36. rsz
Engel 2007.08.30. 18:09
Olyan szorosan bjtam hozz, ahogyan csak tudtam, pedig csak lelt maghoz. Ahogyan a keze a htamhoz rt, felszisszentem.
- Mi a baj? – nzett rm ijedten.
- Csak hideg a kezed – vacogtam.
- Ne haragudj – mondta, s prblt gy lelni, hogy a keze ne rjen hozzm. Mg mindig nagyon fztam. gy tnt, a htfrd nem hasznlt semmit, st, mintha csak rosszabbul lettem volna tle. Tom is rezhette, hogy reszketek, s aggdva hzott mg kzelebb maghoz. Mr a torkom is fjt, s egyre gyengbbnek reztem magamat, br az is lehet, hogy az inkbb Tom kzelsgtl volt. Lehunytam a szememet, s reztem, hogy a szemhjam all knnycseppek kezdenek szivrogni, s nem is prbltam tenni semmit, hogy eltntessem ket. Egyszeren tl beteg voltam mr hozz, hogy rdekeljen. Aztn gyengd rintst reztem az arcomon. Nem nyitottam ki a szememet, csak lveztem Tom finom ujjainak rintst. Elszr csak gyengden letrlte a knnyeimet, aztn ahogyan jabbak s jabbak bukkantak el, odahajolt, s lecskolta azokat. Most egy msfajta remegs kertett a hatalmba. A szememet tovbbra sem nyitottam ki, s mintha lassan sllyedtem volna valamifle ntudatlan kbulatba. Aztn minden stt lett.
Lassan jttem visszafel a homlybl. Tompn rzkeltem csak egy hangot, ami a nevemet ismtelgette makacs llhatatossggal, s valami mgis felje hzott. Mentem visszafel, mintha csak alagtban haladnk a fny fel. Egyre magabiztosabban haladtam, szinte mr futottam, de hirtelen az t szli sttsgbl egy alak ugrott el, s meg akarta ragadni a karomat. Siktani akartam, de nem ment, ezrt rohanni kezdtem, de az rny mg mindig a nyomomban volt. Fogyni kezdett az erm, de ekkor valami vratlan fnyhullm vgott keresztl az gen, s a dmon nysztve meneklt vissza a feketesgbe. A fnysugr felkapott, replni kezdtnk, aztn lepottyantott, s n puhn rtem fldet lom s brenlt, ntudat s kbulat hatrn. Valami egyre hatrozottabban rngatott az brenlt fel, s n tudtam, vissza kell trnem. Amint ez a dnts megfogalmazdott bennem, mris kpes voltam kinyitni a szememet, de csak azrt, hogy egybl vissza is csukjam. Tom arct lttam a sajtom eltt, az ajkait reztem az ajkamon. Finom, puha puszikat kaptam, s nkntelenl nyitottam cskra a szmat. Meglepdtt egy pillanatra, aztn cskolni kezdett, lgyan, mgis szenvedlyesen, gy hogy beleborzongtam. Most nem tiltakoztam, egyszeren tadtam magamat annak a szmomra furcsa rzsnek, hogy nem kell gondolkoznom, egyszeren a szvemre hallgathatok. S br tudtam, hogy ksbb meg fogom bnni, s slyos rat fogok fizetni ezrt, most egyszeren csak elengedtem magamat, s ltem a pillanatnak.
|