen az elad�, egy id�s�d�, nagypap�s f�rfi. V�laszra nyitom a sz�mat, de egysz�l�ttem megel�z.

- Igen, azt a git�rt szeretn�m megn�zni, ami a kirakatban van! – mondja hat�rozottan.

- M�ris adom, kisasszony – feleli mosolyogva az elad�. – Tal�n tudsz git�rozni?

- M�g nem – mondja megszeppenve l�nyom, de azt�n felder�l az arca. – De megtanulok! Ugye mami, megtanulhatok?

- H�t, ha szeretn�d…

Eddig m�g soha nem foglalkoztatta a zene. Esz�be sem jutott volna, hogy hangszeren j�tsszon. De az a git�r… Bennem is elind�tott valamit. �jabb eml�kek �radata csapott le r�m. Igen, azon a koncerten � is pont egy ilyenen j�tszott… K�ts�g n�lk�l tudom, hogy az is ugyanilyen git�r volt. Mint ahogy tudom azt is, hogy a l�nyom sz�letett tehets�gnek fog bizonyulni. Van valami fura, misztikus a g�nek hatalm�ban…

�

Az els� sorban �llva figyeltem, ahogyan j�tszik. Megbabon�zott a j�t�ka, mint m�r annyiszor el�tte. De ez most m�s volt, mert szinte karny�jt�snyira �rezhetem magam hozz�. T�bbsz�r r�mn�zett, �s mosolygott. Hogy tudtam-e, mi k�vetkezik? Nem, nem tudtam. Csak �reztem. Csak rem�ltem. �s im�im meghallgat�sra tal�ltak. Hozz�msz�lt, meg�rintett, a szob�j�ba vitt. Nem ellenkeztem, mi�rt is tettem volna? Hiszen v�gre vele lehettem…

�

- Mami, n�zd milyen sz�p – csicsereg kisl�nyom.

- T�nyleg gy�ny�r�. �s nagyon j�l �ll neked – mosolygok r�.

- Megkapom a sz�linapomra? – k�rdezi hatalmas szemekkel. Ezt az �zottkiskuty�s n�z�st se t�lem �r�k�lte… - Tudod, hogy szombaton lesz…

- Persze, hogy tudom. Hogyan felejthettem volna el az �n dr�ga kis Tamar�m sz�linapj�t? – mondom neki vigyorogva.

- Tudod, hogy ut�lom, ha �gy h�vsz – fintorog. – Tamy vagyok – jelenti ki, mik�zben kih�zza mag�t.

- Ok�, ok� – emelem magam el� v�dekez�en a kezemet.

- Sz�val megkapom? – t�r vissza az eredeti t�m�ra.

- Minek kell neked? – incselkedek.

- Hogy megtanuljak j�tszani rajta…

- Majd m�g megl�tom – v�laszolom neki, de mik�zben � szomor� arccal visszamegy elb�cs�zni a git�rt�l, �n odas�gom az elad�nak, hogy tegye f�lre, m�snap �rte megyek. Tamy az eg�sz haza�ton szokatlanul csendes, de nem teszem sz�v�. Tudom, hogy v�gyik a git�rra. Hogy ez szerelem volt r�sz�r�l els� l�t�sra. �, nagyon is meg�rtem! A l�nyom a legjobb bar�tom, � a legfontosabb sz�momra. Mindennel, �s mindenkivel dacoltam az�rt, hogy megsz�lethessen. Ez a p�tt�m emberke, aki olyannyira �n�ll�, talpraesett, �s b�tor, mint �n soha nem voltam, az �letem legfontosabb r�sze. Persze, az�rt van, amit t�lem �r�k�lt. Ugyanolyan �lmodoz� �s idealista, mint �n voltam egykoron. �s ugyanolyan mosolyg�s �s cserfes, mint az apja, akit soha nem ismert. Soha nem k�rdez�sk�dik r�la, de tudom, elj�n a nap, amikor el kell mondanom neki mindent. Haza�rve sz� n�lk�l vonul be a szob�j�ba, �s bekapcsolja a zen�t. M�g ez is… Mi m�st hallgatna, mint hiphopot… �Visszafekszem a kanap�ra, lopok magamnak m�g n�h�ny nyugodt, �br�ndoz�ssal teli percet. Hol is tartottam az eml�kek visszaid�z�s�ben?

�

A hotelszob�ban, amint bez�rta az ajt�t, egyb�l hozz�m l�pett. Szorosan mag�hoz h�zott, m�g m�r alig kaptam leveg�t. Persze a k�zels�ge �nmag�ban is megtette a hat�s�t, m�r a pillant�s�t�l is fulladoztam.

- Akarlak – suttogta, �s ezzel �n sem voltam m�sk�ppen. Tudtam, hogy a v�gy �szinte, �s � volt olyan tisztess�ges, hogy nem �g�rt semmit. Csak volt k�t ember, akiket hajt a v�r�k, a fiatals�g nyughatatlan l�za, �s az, hogy az egyik�k pluszban m�g szerelmes is, nem sz�m�tott. A testek t�bbnyire �szint�k egym�shoz. �s mi �lt�nk a pillanatnak.

- �n is – s�gtam vissza. A szor�t�sa egy kicsit enyh�lt, �s � a nyakamhoz hajolt. L�gyan harapd�lta, cs�kolgatta, �s lassan haladt a sz�m fel�. De a megv�lt� cs�k el�tt m�g az arcomat is v�gigpuszilgatta. H�zta az id�t. Ki akart �lvezni minden m�sodpercet, �s igaz�n j�l csin�lni mindent. Azt�n, mikor m�r �gy �reztem, hogy soha nem �r az ajkaimhoz, v�gre megtette. Finoman kezdte, tapogat�zva, azt�n egyre szenved�lyesebbre v�ltva, harapd�lva. M�r alig b�rtam tartani magam, mikor az �gyhoz vitt, �s lefektetett r�. Lassan szabad�tott meg a ruh�imt�l, v�gigcs�kolva a b�r�m minden egyes szabadd� v�l� n�gyzetcentij�t. A kezeim �n�ll�s�tott�k magukat, �s h�zni kezdtem r�la a hatalmas p�l�t. P�r perc m�lva �n teljesen meztelen�l hevertem az �gyon, moh� pillant�sainak keresztt�z�ben, rajta pedig csak egy boxerals� volt. A nadr�gja zseb�ben kezdett kutakodni, majd miut�n ott nem tal�lta meg amit keresett, az �jjeliszekr�nyhez l�pett, kih�zva a fi�kot.

- A francba… Georg kiny�rlak… - morogta, majd r�m pillantott. – Nincs �vszer… Nem akarom, hogy baj legyen.

- Ne agg�dj, szedek fogamz�sg�tl�t - hazudtam gyenge mosollyal…