29. rsz
Engel 2007.07.09. 15:04
- Uram, lljon meg! – szaladt utnuk ijedten Martha. – April kisasszony! - Tudom, hogy itt van! – mondta dhsen Bill. – rzem! Tom! TOM! - Ne ilyen hangosan! – knyrgtt szinte srva a szobalny. – Az r minden pillanatban hazarhet! - Akkor mondja meg, hogy hol van Tom! – mondta kicsit nyugodtabb hangnemben Bill. Martha egy kis ideig csendben gondolkozott, mrlegelte a lehetsgeket. - Van egy fiatalr a pincben, Engel kisasszonnyal. De nem tudom, hogy hogy hvjk. - A pincben? De ht mit keresnek a pincben? Engel beteg! – tallt r Aprilchen is a hangjra. - Hrom napja be vannak zrva, de ne krdezzk, hogy mirt – suttogta Martha. – s knyrgm, ne mondjk el senkinek, hogy ezeket tlem tudjk! - Rendben Martha, ksznjk – mosolygott r Aprilchen. – Most menj a dolgodra, mi pedig megkeressk ket. Majd azt mondjuk, hogy csak gy bejttnk. Martha az ajtra vetett gyors oldalpillants utn elsietett a konyha irnyba, Bill pedig Aprilchenre nzett. - Tudod, hogy merre kell menni? - Gyere utnam – fogta meg a kezt April, s elindultak a lpcs fel.
- Bill!? – lt fel hirtelen Tom az gyon, ahol addig egyms mellett fekdtnk. - Mi van? – nyitottam ki a szemem, mert mr fllomban voltam. - Te nem hallottad? – nzett rm Tom. – Mintha Bill a nevemet kiablta volna. - Biztos csak lmodtad – legyintettem. – Hogy kerlt volna ide Bill? - Azt nem tudom – rzta a fejt Tom. – De biztos vagyok benne, hogy nem lmodtam. ppen mondani akartam valamit, de Tom megelztt. - Psszt! Most is hallom! Te nem? s ekkor valban egy kiltst hallottam valahonnan messzirl: „TOM!”. Aztn jra csend. - Lehet, hogy kezdnk meghlylni itt lent – mondtam fanyar vigyorral. - Nem, ez tnyleg Bill volt. Csak megismerem a hangjt! – vgta r Tom. - J, de hogyan… - nem tudtam befejezni a mondatot, mert ekkor nylt az ajt, s Martin tnt fel, maga eltt lkdsve Billt, s meglepetsemre Aprilchent is. Belkte ket a szobba, aztn sz nlkl kiment. Az ajt hangos csapdssal zrult mgtte, mi pedig nmn bmultunk egymsra. Aztn Tom rtallt a hangjra, s lazn megszlalt. - Szia tes, ksz hogy beugrottl...
|