- Azt nem is mondtad, hogy ikrek vagytok! – n�zett r�m Korn�lia szemreh�ny�an.

- Bocs, kiment a fejemb�l… M�rmint az, hogy megeml�tsem. De most m�r tudod.

- Mindegy, �gyse vagytok olyan egyform�k…

- Nem egyform�k? – d�bbent meg Bill. – Nincs szemed? Tot�l ugyan�gy n�znek ki!

- Igaz�b�l Tomon k�v�l te vagy az egyetlen, aki l�tja a k�l�nbs�geket. Pedig t�nyleg sokban k�l�nb�z�nk – mosolygott Korn�li�ra Isabelle, figyelmen k�v�l Bill beny�g�s�t.

- Ebb�l is l�tszik, hogy ki az, aki igaz�n figyel r�nk… - motyogtam magam el�.

- Ne haragudjatok, de nekem most mennem kell k�sz�l�dni – mondta boldog mosollyal Isabelle, �s l�ttam rajta, hogy t�nyleg fontos neki ez a randi.

- Ok�, menj csak. De azt�n be kell �m mutatnod valamikor ezt a Franky-t!

- Jaj ne – ny�g�tt fel Isa, de k�zben vigyorgott, majd felvonult a szob�j�ba, hogy felpr�b�ljon hozz�vet�legesen sz�z k�l�nb�z� cuccot, azt�n r�j�jj�n, hogy nincs egy norm�lis g�nce sem, �s a v�g�n az �n szekr�nyemb�l szolg�lja ki mag�t. M�g j� hogy egy a m�ret�nk.

- �s most – mondtam, ahogy h�rmasban maradtunk a nappaliban. – Korn�lia, besz�lnem kell veled! – Azzal magammal r�ncig�ltam a kertbe.

- Net�n tudni akarod, hogy mit besz�ltem Billel? – k�rdezte huncut tekintettel.

- Csak ha el akarod mondani…

- Persze. Meg akart gy�zni r�la, hogy komolyan tetszem neki…

- Aha, �rtem. �s?

- �s �n nem hiszem el neki – v�gta r�.

- Mert?

- Mert k�ptelens�g, hogy Bill Kaulitz �s �n…

- Te tiszta h�lye vagy! Billnek t�nyleg tetszel! �n j�l ismerem, �s… - Itt elbizonytalanodtam, �s egy pillanatra valami furcsa f�jdalmat �reztem a sz�vem t�j�n. Hiszen szeretem Billt, �s most k�sz�l�k �sszehozni valaki m�ssal!? Vagy csak szerettem? Mi a fene volt ez az �rz�s, ez a pillanatnyi hangulat? Megr�ztam a fejem, hogy kiverjem bel�le az ehhez hasonl� gondolatokat.

- Ne mondj semmit – s�hajtott Korn�lia, aki val�sz�n�leg leolvasta az arcomr�l az �rz�seimet. – Hogyan is szerethetne bel�m, amikor itt vagy te… Nyilv�nval�, hogy t�ged szeret!

- H�lyes�g! – v�gtam r�. – Bill engem m�r nem �rdekel! – Kit akartam ezzel meggy�zni?              Korn�li�t, vagy ink�bb csak saj�t magamat? De azt�n a pillanatnyi bizonytalans�g a semmibe veszett, mert megl�ttam az egyik emeleti ablakban Tomot, aki szomor� tekintettel b�mult kifel�. Most m�r teljes biztons�ggal jelenthettem ki: - Tomot szeretem! �s ne haragudj, most besz�lnem kell vele.

- Menj csak! – mosolygott Korn�lia. A h�zban �sszefutottam Billel, �s odasz�ltam neki:

- Kint van a kertben, pr�b�lj meg megint besz�lni vele!

- K�szi! – mondta, �s szinte futva igyekezett a kertbe. �n meg felmentem a l�pcs�n, �s benyitottam a szob�nkba, ahol Tom most az �gyon fek�dt. Egy pillanatig csak n�zt�k egym�st.

- Ne haragudj! – mondtuk ki egyszerre.