- J�l vagyok, hagyj�l! – l�ktem el magamt�l, mert megijesztett az a rengeteg �rzelem, ami hirtelen v�gigfutott bennem.

- Semmit�l nem f�lsz… - n�zett r�m elgondolkozva. – Akkor t�lem mi�rt?

- Nem f�lek t�led – mondtam, �s ez igaz is volt. Nem t�le f�ltem, hanem saj�t magamt�l. – Nem vagy r�m semmilyen hat�ssal! – Ez viszont m�r vaskos hazugs�g volt, hiszen m�r att�l majd’ el�jultam, ahogyan r�mn�zett. � is tudta ezt, �s felnevetett.

- Ha k�z�mb�s lenn�k neked, nem �gy reag�ln�l…

- Egyszer�en csak annyit k�rek, hogy hagyj b�k�n – mondtam er�tlen�l.

- Biztos, hogy ezt akarod? – k�rdezte rekedt hangon, mik�zben egy ujj�val lassan cir�gatni kezdte a karomat, amibe megint csak beleborzongtam. El�gedetten n�zett r�m. – Na l�tod, te is v�gysz r�m…

- Nem teng t�l egy kicsit az �nbizalmad? – pr�b�ltam visszav�gni, de el�gg� remegett a hangom, nyoma sem volt a magabiztoss�gomnak. – Azt hiszed, hogy att�l, hogy �ssze vagyunk z�rva, m�ris a nyakadba ugrok? Ki kell, hogy �br�nd�tsalak…

- Mi�rt, ha m�r itt vagyunk, ak�r ki is haszn�lhatn�nk az id�t…

- Meguntad az �leted? – k�rdeztem g�nyosan, de egy cs�ppnyi aggodalmat nem tudtam elt�ntetni a hangomb�l. – Mit gondolsz, ap�m mit sz�lna hozz�, ha mi itt „kihaszn�ln�nk” az id�t?

- Sz�val csak ez a gond? Hogy mit sz�lna az ap�d? Ezek szerint te is akarod – vigyorgott �nel�g�lten. Vis�tani tudtam volna! Hogy lehet valaki ilyen… ilyen… ����, ez nem igaz! Tom Kaulitz, az �r�letbe kergetsz! Ok�, nyugodjunk meg. Nagy leveg�. Tulajdonk�ppen rohadtul igaza van, de nem �llt sz�nd�komban lovat adni al�.

- Tom, vegy�l vissza! – sz�ltam r�. – Nem akarok t�led semmit! Am�gy meg nem hinn�m, hogy sok�ig itt lesz�nk…

- H�t azt merem rem�lni. B�r ap�d nem �gy t�nik, mintha hamar el akarna engedni… - mondta keser�en.

- De Aprilchen �tj�n d�lut�n – halk�tottam le a hangomat. – �s tal�n ki tud szabad�tani.

- Ki az az Aprilchen? – �rdekl�d�tt Tom.

- Az egyik legjobb bar�tn�m.

- � is ugyanolyan elk�nyeztetett liba, mint te?

- Pff… Na k�sz… Egy: � nem elk�nyeztetett. Kett�: �n se vagyok az. �s h�rom: ha val�ban annak tartasz, akkor mi�rt nyomulsz folyton? Egyik pillanatban r�m akarsz m�szni, a m�sikban meg s�rtegetsz. Nem �rtelek…

- �n se �rtem magamat – vallotta be halkan, r�m se n�zve. – De valahogyan ezt hozod ki bel�lem…

- Sz�val saj�t magamnak k�sz�nhetem, hogy ilyen bunk� vagy velem – �sszegeztem az elhangzottakat.

 - H�t tulajdonk�ppen… igen – b�kte ki, de m�r vigyorgott. Lehetetlen volt r� haragudni. Nekem legal�bbis nem siker�lt.

- �gy ut�llak – mondtam neki, de k�zben nevettem. Nem tudtam m�st tenni. Olyan volt, mint egy nagy gyerek. Egy �des, gy�ny�r�, hihetetlen�l vonz�, lehengerl� s�rmmal rendelkez� gyerek. Im�dtam.

- Komolyan? – n�zett r�m nagy szemekkel, mint egy elhagyott kiskutya, �s m�g a sz�j�t is lebiggyesztette hozz�.

- Igen – �ll�tottam komolyan.

- Most m�lys�gesen megb�ntott�l – jegyezte meg sz�npadias s�hajjal.

- V�rzik is a sz�vem rendesen…

Erre kiny�jtotta a nyelv�t, azt�n h�tat ford�tott.

- Na j�, nem ut�llak – mondtam halkan. – K�ss�nk b�k�t.

- Nem b�nom – fordult meg vigyorogva, �s hozz�ml�pett. Egy pillanatig csak n�zt�nk egym�s szem�be, azt�n lassan mag�hoz h�zott, �s l�gyan megcs�kolt. Mikor elszakadtunk egym�st�l, k�rd�n n�ztem fel r�. – Valamivel meg kellett pecs�telni a b�kek�t�st… - mosolygott.