- Tom… - szipogtam kis sz�net ut�n, amit arra haszn�ltam fel, hogy megnyugodjak egy kicsit. Tom �lel�s�ben ez meglep�en k�nnyed�n siker�lt.

- Mi van?

- Semmi – ny�gtem ki v�g�l, mert mit is mondhattam volna!? Ink�bb �jrakezdtem a b�g�st.

- Ne haragudj! – mondta kiss� megszeppenve. Ett�l azt�n siker�lt �gy �sszezavarodnom, hogy �jfent felhagytam a s�r�ssal, �s t�gra ny�lt szemekkel b�multam fel r�. Tom Kaulitz most bocs�natot k�rt??? Na ne, ezt m�r fel kell �rni a napt�rba…

- Mi�rt? – k�rdeztem.

- Nem szeretem, ha s�rsz. Sokkal szebb vagy, amikor mosolyogsz – mondta kedvesen.

- Mit �rdekel az t�ged… - morogtam f�lhangosan.

- Igenis �rdekel. Fontos vagy nekem – vallotta be halkan. Meghat�dtam.

- De mi�rt? �n… �n nem voltam kedves veled – mondtam lehajtott fejjel.

- �n sem – mosolyodott el. Ez most nem az a tipikus, macs�s, Tomos vigyor volt, hanem egy kedves �s �szinte mosoly, olyan, amilyet m�g nem l�ttam t�le. Tal�n ez az igazi Tom.

- De �n t�nyleg undok voltam veled…

- J�l van, ne vessz�nk �ssze azon, hogy ki volt „kedvesebb” a m�sikhoz – nevetett fel.

- Ok� – mosolyodtam v�gre �n is el. – T�nyleg sajn�lom – n�ztem a szem�be.

- �n is sajn�lom…

- Akkor b�ke?

- B�ke – nevetett. – �jb�l…

Kis ideig csendben �lt�nk egym�s mellett, egym�s kez�t szor�tva.

- Engel… - t�rte meg a csendet Tom.

- Igen?

- Azt hiszem sze… vagyis… sz�val �n t�nyleg kedvellek – ny�gte ki v�g�l.

- Igen Tom, �n is… - b�jtam oda hozz�, � �tkarolt, �s ezut�n csak hallgattuk a m�sik sz�vver�s�t.

- Tom! – riadt fel zih�lva Bill a hotelszob�j�ban. El�sz�r nem tudta hol van, azt�n k�r�ln�zett a szob�ban, �s meg�llap�totta a be�raml� f�nysugarakb�l, hogy bizony j�csk�n benne j�rhat m�r a d�lel�ttben. Valami furcsa hi�ny�rzete volt. Realiz�lta, hogy hi�nyzik a m�sik fele. Egyed�l volt. Vagy m�gsem? K�m�san kim�szott az �gyb�l, �s elindult a f�rd�szoba fel�, ahonnan v�zcsobog�st hallott kisz�r�dni. Lassan benyitott. – Tom?

- J� reggelt! – mosolygott r� a mosd� mell�l Aprilchen. – Nem volt sz�vem fel�breszteni, olyan �desen aludt�l…

Bill el�sz�r enyhe csal�dotts�got �rzett, hogy nem a testv�r�t tal�lta a f�rd�ben, hiszen rem�lte, hogy az eg�sz csak egy r�m�lom volt… De azt�n felder�lt, amint Aprilchen csillog� szem�be n�zett, �s minden aggodalma ellen�re viszonozta a mosolyt, majd odal�pett, �s puszit nyomott kedvese arc�ra.

- Olyan j�, hogy itt vagy velem – h�zta mag�hoz a l�nyt, aki boldogan simult a karj�ba. – J� volt veled aludni. Megnyugtatott.

- Any�m nem lenne ilyen nyugodt, ha megtudn� hogy veled aludtam – nevetett April. – M�g ha nem is t�rt�nt semmi.

- Nem kell megtudnia – vonta meg a v�ll�t Bill, azt�n t�m�t v�ltott. – Olyan furcsa �rz�sem van… Mintha Tom most boldog lenne. Olyan, mintha… de nem, azt nem lehet – mosolyodott el a k�ptelen gondolatt�l.

- Mi az? – k�rdezte Aprilchen. – Mit �rzel?

- H�lyes�g, de olyan, mintha Tom… szerelmes lenne.