Kiv�g�dott az ajt�, �s ap�m ott �llt, vill�ml� szemekkel. M�g�tte az imm�r elmaradhatatlann� v�lt Martin, ugyancsak balj�s arckifejez�ssel. Hopp�, ez nem jelent j�t… Biztos megj�tt Aprilchen, �s most d�h�s, hogy ki kell engednie… Mit fogok ez�rt kapni k�s�bb… Csak �ppen azzal nem sz�moltam, hogy nem k�s�bb fogok kapni, hanem most… �s hogy esze �g�ban sincs kiengedni.

- Megmondtam, hogy ne merd ideh�vni Aprilt! – �v�lt�tte ap�m v�r�s fejjel.

- Te is hallottad, hogy nem h�vtam… - v�laszoltam higgadtan. – V�gighallgattad az eg�sz besz�lget�st.

- Nyilv�n valami titkos k�ddal, vagy nem tudom hogyan, de �zent�l neki, vagy nem volt�l el�g meggy�z�! – kiab�lt.

- Mi�rt, idej�tt? – k�rdeztem l�tsz�lag nyugodtan, val�j�ban azonban a torkomban dobogott a sz�vem.

- Igen, idej�tt, �s nagyon ideges volt, hogy mi van veled!

- Elk�ldted? – n�ztem r� idegesen.

- El h�t! Mit hitt�l, te kis liba, hogy majd kiengedlek, hogy mindent elmondj neki?

Tess�k, ez az ap�m. De mintha teljesen megfeledkezett volna arr�l az apr�cska, �m ann�l l�nyegesebb t�nyr�l, hogy a l�ny�val besz�l, nem pedig valami kis csel�dj�vel, vagy alkalmazottj�val… Most m�r k�ts�g sem f�rt hozz�, hogy azzal, hogy szerelmes lettem, elk�vettem a legnagyobb b�nt, amit csak elk�vethettem. Felr�gtam minden szab�lyt, amit fel�ll�tott nekem, nem t�r�dtem a gondos neveltet�ssel…

- Teh�t �r�k �letemben itt akarsz tartani, a pinc�ben? – k�rdeztem g�nyosan.

- Csak am�g sz�ks�ges… Am�g �szhez nem t�rsz… �s am�g biztos nem lehetek benne, hogy nem fogsz fecsegni.

- Akkor, dr�ga j� ap�m, bizony sok�ig kell itt tartanod… Mert nem nekem kell �szhez t�rnem, hanem neked! – kiab�ltam, teljesen elvesztve a fejem. Tom, aki eddig a h�tt�rb�l figyelt, most k�zelebb l�pett, �s titokban, hogy ap�m ne vegye �szre, megfogta a kezemet. Tal�n az�rt csin�lta, hogy megnyugodjak, vagy csak hogy jelezze, itt van velem. De nem hatott meg, egyre d�h�sebb lettem, �s tov�bb kiab�ltam. – Neked b�rt�nben lenne a helyed! Vagy ink�bb valami elmegy�gyint�zetben, mert nem vagy norm�lis! – Mik�zben �n ord�tottam, Tom egyre jobban szor�totta a kezemet, hogy �lljak le. H�t nem hatott, �s amikor az utols� sz�t is kimondtam, �n is �reztem, hogy t�ll�ttem a c�lon. Ap�m soha nem a t�relm�r�l volt h�res. Az arca most is azt a kifejez�st �lt�tte fel, amit�l az �vek sor�n megtanultam f�lni, b�r velem szemben soha nem alkalmazta. Vetett egy pillant�st Martinra, aki eddig a h�tt�rb�l szeml�lte az esem�nyeket, de most k�zelebb j�tt.

- Most majd megtanulod, hogy velem nem besz�lsz �gy! – mondta ap�m ijeszt�en hideg hangon. Tom, aki m�r l�tta mi k�vetkezik, egy sz� n�lk�l el�m l�pett. – Nem volt el�g, amit eddig kapt�l? – n�zett r� ap�m g�nyosan, de Tom higgadt maradt, �s �llta a tekintet�t. �n m�r l�lekben felk�sz�ltem az �jabb pofonokra, de arra nem sz�m�tottam, hogy nem ap�mt�l fognak �rkezni, hanem k�pes lesz megveretni az egyik ember�vel. Pedig ez t�rt�nt, �s ez annyira meglepett, hogy reag�lni sem tudtam, ahogyan Martin ell�kte el�lem Tomot, �s m�r �rkezett is az els� pofon. De akkora, hogy nekiestem a falnak.

- B�szke vagy arra, hogy a gorill�ddal k�pes vagy megveretni a saj�t l�nyodat? – k�rdeztem g�nyosan, mik�zben fel�lltam, let�r�ltem a v�rt a sz�mr�l, �s szemben�ztem ap�mmal. Ap�m, ha lehet m�g d�h�sebb lett, �s intett Martinnak, aki �jra �t�sre emelte a kez�t. Ugyanaz t�rt�nt, mint az el�z� napon, csak ford�tva. Tom el�ml�pett, �gy a nekem sz�nt pofon �t �rte…