- Bep�toljuk a bulit, meg�g�rem – mondta Tom, mik�zben m�g mindig a karj�ban tartott.

- Nem kell. Szerintem nem s�lhet ki j� dolog bel�le.

- Dehogynem – tiltakozott. – Csak az kell, hogy Bill visszafogja mag�t, �s megpr�b�ljon ember m�dj�ra viselkedni.

- Majd megl�tjuk… De most visszamegyek Korn�li�hoz – t�p�szkodtam fel az �gyr�l.

- V�rj! – fogta meg a karomat. – Nem mintha zavarna, hogy itt van, de igaz�n elmondhatn�d, hol szedted �ssze a kiscsajt…

- Az utc�n. Hirtelen csak �gy megjelent, �s �nekelt.

- �nekelt?

- Igen, nagyon j� hangja van. Azt hiszem, egy musicalben j�tszott, de a producer kikezdett vele, �s szinte menek�lnie kellett. Nagyon szeretn�m, ha maradhatna.

- Persze, maradjon csak. �s ha Bill nem szedi �ssze mag�t, akkor lehet, hogy lecser�lj�k a band�ban a kiscsajra – vigyorodott el Tom.

- Tom! – sz�ltam r�. – A kiscsajt Korn�li�nak h�vj�k, j� lenne, ha megjegyezn�d! �s Bill a testv�red, ne besz�lj �gy r�la!

- Jaj, nehogy m�r �t v�dd! Azt hittem, hogy te is haragszol r�!

- Haragszom is! De att�l m�g… Na mindegy, megyek vissza Korn�li�hoz.

- De ugye �jjel velem alszol?

- Persze – mosolyogtam r�. – Hiszen mindig veled alszom! Majd j�v�k… Szeretlek! – sz�ltam vissza m�g az ajt�b�l, amit � egy hatalmas mosollyal nyugt�zott.

- �n is szeretlek! – hallottam m�g a v�lasz�t.

- Korn�lia gyere le a konyh�ba, csin�lunk vacsit! – nyitottam be a szob�j�ba. � az ablakban �lt, a l�b�t l�gatta, �s �nekelt. �rdekl�dve fordult fel�m, de l�ttam, ahogy egy kicsit megbillent. – Jesszus, gyere be onnan!

- Megyek m�r! – ugrott le mosolyogva a p�rk�nyr�l. K�zenfogva ment�nk le a l�pcs�n, �s am�g �n a kaj�t csin�ltam, � csak mes�lt �s mes�lt. Azt�n kis sz�net �llt be a mes�ben, �s Korn�lia elgondolkozva b�mult maga el�.

- Mi a baj?

- Bill hol van? – k�rdezte kis id� ut�n.

- Bill? Nem tudom… � a kedvenced, igaz?

- Aha – b�logatott sz�rakozottan, majd kis sz�net ut�n f�l�nken k�rdezte: - Bill �s te…?

- M�r nincs k�zt�nk semmi. Szeretem �t, de m�r nem m�k�dik, �s ez nagyr�szt neki k�sz�nhet�. Persze �n is hib�s vagyok, de… Na mindegy, Bill az Bill, �s �t �gy kell elfogadni.

- Mi van velem? – l�pett be ebben a pillanatban az ajt�n az eml�tett. Egy Korn�li�ra vetett pillant�s ut�n meg�llap�tottam, hogy az �jul�s sz�l�n van, de nem akartam erre felh�vni Bill figyelm�t.

- Semmi…

- Kibesz�lsz a h�tam m�g�tt? – n�zett r�m vigyorogva, azt�n hozz�m l�pett, �s nyomott egy puszit a sz�mra.

- Nan�, �ppen szidtalak, hogy milyen elviselhetetlen vagy – mosolyogtam vissza, mert nem akartam Korn�lia el�tt veszekedni vele, de m�g mindig haragudtam r� a t�rt�ntek miatt, �s amiatt pedig, hogy �gy tett mintha semmi nem t�rt�nt volna, m�g jobban.

- Nah�t, vend�g�nk van? – vette �szre most Korn�li�t.

- Igen, � Korn�lia, �s egy darabig itt marad.

- Remek – m�rte v�gig a l�nyt. Korn�lia alig mert r�n�zni, de amint v�g�l m�gis r�emelte a pillant�s�t, egy villan�sra �szrevettem k�z�tt�k valami vibr�l�st.

- Szia Bill! – ny�gte ki v�g�l nagy nehezen. L�ttam, hogy borzaszt�an zavarban van.

- Korn�lia, sz�lj l�cci Tomnak, hogy j�jj�n vacsor�zni! – pr�b�ltam seg�teni, hogy mag�hoz t�rhessen egy kicsit. �gy szaladt el, mintha kergetn�k, de azt�n hallottam, hogyan felfel� a l�pcs�n szok�s szerint �nekel valamit mag�ban. Bill is felfigyelt a hangra, �s l�tszott, hogy elvar�zsolja, amit hall.

- K�rd meg, hogy �nekeljen neked… - mondtam mosolyogva.

- Mi? – kapta fel a fej�t, kiz�kkenve a var�zslatb�l. – Ja igen, tal�n majd egyszer… - mondta sz�nd�kosan k�z�mb�sen.