Finoman összekoccant a két pohár, és mi egymás szemébe nézve kortyoltunk a pezsgőbe. Egy hajtásra megittam az enyémet, és újra az üveg után nyúltam. Ezt még egy-kétszer eljátszottam, miközben Tom még mindig az első poharat iszogatta, élvezve a drága pezsgő zamatát. Egyszercsak azt vettem észre, hogy nagyon jó kedvem van, és egyfolytában vigyorgok, aztán amikor újra az üveg után nyúltam, csalódottan láttam, hogy üres.

- Tomci, ez elfogyott – mutattam fel neki szomorúan az üres üveget, és megpróbáltam felállni, hogy az asztalra tegyem, de valamiért ez a művelet nem nagyon akart sikerülni. – Tomcika, miért mozog a szoba? – kérdeztem bambán.

- Azért, mert szinte egyedül ittad meg azt az üveg pezsgőt – válaszolta Tom nevetve.

- Tooom – nyávogtam, és újra meg újra megpróbáltam felállni, amit Tom vigyorogva figyelt. – Segíts lécci! – néztem rá csábosan.

- Ugyan hova akarsz menni? – kérdezte Tom sóhajtva, és megfogta a karomat, majd felhúzott az ágyról.

- Nemtom… csak úgy… valahova – válaszoltam buta vihogással. El akartam indulni, de megint megszédültem, és Tomba kellett kapaszkodnom, aki viszont nem számított erre és megingott, majd pillanatokon belül az ágyon kötöttünk ki. Én feküdtem alul, Tom pedig rajtam, de láthatóan nem zavarta az új szituáció. Hatalmas barna szemeibe bámultam, és szinte elvesztem a kis arany pöttyök tengerében. Majd zavarba jöttem, és nagy vihogások közepette megkérdeztem:

- Izé… Tom, lemásznál rólam?

- Nem – érkezett a tömör válasz. – Ez így nekem tökéletes.

- Hát végülis… - adtam meg magam, és váratlanul késztetést éreztem, hogy Tom száját a sajátomon érezzem. Lehúztam magamhoz, és vadul megcsókoltam, amit ő nem kevésbé lelkesen viszonzott is. Váltakozva csókolt hol hevesen, vadul, hol pedig lágyan, szinte alig érintve az ajkaimat, én pedig minden újabb csókba beleremegtem. Átkaroltam Tom nyakát, és teljesen magamhoz szorítottam, majd a kezeim önállósították magukat, és kalandozni kezdtek a hátán. Benyúltam a pólója alá, és úgy simogattam végig, néha finoman meg is karmolva. Felnyögött, és otthagyva a számat, a nyakamat kezdte csókolgatni és harapdálni. A keze bekúszott a felsőm alá, és a melleimet simogatta. Még soha nem ért így hozzám senki, és megleptek a váratlanul rámtörő érzések. Talán a pezsgő hatása volt, talán egyszerűen az őrült vágyé, de nem éreztem késztetést arra, hogy leállítsam, csak nyöszörögve élveztem az új gyönyöröket. Feljebb húzta a felsőmet, és a keze helyét átvette az ajka, felváltva nyalogatott és harapdált, amitől teljesen beindultam, és egyre inkább vágyakoztam a folytatásra. A kezeim ismét elindultak a testén, és végül megállapodtak egy olyan ponton, ami számomra szinte teljesen ismeretlen volt. Ő ettől megrándult, és hirtelen felemelkedett rólam. Értetlenül néztem fel rá, amikor igazgatni kezdte magán a ruhákat, és visszahúzta a pólóját is a helyére.

- Most… miért? – dadogtam, és végtelenül megalázottnak éreztem magam. Hiszen a testem szinte könyörgött neki a folytatásért, és nem sok híja volt, hogy ne fejezzem ki szavakkal is, hogy mennyire akarom.

- Most nem tudod, hogy mit csinálsz – nézett rám gyengéd mosollyal. – Nem akarom kihasználni, hogy részeg vagy.

- Nem vagyok részeg – bizonygattam akadozva, és megpróbáltam felülni, de még ez se nagyon akart sikerülni. Annyira forgott velem a szoba, hogy inkább fekve maradtam, úgy néztem fel villámló tekintettel Tomra, aki továbbra is kedvesen mosolygott rám. – Pontosan tudom, hogy mit csinálok… De ha nem, hát nem… - mondtam durcásan. – Egyébként meg utállak, Tom Kaulitz! – vágtam oda neki, és befordultam a fal felé. Kitörtek belőlem a pezsgő gerjesztette könnyek, és hüppögve sírtam álomba magam. Tom megvárta, amíg elalszom, csak utána feküdt le mellém, átkarolt, és szorosan magához húzott. Csak ő tudhatta, hogy mennyi önuralmába került, amit tett.

- Majd máskor, kislány… – suttogta, mielőtt elaludt volna.