Aprilchen �s Bill �rtetlen�l n�ztek egym�sra, amikor bez�rult m�g�tt�nk az ajt�.

- Ketten maradtunk – jegyezte meg teljesen �rtelmetlen�l Bill, csak hogy mondjon valamit.

- Aha – b�lintott t�tov�n Aprilchen.

- Nem �lsz ide mell�m? – k�rdezte huncut mosollyal Bill, �s maga mell� mutatott az �gyra.

- K�szi, j� itt nekem! – v�gta r� Aprilchen, kicsit tal�n t�l gyorsan is.

- F�lsz t�lem? – nevetett fel Bill.

- �n? Dehogyis…

- Akkor �lj ide mell�m – k�rte Bill, mik�zben kiskutyaszemeket meresztett bar�tn�j�re.

- Na j� – adta meg mag�t egy nagy s�hajjal Aprilchen, �s �vatosan le�lt az �gy sz�l�re.

- Nem j�ssz k�zelebb? – k�rdezte Bill, �s kit�rta fel� a karj�t. Aprilchen megad�an k�zelebb b�jt, �s onnan n�zett fel �lmodozva szerelm�re.

- Tudod m�g soha nem volt �gy kettesben egy sr�ccal – vallotta be.

- M�g soha nem volt bar�tod? – n�zett r� hitetlenkedve Bill.

- Soha – ismerte be Aprilchen pirulva.

- De hiszen olyan sz�p vagy… - mondta Bill halkan. Aprilchen beleborzongott ebbe a hangba.

- �n? Sz�p? Ne viccelj – nevetett fel, hogy zavar�t leplezze.

- Igenis sz�p vagy – mondta komolyan Bill, �s v�gigsim�totta April arc�t. – �s �n szeretlek.

- Mit szeretsz bennem? – tette fel ny�ltan a k�rd�st a l�ny.

- Szeretem a gy�ny�r� szemeidet… El tudn�k veszni a m�lys�g�kben… Olyan, mint a tenger… Szeretem a sz�dat, legsz�vesebben �lland�an csak cs�koln�lak – folytatta, mik�zben Aprilchen egyre csak pirult. – Szeretem a feh�r b�r�det…

- Hagyd abba! – ki�ltott fel Aprilchen imm�r f�lig v�r�sen.

- Mi�rt, nem tetszik? – vigyorodott el Bill.

- De, nagyon is – mondta halkan Aprilchen, �s mag�hoz h�zta Billt. � nem v�rt sok�ig, �s el�sz�r csak finom puszikat lehelt a l�ny sz�j�ra, azt�n egyre szenved�lyesebben cs�kolta. A sz�j�t elhagyva apr� puszikkal haladt a nyaka �s a kulcscsontja fel�.

- Sz�lj, ha nem akarod – s�gta a f�l�be Bill, mire Aprilchen csak felny�g�tt. – Ezt vegyem �gy, hogy ne hagyjam abba? – incselkedett Bill.

- Nem is tudom… Szerinted abba k�ne hagynunk? – emelte fel a fej�t April, �s tan�cstalanul n�zett k�rbe a szob�ban, de persze v�laszt nem kaphatott a kop�r kis helys�gt�l.

- Szerintem nem – lihegte Bill, �s h�trad�nt�tte a l�nyt az �gyon. A mindig szel�dnek �s �rtatlannak t�n�, angyalarc� fi�b�l most el�t�rt a f�rfi, �s hat�rozott mozdulatokkal h�mozta ki Aprilchent a ruh�ib�l. Minden egyes el�b�j� porcik�j�t cs�kokkal bor�totta el, m�gnem a l�ny m�r meztelen�l fek�dt el�tte az �gyon. Aprilchen v�rakoz� pillant�sainak keresztt�z�ben � is levette a ruh�it, �s elhelyezkedett a l�ny mellett.

- Bill, �n m�g… - kezdte elf�l� hangon April.

- Tudom kicsim, vigy�zok r�d…

A k�vetkez� �r�ban csak �k l�teztek egym�snak, a k�lvil�g megsz�nt, �s az egym�s ir�nti szerelem csod�ja diadalmaskodott…