Kézen fogva osontunk be a házba, a villanyt sem kapcsoltuk fel. De ahogyan a nappali előtt haladtunk el, felkapcsolódott a lámpa és Kornéliával találtuk szembe magunkat.

- Merre jártatok? – tette fel a kérdést, de közben huncut mosoly játszott az arcán.

- Hát mi… izé… - emeltem magam elé védekezően a kezemet, ami komoly hibának bizonyult, mert Kornélia mindent látó tekintete azonnal megállapodott az új gyűrűmön. Elkerekedett a szeme, és Tomhoz fordult, aki eddig ott sunnyogott a háttérben.

- Mutasd a kezedet!

Tom vetett rám egy furcsa pillantást, aztán nagy sóhajjal engedelmesen Kornélia elé tartotta kezét. Persze nem azt, amelyiken a gyűrű volt.

- A másikat! – csattant fel Kornélia. Tom afféle „nem-vagy-az-anyám-mégis-mi-a-fenét-képzelsz?”-tekintettel nézett rá, aztán mégis elé tartotta mindkét kezét.

- Gondolhattam volna – sóhajtott fel Kornélia, aztán szemrehányóan kérdezte: - Miért nem szóltatok?

- Miről? – próbálta Tom adni az ártatlant, de Kornélia egy pillantással belefojtotta a szót.

- Mert… nem akartunk felhajtást… és amúgy is…

- Bill miatt, ugye?

- Aha… - bólogattam szemlesütve.

- És mégis mikor szándékoztatok elmondani?

- Karácsonykor – mondta Tom.

- Szép ajándék lesz Billnek… - morogta Kornélia.

- Ne szólj addig senkinek, kérlek! – néztem rá komolyan.

- Rendben… - sóhajtotta Kornélia. Egy darabig csak némán néztük egymást, aztán Tommal elindultunk felfelé a lépcsőn.

- Engel! – szólt utánunk Kornélia.

- Igen? – fordultam vissza.

- Gratulálok! – mosolygott ránk. Nem válaszoltam, csak visszamosolyogtam, aztán követtem Tomot, és becsuktam magunk mögött a szobánk ajtaját.

- Gondolod, hogy tényleg nem szól Billnek? – kérdezte aggodalmasan Tom.

- Ne aggódj, nem fog… - nyugtattam meg.

- De mi lesz, ha…

Egy csókkal fojtottam belé a szót. Lassan hátráltunk az ágy felé, aztán lassan végigdőltünk rajta. Sok-sok apró csók, pici kényeztetés, számtalan simogatás és halk nyögések százai jellemezték az éjszakánkat. Ki nem mondott ígéretek, szótlan vallomások voltak minden érintésben, minden mozdulattal erősítettük a fogadalmat, amit aznap tettünk, de tudtuk, hogy valóban örökké fog tartani. Minden egyes „Szeretlek” új jelentést hordozott, és fenntartások nélkül hittük el a másiknak, hogy komolyan gondolja. Boldogan aludtunk el egymás karjaiban, de a reggel túl hamar jött el, és nem várt eseményeket hozott magával.