„Te meg el�juln�l, ha tudn�d, hogy kivel vagyok k�t napja �sszez�rva a pinc�nkben” – mondhattam volna Aprilchennek, de persze nem tettem, csak viszonoztam az �lel�st, �s v�rtam a folytat�st. Az nyilv�nval� volt, hogy nagyon izgatott, �s egyszersmind nagyon boldog is.
- Kicsoda? – k�rdeztem b�gyadt mosollyal, nem feledkezve meg arr�l, hogy pr�b�ljak betegnek l�tszani. Tudtam, hogy ap�m nem f�l bev�ltani a fenyeget�s�t, �s cs�ny�n elint�zi Tomot, ha hib�zok.
- Bill! – v�gta r� Aprilchen.
- Bill? Milyen Bill? – n�ztem r� �rtetlen�l. Az nem lehet, hogy…
- Jaj de lass� vagy! H�t Bill! Bill Kaulitz! Tudod, a Tokio Hotel �nekese…
- Tudom, hogy ki az a Bill Kaulitz! – szak�tottam f�lbe. – Egyszer�en csak azt nem �rtem, hogy hogyan…
- Fell�k�tt az utc�n – v�gott a szavamba nevetve April, �s csak �gy �ml�tt bel�le a sz�. – Tom elt�nt, �s �t keresi, �s �n seg�tek neki - �n meg csak h�trad�ltem a p�rn�n, �s hallgattam a besz�mol�t. – �s most kint v�r r�m a h�z el�tt, mondtam neki, hogy ink�bb ne j�jj�n be, tudod, az ap�d miatt… - fejezte be v�g�l.
- Ap�m miatt? – csod�lkoztam. De hiszen � nem tudhat semmit!
- Csak az�rt, tudod, mert mostan�ban nem t�l bar�ts�gos – n�zett r�m f�l�nken. Na igen, milyen finoman fejezi ki mag�t. Nem t�l bar�ts�gos… �s m�g nem is tud mindent… De most nem is fogja megtudni. Nem kock�ztatom Tom testi �ps�g�t, �s valljuk be �szint�n, a saj�tomat se sz�vesen…
- Aha. H�t nem – motyogtam, de ezzel lez�rtnak is tekintettem a t�m�t. – Sz�val pontosan mi�rt j�tt�l hozz�m?
- Hogy k�rdezhetsz ilyet? Nem jutott el a tudatodig, hogy elt�nt a nagy szerelmed, Tom Kaulitz? – h�borodott fel Aprilchen. Ajaj, ha te azt tudn�d… Valahogy nem �rintett �jdons�gk�nt a t�ny, de igyekeztem meglepettnek, �s agg�d�nak l�tszani.
- Szerintem csak csajozik valahol… - ny�gtem ki v�g�l. – Vagy az is lehet, hogy csak Jost tal�lta ki az eg�szet, hogy n�mi ingyenrekl�mot szerezzen, Tom meg vigyorogva �l valahol egy sz�llod�ban, �s r�h�g az eg�szen… - improviz�ltam n�h�ny lehets�ges vari�ci�t, Aprilchen viszont k�tkedve r�zta a fej�t.
- Ha ez lenne, arr�l Bill is tudna. De � meg van r�m�lve, �s �rzi, hogy Tommal valami nincs rendben.
- J�, de m�gis mit v�rsz t�lem?
- Csak abban rem�nykedtem, hogy te esetleg tudsz valamit.
- �n? Honnan tudhatn�k b�rmit? – k�rdeztem remeg� hangon.
- Gondoltam, h�tha olvast�l valamit a neten, vagy nemtom… De te mindig annyira r� vagy kattanva a t�m�ra, nem �rtem, hogy mi�rt nem agg�dsz jobban – n�zett r�m k�rd�n Aprilchen.
- H�t… ���… agg�dom �n, csak most el�g szarul vagyok, f�j a fejem meg mindenem… - v�gtam ki magam, �s el�adtam a hatty� hal�l�t. - Jaj, ne haragudj, megfeledkeztem arr�l, hogy beteg vagy – ki�ltott fel bar�tn�m, aki egy csap�sra csupa egy�tt�rz�s lett. �n meg kezdtem egyre rosszabbul �rezni magam att�l, hogy becsapom. De nem tehettem m�st, ez m�r sz� szerint v�rre ment…
- Nem olyan v�szes – siettem megnyugtatni. – Csak az a baj, hogy nem tudom, mikor mehetek majd suliba, mert a doki sem tudta megmondani. Mondd meg a t�bbieknek, hogy puszilom �ket, �s hi�nyoznak.
- Ok�, megmondom – �g�rte Aprilchen, �s fel�llt az �gyam sz�l�r�l, de azt�n esz�be jutott m�g valami, mert visszahuppant. – Bill azt mondta, hogy szeret – vallotta be halkan, pirulva.
- Nah�t – akadt el a szavam. – Iz�... gratul�lok, vagy mi… – ny�gtem ki v�g�l. Nem tudtam hirtelenj�ben mit mondani, de azt�n ahogy bar�tn�m boldogs�gt�l ragyog� arc�ra n�ztem, megj�tt a szavam. – Nagyon �r�l�k nektek, de t�nyleg – �leltem meg. – Tudom, hogy ez mennyit jelent neked. Rem�lem, nagyon boldog leszel vele.
- K�sz�n�m – mondta, azt�n fel�llt, �s egy puszi ut�n az ajt� fel� indult. – Hagylak pihenni, �s am�gy se akarom Billt nagyon megv�rakoztatni, mert majd ny�ssz�g nekem, hogy mennyire unatkozott… Szia, gy�gyulj meg – k�sz�nt el mosolyogva, �s becsukta maga m�g�tt az ajt�t. Nem telt bele egy perc, �s ap�m l�pett be a szob�ba.
- �gyes kisl�ny – mondta enyh�n g�nyos mosollyal. V�gigm�rt, �s l�tta, hogy milyen k�nyelmesen bef�szkel�dtem az �gyamba. – L�tom, hi�nyzik az �gyad k�nyelme… Ha akarod, itt maradhatsz, nem kell visszamenned a pinc�be.
- Min� nagylelk�s�g… K�sz, de ink�bb a pince…
- Szaladsz a kis szerelmedhez? Menj csak, de ezt �gyis meg fogod b�nni. El�bb vagy ut�bb – tette hozz� tal�nyosan. Nem volt kedvem elgondolkozni azon, hogy ez mit jelenthet, ink�bb felpattantam, �s otthagyva ap�t leszaladtam a l�pcs�n az alagsorba, �s az ott str�zs�l� Martinnal kinyittattam az ajt�t. Tom az ajt� csikorg�s�ra egyb�l felkapta a fej�t, �n pedig haboz�s n�lk�l hozz�szaladtam, �s a karj�ba vetettem magam. Az ajt� hangos csap�d�ssal z�rult be m�g�ttem.