S�r� pelyhekben esik a h�. A v�ros f�nyei elk�pr�ztatnak, s �n mintha rep�ln�k valahol a ragyog�an kivil�g�tott utc�k felett. A mellettem �ll� Tomhoz fordulok, �s megszor�tom a kez�t. T�nyleg nem �lmodok, � van mellettem. Mosolyog r�m, szerelmes mosollyal, ami azt �g�ri, hogy �r�kk� fog tartani ez a boldogs�g. Visszamosolygok, de a szememb�l kig�rd�l egy k�nnycsepp.  Egyetlen egy. Az elveszett �lmok�rt sz�l, elt�nt rem�nyek�rt, elm�lt szerelmek�rt. Igen, tal�n f�leg Bill�rt sz�l. Tom v�gigsim�t az arcomon, elmaszatolva a f�jdalom halv�ny jelenl�t�t is. Megr�zom a fejem, �s hirtelen elt�nik a m�lt. M�g mindig forog velem a vil�g, de Tom a karjaiba z�r, �s mint mindig, most is biztons�gban �rzem magamat vele. Hat�rozottan megfogja a kezemet, �s h�zni kezd maga ut�n, fel a l�pcs�n, a magdeburgi v�rosh�za m�lt�s�gteljes �p�let�be.  Hirtelen megtorpan, mintha elfelejtett volna valamit. Int, hogy v�rjak egy percet, mik�zben � fesztelen�l odas�t�l egy id�sebb p�rhoz, besz�l vel�k p�r sz�t, �k pedig mosolyogva b�lintanak. Odaj�nnek, bemutatkoznak, �s �n k�b�n fogok vel�k kezet. Kiny�lik egy ajt�, bemegy�nk rajta, �s amikor p�r perc m�lva kij�v�nk, m�r �r�kre egym�shoz tartozunk. Semmi �nnep�lyess�g nincs a szertart�sban, azt csak a lelkemben �rzem. Tomra n�zek, �s tudom, hogy � is �rzi. A cs�kj�ban minden benne van. Az id�s h�zasp�r, akik a tan�ink voltak, mosolyogva gratul�lnak, tal�n egy kicsit �k is meghat�dtak. Tal�n saj�t fiatals�gukra eml�keznek, �s �n most m�r sz�vb�l tudom viszonozni a mosolyukat. Az �p�letb�l kil�pve Tom taxit akar fogni.

- Ink�bb s�t�ljunk – k�rem, �s � beleegyez�en b�lint. Egym�s kez�t fogva r�juk az utc�kat, �s most senki nem �ll�tja meg Tomot autogramm�rt. Egy ideig csak c�ltalanul bolyongunk a h�es�sben, �lvezve a kivil�g�tott utc�k hangulat�t. A kar�csony hangulata szinte k�zzelfoghat�. Az utc�k tele vannak emberekkel. Kis b�d�kban forralt bort �rulnak, az illata �sszekeveredik a feny�k gyant�s illat�val. Nem �rzem most a hideget, a boldogs�g bel�lr�l meleg�ti a lelkemet. Azt�n oda�r�nk egy �tteremhez, �s Tom maga ut�n h�z. El� van k�sz�tve egy kis asztal a terem egyik sark�ban. Nem is �rzem szinte, hogy mit eszem, nem is sz�m�t. Pezsg�t hoznak, Tom koccint�sra emeli a pohar�t.

- Szeretlek! – suttogja. �sszecsend�l a k�t poh�r.

- Szeretlek! – s�gom vissza. Hirtelen kitisztul a k�p, s �n hitetlenked� bizonyoss�ggal �lem �t �jra �s �jra a t�rt�nteket. Szem�gyre veszem az ujjamon csillog� egyszer� kis feh�rarany gy�r�t. Felr�mlik bennem egy pillanatra a gy�r� jelent�se. K�r, a v�gtelens�g szimb�luma. Csak a d�tum van belev�sve, �s egyetlen sz�: �r�kk�. Igen, m�r t�nyleg �r�kk� �sszetartozunk. Most pici feh�r tort�t hoznak, egy esk�v�i torta kicsiny�tett m�s�t. Tom t�nyleg t�k�letesen elrendezett mindent, �s �n csak m�g jobban szeretem emiatt. Egy pillanatra eszembe jut az �ltalam r�g�ta eltervezett hatalmas esk�v� k�pe, de r� kell j�nn�m, hogy ez �gy t�k�letes. Tom mintha olvasna a gondolataimban, megsz�lal:

- Rendezhet�nk egy nagy bulit majd, ahov� megh�vunk mindenkit, ha akarod.

- J� ez �gy – mosolygok r�. – Mikor mondjuk el a t�bbieknek?

- Szerintem kar�csonykor lenne a legjobb…

- Rendben. �s most menj�nk haza…

- Hov� sietsz? – k�rdi huncut mosollyal.

- H�t, ma van a n�sz�jszak�nk…