- Uram, álljon meg! – szaladt utánuk ijedten Martha. – April kisasszony!
- Tudom, hogy itt van! – mondta dühösen Bill. – Érzem! Tom! TOM!
- Ne ilyen hangosan! – könyörgött szinte sírva a szobalány. – Az úr minden pillanatban hazaérhet!
- Akkor mondja meg, hogy hol van Tom! – mondta kicsit nyugodtabb hangnemben Bill. Martha egy kis ideig csendben gondolkozott, mérlegelte a lehetőségeket.
- Van egy fiatalúr a pincében, Engel kisasszonnyal. De nem tudom, hogy hogy hívják.
- A pincében? De hát mit keresnek a pincében? Engel beteg! – talált rá Aprilchen is a hangjára.
- Három napja be vannak zárva, de ne kérdezzék, hogy miért – suttogta Martha. – És könyörgöm, ne mondják el senkinek, hogy ezeket tőlem tudják!
- Rendben Martha, köszönjük – mosolygott rá Aprilchen. – Most menj a dolgodra, mi pedig megkeressük őket. Majd azt mondjuk, hogy csak úgy bejöttünk.
Martha az ajtóra vetett gyors oldalpillantás után elsietett a konyha irányába, Bill pedig Aprilchenre nézett.
- Tudod, hogy merre kell menni?
- Gyere utánam – fogta meg a kezét April, és elindultak a lépcső felé.

- Bill!? – ült fel hirtelen Tom az ágyon, ahol addig egymás mellett feküdtünk.
- Mi van? – nyitottam ki a szemem, mert már félálomban voltam.
- Te nem hallottad? – nézett rám Tom. – Mintha Bill a nevemet kiabálta volna.
- Biztos csak álmodtad – legyintettem. – Hogy került volna ide Bill?
- Azt nem tudom – rázta a fejét Tom. – De biztos vagyok benne, hogy nem álmodtam.
Éppen mondani akartam valamit, de Tom megelőzött.
- Psszt! Most is hallom! Te nem?
És ekkor valóban egy kiáltást hallottam valahonnan messziről: „TOM!”. Aztán újra csend.
- Lehet, hogy kezdünk meghülyülni itt lent – mondtam fanyar vigyorral.
- Nem, ez tényleg Bill volt. Csak megismerem a hangját! – vágta rá Tom.
- Jó, de hogyan… - nem tudtam befejezni a mondatot, mert ekkor nyílt az ajtó, és Martin tűnt fel, maga előtt lökdösve Billt, és meglepetésemre Aprilchent is. Belökte őket a szobába, aztán szó nélkül kiment. Az ajtó hangos csapódással zárult mögötte, mi pedig némán bámultunk egymásra. Aztán Tom rátalált a hangjára, és lazán megszólalt.
- Szia tesó, kösz hogy beugrottál...