Egy l�p�st h�tr�lt, �s huncut mosollyal leste a reakci�mat. Csal�dnia kellett, mert nem estem neki, nem pofoztam meg, �s m�g csak be se sz�ltam. Csak n�ztem �t, nagyra ny�lt szemekkel, elgondolkozva. Azt�n valami hirtelen �tlett�l vez�relve egy l�p�ssel megsz�ntettem a k�zt�nk l�v� t�vols�got, �s meg�leltem. A mellkas�ba f�rtam az arcomat, �s nagyokat l�legeztem, besz�vva az illat�t. R�vid haboz�s ut�n � is �t�lelt, �s finoman simogatni kezdte a h�tamat. Nem tudom mennyi ideig �llhattunk �gy, de mindketten megnyugodtunk, felt�lt�dt�nk a m�sik k�zels�g�t�l. Valami furcsa m�gnesess�g m�k�d�tt k�zt�nk az els� pillanatt�l kezdve. Nem pr�b�lt �jra megcs�kolni, ami�rt egyr�szt h�l�s voltam neki, mert tudtam, hogy att�l elvesztem a fejem, m�sr�szt viszont valami hi�ny�rzetem is volt emiatt. De j� volt ez �gy. Hogy egyszer�en csak ott volt velem. Na nem mintha lett volna m�s v�laszt�sa, hiszen �ssze voltunk z�rva, de tudtam, hogy nem csak emiatt m�k�dik k�zt�nk ez a vonzalom. Nehezen b�rtam elszakadni t�le, de tudtam, nem �llhatunk �gy az �r�kk�val�s�gig. (De mi�rt nem???) Lassan kibontakoztam az �lel�s�b�l, de a tekintet�nk tov�bbra is egym�sba kapcsol�dott. V�g�l � volt az, aki elford�totta a fej�t. Tal�n � is megijedt. Hiszen � m�giscsak Tom Kaulitz, a n�cs�b�sz, Tom Kaulitz, aki kihaszn�lja a l�nyokat, Tom Kaulitz, aki nem foglalkozik az �rzelmekkel. Legal�bbis l�tsz�lag. Ez volt a baj k�z�tt�nk. Hogy valah�nyszor ki akartuk mutatni az �rz�seinket, k�z�nk �llt a megszok�s, a l�tszat hatalma, a felvett �s j�l begyakorolt szerep. �s pontosan ez�rt voltak csod�sak azok a pillanatok, amikor el�b�jt az igazi �n�nk…

- Mi volt ez? – k�rdezte zavartan.

- H�t… csak pillanatnyi elmezavar – b�ktem ki. Tess�k, �n megny�lok egy kicsit, erre � r�gt�n megh�tr�l…

- Ok�. �s ne haragudj, nem kellett volna, hogy megcs�koljalak…

- Igazad van, �gyhogy ne is forduljon el� t�bbet – mondtam hidegen, mik�zben bel�lr�l egy kicsit meghaltam.

- Ok� – mondta megint, azt�n nem sz�ltunk t�bbet. A szoba k�t sark�ba h�z�dtunk, �s an�lk�l, hogy sejtett�k volna, mindketten ugyanazon t�pel�dt�nk: Hogy a fen�be lehet�nk ennyire h�ly�k?

Az id� olyan lassan v�nszorgott, hogy azt hittem megbolondulok abban a s�ket cs�ndben, ami ott lent k�r�lvett. �s mintha teljesen egyed�l lettem volna. A kor�bbi biztons�g�rzet, ami Tom k�zels�g�t�l elt�lt�tt, hirtelen semmiv� foszlott, �s csak hideget �reztem. Fizikai �s lelki �rtelemben is. Nem gy�ztem �tkozni magamat, de nem k�m�ltem �t se, �s most hirtelen megint ut�ltam. Csak abban rem�nykedhettem, hogy Aprilchen sikerrel j�r �s megment, b�r � azt sem tudta, mit�l is kell megmentenie. Csak tippelni tudtam, hogy mennyi id� lehet, de �gy saccoltam, hogy m�r v�ge lehet a tan�t�snak, �s April b�rmelyik pillanatban megjelenhet. Igen, apa k�nytelen lesz kiengedni, ha April megjelenik, �s engem keres. Ezzel nyugtattam magamat, �s azzal, hogy ezek ut�n soha t�bb� nem kell tal�lkoznom Tommal.  B�r furcsam�d ez a kil�t�s nem boldog�tott k�l�n�sebben, ink�bb csak gyomorg�rcs�m lett t�le. Meg sem fordult a fejemben, hogy April esetleg nem j�r sikerrel. Mindenre sz�m�tottam, csak arra nem, ami v�g�l t�rt�nt…