- Meg�rkezt�nk – mutatott a hatalmas vill�ra Aprilchen, mire Billnek elkerekedett a szeme.

- H�ha, ez nem semmi… Te is egy ilyenben laksz?

- A mi�nk is hasonl�, de valamivel kisebb – v�laszolta April.

- M�g a v�g�n irigykedni kezdek – vigyorodott el Bill, mik�zben kik�sz�l�dtak a taxib�l.

- K�rem, v�rjon meg minket! – mondta Aprilchen a taxisof�rnek, azt�n Billhez fordult. – V�rj meg itt kint, mert Engel apja… Nos, � nem a legbar�ts�gosabb figura, �s azt hiszem, ma k�l�n�sen rossz napja van…

- Ok�, de siess – ny�g�sk�d�tt Bill.

- Ne vinnyogj m�r! – sz�lt r� mosolyogva Aprilchen.

- Bocsi mami – nevetett Bill. – J� kisfi� leszek, ha…

- M�g felt�teleket is szabsz?

- Aha – b�logatott lelkesen Bill.

- Mit akarsz?

- Csak egy puszit… - pislogott �rtatlanul Bill.

- Na j�, nem b�nom – adta meg mag�t nagy kegyesen Aprilchen. Odahajolt Billhez, �s az arc�ra nyomott egy puszit, mire az csal�dottan felny�g�tt.

- Csak ennyi?

- Puszit k�rt�l, nem? – ny�jtotta ki a nyelv�t April.

- De nem eg�szen ilyenre gondoltam… Gyere csak ide! – mondta, �s lehajolt a l�nyhoz, hogy egy l�gy cs�kot nyomhasson az ajkaira. – Na most m�r mehetsz – n�zett r� el�gedetten. Aprilnak nem kellett k�tszer mondani, szaladt felfel� a l�pcs�n, �s becsengetett. Nem az egyik szobal�ny nyitott ajt�t, mint azt v�rta volna, hanem az ap�m.

- Besz�lnem kell Engellel! – jelentette ki k�sz�n�s n�lk�l, ellentmond�st nem t�r� hangon. Ap�m n�zett egy nagyot, azt�n sz� n�lk�l ell�pett az ajt�b�l, hogy Aprilchen bemehessen.

- Megn�zem, hogy tud-e fogadni. Maradj itt! – sz�lt r� Aprilchenre, aki b�lintott. Ap�m elindult a l�pcs� ir�ny�ba, de azt�n f�l�ton, ahol April m�r nem l�thatta, ir�nyt v�ltott, �s a pince fel� vette az ir�nyt. Szerencs�re Tom �s �n egym�st�l tisztes t�vols�gban �lt�nk az �gyon, egym�sra se n�zt�nk, k�l�nben biztosan j�tt volna az �jabb ver�s.

- Itt van April, �s minden�ron besz�lni akar veled! – mondta hidegen az ap�m. – Menj fel, �s besz�lj vele! De ha b�rmit el�rulsz… - itt sokatmond�an Tomra n�zett. – Ne feledd, beteg vagy, nem tudod, mikorra gy�gyulsz meg. Aj�nlom, hogy hiteles legy�l! Figyellek!

- Igenis uram! – mondtam g�nyosan, �s felt�p�szkodtam az �gyr�l. Az ajt�b�l m�g h�trafordultam, �s k�ldtem Tomnak egy puszit.

- Mozogj m�r! – sz�lt h�tra ap�m. – Menj fel a h�ts� l�pcs�n a szob�dba, fek�dj az �gyba, �s �n felk�ld�m Aprilchent.

- Rendben – morogtam, �s m�r azon t�rtem a fejem, hogy hogyan adhatn�m bar�tn�m tudt�ra, hogy mi van. Afel�l szemernyi k�ts�gem sem volt, hogy apa t�nyleg figyelni fog. M�r azt sem tartottam kiz�rtnak, hogy esetleg a szob�m is be van kamer�zva, vagy valami lehallgat� rendszer van benne. Engem m�r semmi nem lephetett meg ap�mmal kapcsolatban. Magamra r�ngattam egy h�l�inget, bem�sztam az �gyba, egy pillanatig �lvezve a szat�n �gynem� puhas�g�t. Kicsit m�s volt ez, mint ami lent v�rt r�m a pinc�ben… Viszont ott volt Tom, ami jelent�s vonzer�t k�pviselt…

- Engel! – rontott be Aprilchen a szob�mba, a nyakamba ugrott, �s hadarni kezdett. – Hogy vagy? �gy hi�nyozt�l! Besz�lnem kell veled! El�julsz, ha meghallod, ki v�r r�m odakint!