Hallgat�zni nagyon nem sz�p dolog. De vannak olyan helyzetek, amikor elker�lhetetlen. Na j�, nem lenne musz�j, de… Mindegy, �n hallgat�ztam. Csak addig v�rtam, am�g Bill fel�rt az emeletre, �s becsukta maga m�g�tt annak a szob�nak az ajtaj�t, ahol Korn�lia tart�zkodott �ppen. Ekkor fogtam magam, felosontam a l�pcs�n, �s elhelyezkedtem az ajt�n�l, lehet�leg min�l k�zelebb a kulcslyukhoz.

- Korn�lia… - hallom Bill suttog�s�t.

- Igen? – hallom Korn�lia hangj�n, hogy v�ratlanul �rte a „t�mad�s”. Gondolom megint az ablakp�rk�nyon �lve l�gatta a l�b�t, �s �lmodozva meredt a semmibe. �gy vettem �szre ez a szok�sa. �szint�n sz�lva a sz�vbajt hozza r�m, valah�nyszor megl�tom �gy, de � v�ltig �ll�tja, hogy nem fog kiesni, ne agg�djak miatta.

- Besz�ln�nk kellene… - Bill bizonytalan. Ezt gondolatban Korn�lia sz�ml�j�ra �rom. Teljesen megbabon�zza szeg�ny fi�t. Tudom, hogy nem tudatosan csin�lja, de m�gis… M�g mindig van benne valami Palanhilionb�l… Ezek a gondolatok a tudatalattim m�ly�r�l bukkannak el�, tal�n egy m�sik �let maradv�nyai… Megr�zom a fejem. Palanhilion… Hogy jutott ez eszembe?

- Besz�lj – mondja sz�nd�kos k�z�ny�ss�ggel Korn�lia.

- Az a lenti cs�k… - Bill dadog, �s ezen vigyorognom kell. Mi t�rt�nt a mindig magabiztos Bill Kaulitz-cal? Elvette az esz�t egy tizen�t �ves kisl�ny…

- Ne is besz�lj�nk r�la! – v�g k�zbe Korn�lia.

- De h�t…

- Nem kell magyar�zkodnod Bill! Tudom, hogy neked nem jelentett semmit!

- De…

- Ne agg�dj, nekem sem! Sz�val hagyjuk… - De kihallom a hangj�b�l a megb�ntotts�got.

- Korn�lia, �n…

- Mondom, hagyjuk!

- Korn�lia, v�gighallgatn�l? – kiab�l Bill most m�r teljes hanger�vel.

- Aha – mondja Korn�lia megszeppenve.

- K�sz – morog Bill. Nagy leveg�t vesz a folytat�shoz, �n meg kis h�j�n sz�vrohamot kapok, amikor meg�rinti valaki a v�llamat.

- Te meg mi a fen�t csin�lsz itt? – k�rdi Tom, mert persze, hogy � hozta r�m a sz�vbajt.

- Hallgat�zok – v�laszolom, mintha ez olyan term�szetes volna.

- Azt l�tom, de m�gis mi�rt? – n�z r�m �rdekl�dve �letem p�rja. �n meg ek�zben gondolatban el�tkozom, mert pont a l�nyegr�l maradok le.

- Tom, csendben maradn�l? – sz�lok r� inger�lten.

- Most, hogy �gy k�rded… NEM!

- M�gis mi�rt nem? – n�zek r� v�szj�sl�n, de � nem ijed meg. Megfogja a karomat, �s h�zni kezd lefel� a l�pcs�n.

- Nem sz�p dolog hallgat�zni! – sziszegi a f�lembe, mik�zben m�g mindig er�sen szor�tja a karomat, �s r�ngat lefel� a nappaliba. Veszett m�don kap�l�zni kezdek, de � az er�sebb, �s szemmel l�that�an j�l sz�rakozik a verg�d�semen. Egy hat�rozott mozdulattal lel�k a kanap�ra.

- Most mi�rt? – k�rdem szemreh�ny�an.

- Mert semmi k�z�d hozz�! Hagyd �ket, hadd rendezz�k el nyugodtan a dolgaikat!

- De �n nem akartam belesz�lni, csak…

- Nem? Akkor mi�rt zengett a h�z att�l, ahogyan Billel kiab�lt�l az el�bb? Mi�rt k�rted sz�mon?

- Az�rt, mert ismerem Billt, �s nem akarom, hogy megb�ntsa Korn�li�t is!

- Is? Sz�val err�l van sz�, neked m�g mindig f�j….

- Egy�ltal�n nem err�l van sz�! De nem is �rtem, hogy mi�rt magyar�zkodok neked! Az agyamra m�sz, Tom Kaulitz!

Duzzogva ford�tok h�tat neki, �s v�gyakozva sand�tok felfel� a l�pcs� ir�ny�ba. Szeretn�m tudni, mi folyik odafent. De hi�ba, m�r csak abban b�zhatok, hogy majd Korn�lia elmes�li…