- Mi van cica? – k�rdezte kedvesen Tom, mik�zben a h�tam simogatta. – Mi t�rt�nt odafent?

- Valami �jat kell kital�lnom arra az esetre, amikor majd megnyerem a fogad�st – szuszogtam a nyak�ba.

- Hm? – n�zett r�m rendk�v�l �rtelmes fejjel.

- Bill �s Aprilchen m�r ismerik egym�st – motyogtam m�g mindig hozz�b�jva, de � erre finoman eltolt mag�t�l, hogy a szemembe n�zhessen.

- Besz�lj m�r vil�gosan – k�rte cseppnyi inger�lts�ggel a hangj�ban.

- Na j� – s�hajtottam, �s �sszefoglaltam neki a t�nyeket. – Aprilchen �sszefutott Billel, sz� szerint, megismerkedtek, egym�sba szerettek, ennyi.

- Ejha, ez gyors volt – jegyezte meg Tom. – De hol tal�lkoztak?

- Bill itt van Berlinben, t�ged keres.

- Rem�lem, meg is tal�l…

- Ne nagyon rem�nykedj ebben – mondtam keser�en. – Az ap�m nagyon okos, �s �gy l�tom, profi is. Am�g � nem akarja, hogy megtal�ljanak, addig nem is fognak…

Miel�tt Tom v�laszolhatott volna, ism�t ny�lt az ajt�, �s bel�pett rajta az ap�m, m�g�tte Martinnal. A kez�ben egyp�r �js�got, �s egy �veg pezsg�t tartott.

- Engedd el a l�nyomat – sz�lt flegm�n Tomra, de semmi egy�b. Se pofon, se fenyeget�s, se semmi. Meg is lep�dt�nk, de nem kaptunk magyar�zatot, csak a kezembe nyomta az �js�gokat, a pezsg�t meg a kis asztalk�ra tette.

- Mik ezek? – k�rdeztem hidegen, �s a szememmel magyar�zatot k�veteltem.

- Az �js�gokban meg�rj�k, hogy Tom elt�nt, �s k�l�nf�le tal�lgat�sokba bocs�tkoznak, hogy hol lehet. Ezek n�melyike nem t�l h�zelg�… - mondta kaj�n vigyorral. – A pezsg�t meg az�rt kapt�tok, mert �nnepel�nk.

- Ugyan mit? – sz�lt k�zbe Tom.

- Azt, hogy a tervem beindult…

- Mif�le terv?

Ap�m gondolkodott egy pillanatig, azt�n �gy d�nt�tt, elmondja, hogy mi van. T�nyleg j� napja lehet…

- T�nkreteszem a Tokio Hotelt.

- Mi�rt? – ny�gtem fel, mert nem el�gedtem meg ennyi v�lasszal.

- Mert David Jost r�gi ellens�gem. Ha a kis band�ja bukik, akkor � is bukik… Botr�nyok sorozata fog kirobbanni – folytatta, Tom fel� int�zve a szavait. – Jost �s a TH bele fog bukni… - mondta �rd�gi vigyorral, azt�n otthagyott minket. �n teljesen le voltam d�bbenve, �s Tomhoz fordultam, aki meglepet�semre sz�lesen mosolygott.

- Mi olyan vicces ezen? – k�rdeztem.

- Ap�d nem is tudja, hogy mekkora sz�vess�get tesz nek�nk ezzel.

- Hm? – n�ztem r� �rtetlen�l.

- Gy�l�lj�k Davidet – mondta Tom sz�razon. – M�r r�gen meg akarunk t�le szabadulni, de a szerz�d�sek miatt nem lehet.

- De ti is buktok!

- Nem – r�zta meg a fej�t. – Mi t�l�lj�k a botr�nyokat, mert az igazi rajong�k nem hagynak el. Mi talpra tudunk �llni, de Jostnak mennie kell. Sz�val, �nnepelj�nk – ny�lt a pezsg�s�veg ut�n. Halk pukkan�s hallatszott, ahogyan kinyitotta, azt�n m�ris megt�lt�tte a poharainkat, �s a saj�tj�t koccint�sra emelte.

- Na j� – emeltem �n is a magam�t. – Mire is iszunk?

- R�d, r�m, a Tokio Hotelre, �s David buk�s�ra…