M�g mindig fogtam Korn�lia kez�t, �gy l�pt�nk be a h�zba. Az ajt� hangos csap�d�ssal z�rult be m�g�tt�nk, mintegy jelezv�n, hogy megj�ttem. Csend fogadott minket, �s ahogy elhaladtunk a nappali el�tt, l�ttam, hogy az teljesen ki�r�lt. A vend�gek elmentek. H�t ennyit a sz�linapi bulir�l.

- Gyere, megmutatom a szob�dat – h�ztam magam ut�n Korn�li�t az emeletre.

- Eg�szen biztos, hogy nem jelent gondot, ha maradok? – n�zett r�m f�l�nken.

- Ne agg�dj, van hely b�ven, �s ez a h�z m�r r�gen olyan, mint egy hotel. Lassan f�l N�metorsz�g itt lakik – nevettem fel. Ek�zben elhaladtuk Bill szob�ja el�tt, de � nem mutatta semmi jel�t, hogy bent van. A mi szob�nk ajtaja viszont kiny�lt, �s Tom dugta ki rajta a fej�t.

- Kicsim, csakhogy el�ker�lt�l! M�r nagyon agg�dtam miattad! – mondta aggodalmas fejjel.

- Val�ban? Azt hittem, sokkal jobban lefoglal, hogy f�lt�kenys�gedben sz�tverd a testv�redet… - mondtam h�v�sen. Elhat�roztam, hogy nem hagyom magam egyk�nnyen kiengesztelni. Tom fancsali k�pet v�gott, ami lassan �tment meglep�d�ttbe, ahogy �szrevette Korn�li�t, aki eddig m�g�m h�z�dva hallgatta a sz�v�lt�st.

- � kicsoda? – k�rdezte nem valami kedvesen.

- � Korn�lia. N�lunk marad egy darabig – adtam meg a felvil�gos�t�st. – �s ha most megbocs�tasz… - El akartam menni mellette, de megfogta a karomat, �s Korn�li�val mit sem t�r�dve mag�hoz h�zott.

- Bocs�ss meg! – suttogta �desen a f�lembe.

- Engedj el, Tom! Megmutatom Korn�li�nak a szob�j�t.

- Ahogy gondolod… - mondta szomor�an. – Korn�lia, �rezd magad otthon – tette m�g hozz� egy gyenge mosoly k�s�ret�ben, �s becsapta maga m�g�tt a szob�nk ajtaj�t. Korn�lia nem sz�lt semmit, ami tulajdonk�ppen meglep�, hiszen � is TH-fan, �s m�giscsak most tal�lkozott az egyik taggal… De k�s�bb megtanultam, hogy Korn�lia nem egy �tlagos l�ny.

- Gyere, ez lesz a szob�d! – nyitottam be az egyik vend�gszob�ba.

- Ez gy�ny�r� – n�zett k�r�l �mulva Korn�lia.

- �r�l�k, hogy tetszik – mosolyogtam r�. – Ahogyan Tom is mondta, �rezd otthon magad. Letusolhatsz, ha gondolod. �n addig csin�lok valami ennival�t.

- Engel! – sz�lt ut�nam, amikor m�r nyitottam az ajt�t.

- Petra a nevem – helyesb�tettem mosolyogva.

- Nem baj – r�zta a fej�t. – Te egy igazi angyal vagy. �s �n �gy foglak h�vni – jelentette ki komolyan. �gy n�zett r�m, mint akinek rajtam k�v�l senkije nincs a vil�gon. Olyan elveszett volt, �s m�gis magabiztos. Egy k�l�nleges l�ny, akit m�ris megszerettem. Visszamentem az ajt�b�l, le�ltem mell�, �s magamhoz �leltem. �gy b�jt hozz�m, mint egy kisgyerek. Ringattam �t, � pedig halkan �nekelt valamit, amit nem ismertem fel, de megnyugtatott, �s er�vel t�lt�tt el.

- Tom mindenn�l jobban szeret t�ged. Bocs�ss meg neki! – s�gta a f�lembe. Volt valami var�zslat a hangj�ban, mert hirtelen �gy �reztem, hogy igaza van, �s ki kell b�k�ln�m Tommal.

- Igazad van – mosolyodtam el. – Megyek, besz�lek vele.

El�gedetten n�zett ut�nam, ahogy kil�ptem az ajt�n. Halkan benyitottam a szob�nkba. Tom az �gyon fek�dt, �s a plafont b�multa. Nem n�zett r�m. Odamentem mell�, �s le�ltem az �gy sz�l�re.

- Tom, figyelj r�m!

Erre v�gre odafordult.

- Megbocs�tok – csak ennyit mondtam. � nem sz�lt semmit, csak mag�hoz h�zott �s szorosan �t�lelt, �n pedig tudtam, hogy haza�rkeztem. A szomsz�d szob�ban lev� kisl�ny m�ris var�zslatot hozott az �let�nkbe. B�k�t �s szeretetet.