K�zen fogva osontunk be a h�zba, a villanyt sem kapcsoltuk fel. De ahogyan a nappali el�tt haladtunk el, felkapcsol�dott a l�mpa �s Korn�li�val tal�ltuk szembe magunkat.

- Merre j�rtatok? – tette fel a k�rd�st, de k�zben huncut mosoly j�tszott az arc�n.

- H�t mi… iz�… - emeltem magam el� v�dekez�en a kezemet, ami komoly hib�nak bizonyult, mert Korn�lia mindent l�t� tekintete azonnal meg�llapodott az �j gy�r�m�n. Elkerekedett a szeme, �s Tomhoz fordult, aki eddig ott sunnyogott a h�tt�rben.

- Mutasd a kezedet!

Tom vetett r�m egy furcsa pillant�st, azt�n nagy s�hajjal engedelmesen Korn�lia el� tartotta kez�t. Persze nem azt, amelyiken a gy�r� volt.

- A m�sikat! – csattant fel Korn�lia. Tom aff�le „nem-vagy-az-any�m-m�gis-mi-a-fen�t-k�pzelsz?”-tekintettel n�zett r�, azt�n m�gis el� tartotta mindk�t kez�t.

- Gondolhattam volna – s�hajtott fel Korn�lia, azt�n szemreh�ny�an k�rdezte: - Mi�rt nem sz�ltatok?

- Mir�l? – pr�b�lta Tom adni az �rtatlant, de Korn�lia egy pillant�ssal belefojtotta a sz�t.

- Mert… nem akartunk felhajt�st… �s am�gy is…

- Bill miatt, ugye?

- Aha… - b�logattam szemles�tve.

- �s m�gis mikor sz�nd�koztatok elmondani?

- Kar�csonykor – mondta Tom.

- Sz�p aj�nd�k lesz Billnek… - morogta Korn�lia.

- Ne sz�lj addig senkinek, k�rlek! – n�ztem r� komolyan.

- Rendben… - s�hajtotta Korn�lia. Egy darabig csak n�m�n n�zt�k egym�st, azt�n Tommal elindultunk felfel� a l�pcs�n.

- Engel! – sz�lt ut�nunk Korn�lia.

- Igen? – fordultam vissza.

- Gratul�lok! – mosolygott r�nk. Nem v�laszoltam, csak visszamosolyogtam, azt�n k�vettem Tomot, �s becsuktam magunk m�g�tt a szob�nk ajtaj�t.

- Gondolod, hogy t�nyleg nem sz�l Billnek? – k�rdezte aggodalmasan Tom.

- Ne agg�dj, nem fog… - nyugtattam meg.

- De mi lesz, ha…

Egy cs�kkal fojtottam bel� a sz�t. Lassan h�tr�ltunk az �gy fel�, azt�n lassan v�gigd�lt�nk rajta. Sok-sok apr� cs�k, pici k�nyeztet�s, sz�mtalan simogat�s �s halk ny�g�sek sz�zai jellemezt�k az �jszak�nkat. Ki nem mondott �g�retek, sz�tlan vallom�sok voltak minden �rint�sben, minden mozdulattal er�s�tett�k a fogadalmat, amit aznap tett�nk, de tudtuk, hogy val�ban �r�kk� fog tartani. Minden egyes „Szeretlek” �j jelent�st hordozott, �s fenntart�sok n�lk�l hitt�k el a m�siknak, hogy komolyan gondolja. Boldogan aludtunk el egym�s karjaiban, de a reggel t�l hamar j�tt el, �s nem v�rt esem�nyeket hozott mag�val.