- Váááá! – visítottam fel. Rekordsebességgel fordultam meg, hogy aztán szembetaláljam magamat…:  - Tom!!! Hogy az a… Tűnj el innen, amíg úri modoromnál vagyok!!!

- Mi a baj cica? – vigyorgott, és nem látszott rajta, hogy nagyon meghatotta volna a vinnyogásom. Vettem egy nagy levegőt, hogy aztán még nagyobb hangerővel tudjak kiabálni, miközben persze kézzel-lábbal próbáltam takargatni magamat.

- Tom, azt mondtam, hogy tűnj el! Mégis hogy képzeled, hogy csak besétálsz ide??? Ráadásul… BASSZUS, TOM, TE MEZTELEN VAGY!!!

- Most mondd, hogy nem tetszik, amit látsz… - mondta még mindig vigyorogva. A szemem elé kaptam a kezemet.

- CSAK NEM KÉPZELED RÓLAM, HOGY MEGNÉZTELEK?

- Miért, nem?

- NEM HÁT! – kiabáltam, de közben óvatosan kilestem az ujjaim közül. ( xD)

- Biztos? – hajolt közelebb, és érzéki hangon suttogott a fülembe. Áááá, hogy kerültek megint pillangók a gyomromba?

- TOM KAULITZ, UTOLJÁRA MONDOM, HOGY TAKARODJ KI A FÜRDŐSZOBÁBÓL, VAGY OLYAT TESZEK, AMIT MAGAM IS MEGBÁNOK!

- Biztos, hogy ezt akarod? – suttogta, ha lehetséges még közelebbről. Éreztem a meleg leheletét a nyakamon, és egészen beleborzongtam. Teljesen elgyengültem, és csak bólintani tudtam.

- Menj ki, kérlek – mondtam végül elcsukló hangon. Nézett egy darabig, de éreztem, hogy most nem a testemet bámulja, hanem a tenyerembe temetett arcomat figyeli. Távolodó léptek zaját hallottam, aztán az ajtó csukódását. Még mindig nem mertem felemelni a fejemet, égett az arcom, és a szívem ki akart ugrani a helyéből. Lassú, szinte öntudatlan mozdulatokkal nyúltam a vízcsap felé, és egy tekerés után már a jéghideg víz folyt rám. Kirázott a hideg, de nem a víz hőfokától, hanem attól, hogy újra és újra a fejembe tolakodott egy kép: az a kép, amit akkor láttam, mikor engedtem a kísértésnek, és az ujjaim mögül kilesve egy villanásnyi ideig Tom meztelenségét figyeltem. Nem tudom, mennyi ideig állhattam ott, a hideg vizet folyatva magamra, de egyszerre azt vettem észre, hogy vacogok, és ez kizökkentett a kábulatból. Gyorsan elzártam a csapot, kimásztam a zuhanyzóból, és erőteljes mozdulatokkal kezdtem szárazra dörzsölni magamat. Sokáig elidőztem, a hajamat is kifésültem, és húztam az időt, hogy minél később kelljen kimennem, és Tom szemébe néznem. Végül már nem maradt tennivalóm, és kénytelen voltam összeszedni magamat.

- Tiéd a pálya – vetettem oda Tomnak, ahogyan a szobába léptem egy szál törölközőbe csavarva.

- Oké, de jobb, ha tudd, még nem végeztünk…- mondta, nem fenyegetően, inkább csak ígéretképpen. Igyekeztem nem ránézni, amikor elsétált mellettem. Rajta is csak egy törölköző volt, a dereka köré tekerve. Ahogyan elsétált mellettem, a karja az enyémhez ért, és újra áramütésszerű érzés futott végig a gerincem mentén. Egy sóhaj kíséretében az ágyra vetettem magamat, és előre rettegtem az előttem álló éjszakától.