- �s most? – n�ztem tan�cstalanul Tomra, mikor m�r kint �lltunk a h�z el�tt, �s az ajt� hangosan becsap�dott m�g�tt�nk.

- Fogalmam sincs… - vallotta be.  – Mindenesetre m�g mindig nem szabadulhatunk egym�st�l…

- Pedig m�s v�gyam sincs – jelentettem ki.

- Hidd el, nekem sem �r�m! – v�gott vissza d�h�sen. Csak m�regett�k egym�st vill�ml� tekintettel, amikor az �g fenyeget�en d�r�gni kezdett.

- Mindenesetre induljunk valamerre – mondta, �s elkezdett maga ut�n r�ngatni. �n meg ugyeb�r nem tehettem m�st, k�vetnem kellett.

- M�gis hova akarsz menni?- k�rdeztem m�g�tte loholva. Az es� k�v�r cseppekben elkezdett esni.

- Tudok egy kis sz�llod�t nem messze, ahol alhatunk!

- Nem – torpantam meg. Az es� egyre jobban r�kezdte.

- Most meg mi a bajod? – n�zett r�m �rtetlen�l.

- Nem megyek szob�ra veled! – mondtam hisztisen.

- Musz�j j�nn�d! – mutatott nyugodtan a csukl�nkat �sszek�t� damilra.

- Nem megyek! – makacsoltam meg magam.

- De j�ssz �s k�sz! – m�r � is kiab�lt. Ott �lltunk az es�ben, m�r mindketten csuromvizesek voltunk, �s csak kiab�ltunk egym�ssal.

- Nem!

- Nem nyitok vit�t! – jelentette azt�n ki, �s egyszer�en megfogta a csukl�mat, �s maga ut�n r�ngatott. �n igyekeztem ellen�llni, eg�szen addig, am�g Tom meg nem unta a hisztimet, �s meg�llt. Lassan fordult meg, �s olyan fenyeget� pillant�st vetett r�m, hogy att�l egy pillanatra eln�multam, �s le�lltam a toporz�kol�ssal is.

- Most pedig lenyugszol, �s j�ssz sz�pen velem, vagy nagyon megb�nod! – jelentette ki h�v�sen, de volt a hangj�ban valami, amit�l csak b�lintottam, �s csod�k csod�j�ra engedelmeskedtem neki. Az �t h�tralev� r�sz�ben meg se sz�laltam. Lassan oda�rt�nk a kis hotelhez, amir�l Tom besz�lt. Bejelentkezett, �s minden teket�ria n�lk�l maga ut�n h�zott az emeletre.  M�g mindig nem sz�ltam, csak les�jt� pillant�sokat vetettem r�, amiket � persze fel se vett. Egyre jobban f�ztam a csuromvizes ruh�imban, de a vil�g�rt se vetettem volna le �ket.

- Hapci! – ez volt az els� hang, amit kiadtam, ami�ta bel�pt�nk a szob�ba.

- Vesd le a vizes cuccaidat! – mondta Tom mintegy mell�kesen, �s vetett r�m egy aff�le „�nmegmondtamhogyezlesz” – pillant�st.

- Dehogy veszem! �s am�gy se tudn�m… - emeltem fel a csukl�mat, jelezv�n a minket �sszek�t� damilt.

- Ez nem gond… - Tom a fi�khoz l�pett, kivett egy oll�t, �s elv�gta a damilt.

- De h�t az ap�m nem v�letlen k�t�z�tt �ssze minket! – r�m�ld�ztem. Mit fog ehhez sz�lni?

- Nyugi, szerintem egyszer�en csak jelz�sk�ppen csin�lta, hogy egym�s mellett kell maradnunk! Majd fogjuk egym�s kez�t…

- �n a te kezedet meg nem fogom! – csattantam fel.

- H�t idefigyelj kisl�ny! Meg fogod fogni a kezemet, mert a testv�rem m�g mindig az ap�dn�l van, �s ha valami baja esik a te h�lyes�ged miatt, akkor azt nagyon megb�nod! �s gondolj a bar�tn�dre is! Egym�s mellett kell maradnunk, �s �gy csin�lni, mintha egy�tt lenn�nk! �s most vetk�zz, �s zuhanyozz le! – utas�tott.

- Fordulj el! – mondtam idegesen.

- Rendben – s�hajtotta. – De ne agg�dj, nem �rdekelsz sem ruh�ban, sem meztelen�l…

Gyorsan ledob�ltam a vizes cuccaimat, �s kiter�tettem �ket sz�radni. Ek�zben Tom az ablakon n�zegetett kifel�.  Egy sz�l bugyiban �s melltart�ban szaladtam a f�rd�szob�ba, �s gyorsan becsuktam magam m�g�tt az ajt�t. Kulcs, illetve retesz nem volt, de rem�nykedtem benne, hogy Tom �riember lesz, �s nem j�n ut�nam. �n a kis naiv… M�r vagy t�z perce �lveztem behunyt szemmel a melegv�z simogat�s�t a b�r�m�n, amikor valaki meg�rintette a derekamat.