Tom j� sok�ig volt a f�rd�ben, �n meg ahogyan fek�dtem az �gyon becsukott szemmel, lassan elnyomott az �lom.

- Na, akkor most… - nyitotta ki az ajt�t Tom, de ahogyan megl�tott az �gyon fek�dni, elhallgatott. Lassan odas�t�lt az �gyhoz, �s le�lt mell�m. M�g mindig csak egy sz�l t�r�lk�z�be csavarva fek�dtem, �s a t�r�lk�z� kicsit f�lrecs�szott. Tom n�zett egy darabig, azt�n egy nagy s�haj k�s�ret�ben betakargatott, �s megsimogatta az arcomat. – Szeretlek – suttogta maga el� azt, amit a vil�g�rt sem mondott volna ki, ha �n is hallhatn�m. � is lefek�dt mell�m, �s bevackol�dott az �gy m�sik fel�re, t�lem tisztes t�vols�gban, hogy ellen�lljon a k�s�rt�snek. �gy aludtunk egym�s mellett egy darabig.

- Ne! – sik�tottam. Dob�lni kezdtem magamat az �gyon. – Ne, ne, neeeeeeee!

- Engel! – r�zogatott Tom. – �bredj!

- Hol vagyok? – zokogtam, �s hozz�b�jtam. Az �lom m�g mindig elevenen �lt a fejemben, �s nagyon is val�s�gosnak t�nt. – Ugye nincsenek itt? – n�ztem k�r�l a szob�ban, �s v�delmet keresve simultam a karjaiba.

- Kik? – n�zett r�m k�rd�n Tom.

- A d�monok – szipogtam. Tom meg sem lep�d�tt, hanem csak simogatni kezdte az arcomat, �s halk, megnyugtat� hangon besz�lt hozz�m.

- Ne agg�dj, nincsenek itt. M�r elmentek. Nem eshet bajod.

- Megv�desz? – k�rdeztem remeg� hangon, m�g k�zelebb b�jva hozz�. T�nyleg biztons�gban �reztem magamat a karjai k�z�tt.

- Igen, itt vagyok veled…

- K�sz�n�m – s�gtam neki, mire � egy kicsit elmosolyodott. – Eddig mindig egyed�l kellett harcolnom vel�k…

- M�r m�skor is �lmodt�l ilyet? – n�zett r�m elk�pedve Tom.

- Ez nem is igaz�n �lom… Tudod, ez valahogyan val�s�gos – magyar�ztam. – Nem �r�ltem meg – tettem hozz� er�tlen�l, �s m�g mindig kapaszkodtam bel�.

- Nem gondoltam, hogy �r�lt vagy – mondta sz�razon.

- Akkor j� – s�hajtottam, azt�n egy kis ideig csak fek�dtem a karjai k�z�tt, � pedig szorosan �lelt.

- Te m�g mindig reszketsz! – jegyezte meg, �s ijedten n�zett r�m.

- Ne t�r�dj vele – suttogtam. – Csak egy kicsit f�zom.

- L�zas vagy! – �llap�totta meg, miut�n v�gigsim�tott a homlokomon.

- Meglehet – vontam meg a v�llam.

- Kellene neked valami gy�gyszer – n�zett k�r�l a szob�ban.

- Itt �gy sincs – mondtam k�z�mb�sen, de � felkelt az �gyb�l, �s m�dszeresen elkezdte v�gigkutatni az �sszes fi�kot, hogy azt�n csal�dottan �lj�n vissza az �gy sz�l�re. – Megmondtam…

- Elmegyek, keresek egy gy�gyszert�rat – �llt fel, �s a m�g mindig csuromvizes ruh�i ut�n ny�lt.

- Tom – n�ztem r� komolyan. – Ha most felveszed azokat a ruh�kat, �s kim�sz az es�be, akkor holnap te is beteg leszel.

- De…

- Ne vitatkozz! – sz�ltam r�. Megpr�b�ltam fel�lni, de nem ment. A l�zam rohamosan n�tt, �s �n egyre gyeng�bb lettem.

- De hiszen rosszul vagy! – csattant fel. – Nem tudom tehetetlen�l n�zni, hogy szenvedsz!

- Tom, ez csak egy kis l�z! T�l�lem…

- De valamit akkor is csin�lnunk kell… Megvan! V�rj egy kicsit – mondta, �s kiviharzott a f�rd�be. Hallottam, hogy megnyitja a vizet. M�r tudtam, hogy mit akar.

- Tom, nem akarok h�t�f�rd�t! – ny�sz�r�gtem.

- Ne hisztizz kicsim! – mondta gyeng�d hangon, �s nekem hirtelenj�ben fel sem t�nt a megsz�l�t�s. Finoman felemelt az �gyr�l, �s �gy vitt a f�rd�be. Leszedte r�lam a t�r�lk�z�t, �s be�ltetett a k�dba. Furcsa m�d nem �reztem magamat k�nyelmetlen�l, hogy meztelen vagyok, tal�n az�rt, mert olyan gyenge voltam, tal�n az�rt, mert Tom nem �reztette velem, hogy most n�k�nt n�z r�m. El�sz�r m�g nem is volt olyan rossz a v�z, de Tom, aki a k�d mellett t�rdelt, lassan, de biztosan engedte hozz� a hideget, �n meg egyre jobban vacogtam, �s k�ny�r�gve n�ztem r�.

- M�g egy kicsit b�rd ki – csit�tott. – Hidd el, ut�na jobb lesz…

- De most rossz… - h�pp�gtem gyerekesen.

- Tudom kicsim, tudom…

- El�g lesz m�r! – hisztiztem.

- Ok�, szerintem is – adta meg mag�t, �s seg�tett kisz�llni, pontosabban kiemelt a k�db�l. Bebugyol�lt egy sz�raz t�r�lk�z�be, �s a szob�ba vitt. Gyeng�den v�gigt�r�lte a testemet, azt�n j�l betakargatott, de a takar� alatt m�g mindig meztelen voltam.

- F�zol m�g? – k�rdezte, mire �n b�logattam. – Hozok m�g egy takar�t.

- Ne! – �ll�tottam meg, �s � k�rd�n n�zett le r�m. – Fek�dj ink�bb mell�m – k�rtem, mik�zben nagy szemekkel n�ztem r�. Egy pillanatig habozott, azt�n beb�jt � is a takar� al�, �s szorosan �t�lelt.