Sz�rnyen fel voltam d�lva. Felv�ltva igyekeztem Billt �s Tomot hib�ztatni, mik�zben tudtam, �n vagyok mindennek az oka. Gy�l�ltem beismerni, de ha �n nem vagyok, akkor az ikrek k�zt minden rendben. Nem volt minden rendben, �s �n att�l f�ltem, hogy a folytonos nyom�st�l, ami a Kaulitz h�zban �r, �jra visszas�llyedek a m�lypontra. Pedig most m�r nem volt velem David, hogy kih�zzon a bajb�l.
A gondolataim ide-oda cik�ztak, szinte megfogalmazatlanul, megform�latlanul, a harag pedig egyre nagyobb hull�mokban t�rt r�m, amikor valami kiz�kkentett. �neksz�t hallottam. Nem tudtam meg�llap�tani, hogy ki �nekelhet, mert a dal egyszerre volt gyermekien �des, �s n�iesen kih�v�. De legink�bb megnyugtat� volt, mint egy anya �lel�se. K�r�ln�ztem. Ekkor t�nt csak fel, hogy szemerk�l az es�, �s mindent k�d takar. Szinte az orromig se l�ttam. Nem tehettem m�st, elindultam a hang ir�ny�ba. Lassan, halv�nyan, kirajzol�dott el�ttem egy f�ld�n kuporg� alak. El�sz�r csak egy �rny�k volt, k�s�bb azonban j�l kivehet�v� v�lt a l�ny karcs� alakja, gy�ny�r� l�bai, hatty� nyaka, hosszan leoml�, t�pett, barna haja.
�szrevett. Ijedten r�m emelte smaragd szemeit, �gy meg �llap�thattam, hogy s�r.
-mi a baj?- guggoltam le mell�, eg�szen megfeledkezve a saj�t probl�m�imr�l. A kisl�ny –j�, nem volt olyan kicsi, tal�n tizen�t �ves lehetett.- abbahagyta az �nekl�st �s szemtelen�l v�gigm�rt. Azt�n, amikor megsz�lalt, tiszta hangon, k�zvetlen�l besz�lt.
-Tetszel nekem. Sz�p vagy �s fiatal. Olyb� t�nik, te meg�rten�l. Gy�ny�r� szemeid vannak, mondt�k m�r?
Szinte belepirultam az �szintes�g�be. L�tszott, hogy minden szav�t komolyan gondolja. El voltam k�pedve egy ilyen furcsa l�ny l�tt�n. Sosem felejtem el azt az els� benyom�st, hab�r ut�na nyilv�nval�v� v�lt, hogy � is ugyan olyan, mint b�rki m�s. Korn�li�nak h�vt�k. Val�ban tizen�t �ves volt, �s �nekes. A sz�lei nemr�g elhunytak, �gy �t �r�kbe adt�k. Az �r�kbefogad�ja, pedig nem volt m�s, mint annak a musicalnak a producere, amin �pp dolgozott. �pp austri�ban forgattak, amikor a producer k�z�lte vele, hogy a l�ny v�laszthat. Vagy lefekszik vele, vagy annyi a filmnek, �s ki is r�gja otthonr�l. Korn�lia egy nap gondolkod�si id�t k�rt, �s az alatt az egy nap alatt megsz�k�tt. Vett egy jegyet, �s ideutazott.
-De meggondolatlan voltam.- nevetett fel keser�en. –mit fogok itt kezdeni? Tudod, biztos �r�ltnek n�zel, de abban a pillanatban m�s �ti c�l eszembe se jutott. Tal�n mert ez a Tokio Hotel haz�ja. �gy �reztem itt biztons�gban leszek.
Magamban elmosolyodtam.
-TH-fan vagy?
-Igen. De ez most nem sz�m�t. Nincs hol laknom, nincs senkim. A rend�r�k nem hinn�nek nekem. A hitelk�rty�mat nem haszn�lhatom, mert akkor megtal�lnak. Mert keresnek. Ez eg�szen biztos. T�l sok p�nzt l�tott bennem. Na meg m�st is… De �n nem megyek vissza ahoz a d�gh�z!
Nagyon hat�rozott volt. B�tor�t�an �tkaroltam a v�ll�t.
-Gyere hozz�nk!
Meglep�d�tten n�zett r�m.
-Ez… ez komoly?
-h�t persze! Majd �n seg�tek neked!
Magam sem tudtam m�rt mondom ezt, de valahogy megfogott ez a kisl�ny.
Korn�lia szem�ben megjelent egy k�nnycsepp. Azt�n, hirtelen, a nyakamba vetette mag�t.
-k�sz�n�m!k�sz�n�m! k�sz�n�m! – ki�ltozta. Elnevettem magam. Felpattant, ugr�ndozni kezdett, dalolva, j�kedv�en. Kacagnom kellett a l�tv�nyt�l, pedig ink�bb sz�p volt, semmint nevets�ges.
-Te egy angyal vagy! Igen, �gy is foglak h�vni! Engel! Engel-Engel-Engel! Gyere Engi! P�r�gj�nk! El akarok sz�d�lni! –f�lr�ngatott a f�ldr�l.- Mint pici koromban! Gyere m�r!
Meg adtam magam. Oldalra ny�jtott karokkal forogni kezdt�nk. Boldog voltam. Hihetetlen�l boldog. Amikor teljesen elsz�d�lt�nk, �s egym�s mellett fek�dt�nk a nedves f�ben, f�lig �r� sz�jjal, az �gre emeltem a szemem, �s csak ennyit t�togtam:
-K�sz�n�m, hogy lek�ldted nek�nk!
Majd k�zenfogtam Korn�li�t, �s csevegve elindultunk a f�lt�kenys�g h�za fel�.