31. rész
Engel 2007.07.30. 17:20
- Aha, mindjárt gondoltam – vigyorodott el elégedetten Bill, mi meg zavarunkban majd’ elsüllyedtünk. Nem mertünk egymásra nézni, én Aprilchent bámultam segélykérőn, míg Tom valószínűleg Billel tette ugyanezt.
- Bill! Fáj még a feneked? – próbálta terelni a témát, és oldani a hangulatot Aprilchen. Ez olyan jól sikerült, hogy mindannyian felnevettünk, és most Billen volt a pirulás sora.
- Kösz, hogy emlékeztetsz… - morogta.
- Hát igen tesó, te már csak ilyen kis szerencsétlen vagy… - osztotta szegényt nagy hangon Tom, hogy terelje magáról a figyelmet. Ekkor nyílt az ajtó, és belépett az apám, mögötte az elmaradhatatlan Martinnal.
- Apa… milyen rég láttalak… - üdvözöltem gúnyosan.
- Ne szemtelenkedj! – mordult rám, majd körbenézett a szobában. – Látom, jó társaságba kerültél…
- Hát nekem mindenesetre jobb társaság jutott, mint neked… - sandítottam Martinra.
- Megmondtam, hogy ne szemtelenkedj! – csattant fel ingerülten drága apám.
- Mert mi lesz? – Nem tudom mi ütött belém, de ismételten provokálni akartam, pedig éreztem, hogy érik az újabb verés.
- Tudod te azt nagyon jól – sziszegte undokul az arcomba.
- Ó, igen? És most engem fogsz megveretni, vagy Tomot?
- Hm… Jó kérdés, még gondolkozok rajta. Bár ha jobban belegondolok, itt van a kis barátnőd is… Szóval jobban teszed, ha befogod a szádat!
- Igenis uram… De esetleg beavathatnál a terveidbe… Most hogy már négyen vagyunk itt, mégis meddig akarsz itt tartani minket? Vagy esetleg mellénk zárod az együttes maradék két tagját is?
- Felesleges… Az együttes lényege ez a kettő itt – mutatott Billre és Tomra. – A másik kettő nem számít.
- Már elnézést… - próbált döbbenten közbeszólni Bill.
- Csend – mordult rá apám. Bill behúzta a nyakát, és csendben maradt. Nahát, létezik olyan hatalom, ami elhallgattathatja? xD
- Szóval?
- Holnap találkozom Josttal, és majd meglátjuk, hogy miben egyezünk meg… Most megyek.
- Apa!
- Igen? – fordult vissza.
- Kösz, hogy meglátogattál…
Becsapta az ajtót maga mögött.
- Igen, ő az apám – mosolyogtam Billre, aki még mindig nagy szemeket meresztve hallgatott.
|