- Ne haragudj – mondta a sr�c an�lk�l, hogy r�n�zett volna arra, akit sikeresen fell�k�tt.

- Semmi baj – t�p�szkodott fel a l�ny, azt�n leporolta mag�t, �s csak ezut�n n�zte meg „elg�zol�j�t”. A l�tv�nyt�l elakadt a l�legzete. – B-Bill Kaulitz? – hebegte kikerekedett szemekkel. A fi� fels�hajtott.

- Igen – mondta t�m�ren. – De ne haragudj, most nincs kedvem autogrammot osztogatni…

- Persze, meg�rtem – mondta kedvesen a l�ny, �s indult is volna tov�bb, holott legsz�vesebben Bill nyak�ba borult volna. Azt�n m�gis meggondolta mag�t, �s megtorpant. – Mi a baj? – k�rdezte halkan, egy hirtelen �tlett�l vez�relve. A fi� felkapta a fej�t, �s csak most n�zte meg alaposabban a l�nyt. Meg kell hagyni, tetszett neki a l�tv�ny. Hossz� vil�gosbarna haj, alacsony, de form�s termet, kedves arcvon�sok. De a legszebb m�gis a szeme volt. �rtatlan pillant�s�, �lmodoz�, k�k szemp�r, ami bizakodva tekint a vil�gra, �s Billt szinte megbabon�zta ez a tekintet. Valami�rt �gy �rezte, hogy megb�zhat ebben a l�nyban, �s sz�ks�ge is volt valakire, akinek elmondhatja, ami a sz�v�t nyomja.

- Gyere – ragadta meg a l�ny kez�t, aki szinte el�jult ett�l az �rint�st�l, �s k�bultan k�vette Billt. Egy darabig egyik�k sem sz�lt, eg�szen addig, am�g meg nem �rkeztek az �tic�lhoz, amit Bill v�lasztott. Egy kis parkba vezette a l�nyt, �s a bokrok rejtek�ben, egy hatalmas f�zfa �rny�k�ban �ll� padig meg sem �lltak.

- Hogy h�vnak? – k�rdezte a l�nyt�l, miut�n mindketten le�ltek a rozoga kis padra.

- April Siegler. Aprilchen.

- Aprilchen… - ism�telte elgondolkozva a kiss� szokatlan nevet Bill. Valahogy m�gis illett a l�nyhoz.

- Mit keresel Berlinben? – k�rdezte mer�szen April, aki hirtelen r�tal�lt a hangj�ra. – Nem Hamburgban lenne koncertetek?

- Sz�val rajong� vagy – jegyezte meg egy halv�ny mosoly k�s�ret�ben Bill.

- Igen. Tal�n baj? – k�rdezte a m�sik, mik�zben Billre emelte �szinte �s ny�lt tekintet�t.

- Dehogy – mosolyodott el m�g jobban a fi�, �s egy pillanatra m�g testv�re ir�nti aggodalm�r�l is megfeledkezett, ahogyan Aprilchent n�zte. K�k �s barna szemp�r f�rk�szte egym�st, mik�zben a kez�k akaratlanul �sszekulcsol�dott. Azt�n Bill nyelt egyet, �s neh�z sz�vvel, de megt�rte a var�zst. – Tom elt�nt – mondta komoran.

- Mi?

- Tegnap reggel �ta nem tal�ljuk sehol…

- Nem lehet, hogy egy… l�nnyal van valahol? – kock�ztatta meg April.

- Nem t�nne el egy sz� n�lk�l. Ez nem r� vall. Tudom, hogy valami t�rt�nt vele – v�laszolta aggodalmasan Bill.

- Eg�szen biztos?

- Igen, teljesen.

- Ok�, elhiszem. �s semmi �tleted, hogy merre lehet?

- Csak azt tudom, hogy itt kell lennie valahol Berlinben. Ne k�rdezd, hogy honnan tudom, egyszer�en �rzem.

- Ikrek k�zti telep�tia? – mosolyodott el egy picit Aprilchen.

- Valami olyasmi – mosolygott vissza Bill.

- Ha akarod, seg�tek neked – aj�nlotta fel a l�ny. �rezte, hogy Billnek sz�ks�ge van valami t�maszra most, �s hogy ez a t�masz � lehet, minden �lm�t fel�lm�lta.

- Megtenn�d? – k�rdezte komolyan a fi�, mik�zben olyan szemekkel n�zett a m�sikra, hogy annak minden porcik�ja beleremegett. Elfojtott k�nnyekt�l volt most f�tyolos ez a m�skor ragyog� szemp�r. – Annyira agg�dom miatta! – fakadt ki, �s a l�ny v�ll�ra borult, aki megillet�d�tten kezdte simogatni a haj�t.

- Ne agg�dj, minden rendben lesz – suttogta l�gy hangon Bill f�l�be, aki ett�l, �s a gyeng�d simogat�st�l lassan megnyugodott. Maga sem �rtette mi�rt, de �gy �rezte, most m�r t�nyleg minden rendben lesz.