Miut�n Bill kiss� �sszeszedte mag�t, �jra Aprilchen szem�be n�zett.

- K�sz�n�m – mondta komolyan.

- Mit k�sz�nsz? – lep�d�tt meg Aprilchen.

- Hogy itt vagy – v�laszolta Bill.

- �r�kk� itt leszek, ha akarod – mosolyodott el April, de azt�n gyorsan elkomolyodott, mert megijedt att�l, ami kics�szott a sz�j�n. F�lt Bill reakci�j�t�l, �s kutat� tekintettel n�zett r�.

- Azt hiszem, akarom… - mondta halkan, elgondolkozva Bill. � is meglep�d�tt a saj�t szavait�l, att�l, hogy ilyeneket mond egy tulajdonk�ppen ismeretlen l�nynak, de azt�n gondolatban megvonta a v�ll�t. V�g�lis mindig is azt vallotta, hogy hisz a szerelemben els� l�t�sra. Az pedig tagadhatatlan volt, hogy k�zt�k van valami m�gneses vonz�s. Lehet, hogy ez a szerelem… Barna �s k�k szemp�r �jra egym�st f�rk�szte, azt�n Bill gondolt egyet, �s k�zelebb hajolt a l�nyhoz. Aprilchen lehunyta a szem�t, �s pillanatokkal k�s�bb m�r Bill puha ajkait �rezte a saj�tj�n. R�vid cs�k volt, de minden benne volt… Sz�ntiszta szerelem…

Ek�zben a mi pinc�nkben nem alakultak ilyen t�nd�rmeseszer�en a dolgok. Nem is alakulhattak, hiszen mi ketten kiss� bonyolultabb esetek voltunk, mint Aprilchen �s Bill. Tom m�g mindig �t�lelve tartott, �n pedig kiscica m�dj�ra b�jtam hozz�. A h�tamat simogatta, �s �n �lveztem a k�nyeztet�st. Eg�szen addig, am�g Tom keze a derekamt�l kiss� d�lebbre kezdett (volna) kalandozni…

- Mi a fen�t m�velsz? – kiab�ltam r�, �s ell�ktem magamt�l.

- Bocsi, nem tudtam meg�llni – vigyorgott.

- Pfff… pasik… - morogtam, mik�zben igyekeztem t�vol tartani magamt�l, mert folyamatosan b�jt volna hozz�m. – Nem kapt�l ma m�g eleget? – k�rdeztem nyugodtan.

- K�pes lenn�l b�ntani? – pislogott r�m nagy szemekkel.

- Sim�n…

- Komolyan? – k�rdezte fenyeget�en, �s f�l�m magasodott, de k�zben a szeme huncutul csillogott.

- Aha – b�logattam �rtatlanul, mire egy sz� n�lk�l hozz�m hajolt, �s er�szakosan megcs�kolt. Most nem l�ktem el magamt�l, ink�bb csak viszonoztam �s �lveztem a cs�kot. Amikor elszakadtunk egym�st�l, egy pillanatig egym�s szem�be b�multunk, azt�n felemeltem a kezemet, �s egy kicsi pofont adtam neki.

- Auuu – fogta az arc�t, de l�ttam rajta, hogy nem igaz�n f�j neki, �s nem is f�jhatott, mert nem er�b�l �t�ttem, ink�bb csak jelz�snek sz�ntam.

- Megmondtam…

- Igazi vadmacska vagy, ugye? – k�rdezte azzal a jellegzetes f�lmosollyal az arc�n. - De legal�bb meg�rte…